Ma megkezdődik az új egyházi év, benne az adventi időszak.

„Adventus Domini” azt jelenti, hogy az Úr eljövetele.

 

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Krisztus eljövetelét hirdetjük, nem csupán az elsőt, hanem a másodikat is, amely az elsőnél sokkal dicsőségesebb lesz. Az elsőnél ugyanis béketűrését ismertük meg, míg a másodiknál Krisztus királyi méltósága lesz nyilvánvaló.

Legtöbbször ugyanis minden kettős a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Kettős a születése: egyrészt Istentől öröktől fogva, másrészt a Szűztől az idők teljességében. Kettős az alászállás: az első rejtett, mint csendes eső a felhőkből, a második, az eljövendő pedig szembeötlő lesz.

Első eljövetelekor pólyába takarva feküdt a jászolban, a másodiknál fénybe öltözködik. Az elsőnél magasra tartotta a keresztet, vállalta a gyalázatot, míg másodszor majd angyali seregekkel körülvéve dicsőségesen érkezik.

Tehát ne csak az első eljövetelnek örvendezzünk, hanem várjuk a másodikat is. Amikor az elsőnél azt mondjuk: Áldott, aki jön az Úr nevében, ugyanez legyen hódoló szavunk, amikor angyalaival együtt jelenik meg: Áldott, aki jön az Úr nevében (Mt 21, 9).

Nem azért jön el majd a Megváltó, hogy ismét elítéljék, hanem ítéletet fog tartani az őt elítélők felett. Akkor azonban a gonoszoknak, akik oly kegyetlenek voltak vele szemben, hogy keresztre juttatták, azt mondja majd szemükbe: Ti így tettetek, és én hallgattam (vö. Zsolt 38, 10).

Először szelíden példát adni, az embereket finoman meggyőzni jött, másodszor pedig szükségszerűen uralma alá kerül mindenki, akár akarja, akár nem.

Krisztus mindkét eljöveteléről jövendölt Malakiás próféta: Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek (Mal 3, 1). Ez az első eljövetel.

A másodikról pedig így írt: és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is a mindenható Úr: de ki fogja tudni elviselni jövetele napját, és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester (Mal 3, 1-4).

A két eljövetelre utal Tituszhoz írt levelében Pál apostol: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét (Tit 2, 11-13). Látod, mint beszél az első eljövetelről, amiért hálát ad; majd a másodikról, amelyet várunk.

Ezért valljuk a ránk hagyományozott hitvallásban, hogy hiszünk abban, aki fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. De újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Eljön tehát az égből a mi Urunk, Jézus Krisztus. Eljön ennek a világnak a végén, az utolsó napon, megdicsőülve. Ez a világ akkor beteljesedik, és Krisztus ismét megújítja a világot.