fr. Kamill: Boldog Károly hűséges társa Zita királyné

Zita

Zita királyné Azt mondják minden uralkodó mögött egy asszony áll, ez a mondás különösen igaz lehet Károly királyra, aki feleségével szent házasságban éltek, bizony Zita nélkül Károly nem lett volna az, aki. Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella … Bővebben

Zita királyné

Azt mondják minden uralkodó mögött egy asszony áll, ez a mondás különösen igaz lehet Károly királyra, aki feleségével szent házasságban éltek, bizony Zita nélkül Károly nem lett volna az, aki.

Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Lisa Agense 1892. május 9-én született Pármában, a Bourbone családban a toszkán Viareggio közelében található Capezzano Pianore községben. Apja I. Róber pármai herceg már nem volt uralkodó, hiszen az olasz egység nevében le kellett mondania hivataláról. Édesanyja Mária Antónia portugál infásnő volt. Házasságukból 12 gyermek származott.

1903-től kezdve a zangbergi Szent József Leánynevelőintézetben tanult, ahol szaléziánus apácák gondoskodtak róla. Apja halála után tanulmányait a Wight-szigeten lévő bendés rendi Szent Cecília zárdában folytatta, ahol a család több tagja is szerzetesi életet folytatott. A párás levegő azonban Zita egészségét kikezdte így 1909-ben a család osztrák birtokára Franzensbadba került gyógykúrára. „A felnövő Zita hívő, de gyakorlatias keresztény lett. A vallás széles értelemben vett, sokrétű világnézetté formálódott be. Egy kevés miszticizmus és áhítat a csodák iránt, még inkább a felebaráti szeretet gyakorlása, végül az egyház liturgiájának és a vallásos művészetének szeretetet, az esztétikai szépség – mindez együtt hatott a fiatal Zitára- Írja róla Estók János.

Károllyal Schwarzau kastélyában kötöttek házasságot (1911), melyen számos európai előkelőség részt vett. Azon kevés kivételek közé sorolhatták magukat, akik szabad akaratukból, érzelmeik alapján választhatták meg jövendőbelijüket. Házasságukban sorban születettek a gyermekek 1912 és 1922 között. 1916. december 30-án őt is megkoronázták, illetve a koronát vállához érintették. Ritkaság számba megy, hogy a királyt és a királynét egy napon koronázzák meg, de ez vele is megtörtént. Ezután a hétköznapi kötelezettségeknek adta át magát: kórházakat látogatott, katonákat ápolt, árva gyerekeket vett pártfogásba. 1919-ben követte férjét a száműzetésbe először Svájcba, majd Spanyolországba. Férje halála után minden idejét a gyermekeire fordította, halandó volt arra is, hogy Belgiumba költözzenek, ahol az ifjak egyetemre járhattak. 1940-ben a német megszállás elől New Yorkba, majd Québecbe menekültek. A háború idején kötszert és gyógyszereket gyűjtött Ausztria és Magyarország számra. 1952-ben települt vissza Európába, ahol haláláig ápolta idős édesanyját.

1989. március 14-én hunyt el, április 1-jén Bécsben temették el a kapucinusok kriptájában.

2009. december 10-én La Mans püspöke, Yves Le Saux elindította a boldoggáavatási eljárást.