A hónap olvasmánya Szent Fausztina Naplójából

2020. január

1312 + Ma Jézus egy szegény fiatalember alakjában jött a portára. Lesoványodott, fiatal férfi képében, rongyos
ruhában, mezítláb, hajadonfôtt, agyonfagyva, mert hideg és nedves volt az idô. Valami meleg ételt kért. Bementem a konyhába, de nem volt ott semmi a szegények részére. Keresgélés közben találtam egy kis levest. Megmelegítettem, tördeltem bele egy kis kenyeret, s így adtam a szegény fiúnak, aki megette. Abban a pillanatban, amikor elvettem tôle az edényt, tudomásomra hozta, hogy Ô az ég és föld Ura. Ahogy megláttam, ki Ô, eltûnt a szemem elôl. Midôn visszatértem cellámba, elgondolkodtam a történteken. Ekkor meghallottam lelkemben: ,,Leányom, meghallottam a szegények áldásait, akik a portáról eljövet áldanak engem. Az engedelmesség keretein belüli irgalmad megtetszett nekem, azért elhagytam trónomat, hogy megízleljem irgalmad gyümölcsét.”
1313 Ó, Jézusom, már értem, s világos elôttem, hogy mi történt nem sokkal ezelôtt. Éreztem is, hogy különös az a szegény, aki ilyen szerénységet tanúsít. Ettôl kezdve még nagyobb szeretet gyúlt a szívemben a szegények és a szûkölködôk iránt. Úgy örülök, hogy elöljáróim épp ezzel a munkakörrel bíztak meg. Tudom, hogy az irgalom sokoldalú. Mindig, mindenhol, minden idôben lehet jót tenni. A bensôséges istenszeretet állandóan megláttatja a szükséget, és tettel, szóval, imával siet segíteni. Szavaidat, Uram, most értettem (56) meg, melyeket korábban mondtál nekem.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>