Brindisi Szent Lőrinc, pap és Egyháztanító az I. Rendből

1559-ben született Brindisiben. 1575-ben, 16 éves korában lépett be a kapucinusok rendjébe; ekkor vette fel a Lőrinc nevet.Veronában volt novícius. 1576. március 24-én tett örökfogadalmat. Rendi tanulmányait a padovai egyetemen és Velencében végezte. 1582. december 18-án szentelték pappá, a rend … Bővebben

1559-ben született Brindisiben. 1575-ben, 16 éves korában lépett be a kapucinusok rendjébe; ekkor vette fel a Lőrinc nevet.Veronában volt novícius. 1576. március 24-én tett örökfogadalmat. Rendi tanulmányait a padovai egyetemen és Velencében végezte. 1582. december 18-án szentelték pappá, a rend teológiatanára és ismert hitszónok lett. Fáradhatatlan és hatékony vándorprédikátorként bejárta Európát, így 1601-ben Magyarországra is eljutott, ahol Székesfehérvár és Csókakő ostrománál győzelemre lelkesítette a magyarokat a törökök ellen. Számos művet is írt, amelyekben a hitet mutatta be. Meghalt Lisszabonban 1619. július 22-én.

Brindisi Szent Lőrinc áldozópap beszédeiből

Isten igéjének hirdetése apostoli feladat

Lelki életünk fenntartásához – amely közös a mennyei angyalok és égi szellemek életével, mivel Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve –, elengedhetetlenül szükséges a Szentlélek kegyelmének és az Isten szeretetének éltető kenyere. Márpedig kegyelem és szeretet nincsen hit nélkül, mert hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni (vö. Zsid 11, 6). A hit viszont elképzelhetetlen Isten igéjének hirdetése nélkül: A hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából (Róm 10, 17). Így tehát Isten igéjének hirdetése olyan szükséges a lelki élethez, mint a gabona elvetése a testi élet fenntartásához.

Ezért mondja Krisztus Urunk: Kiment a magvető vetni (Mt 13, 3). Kiment a magvető, mint az igazság hirdetője; ebben a szerepben – mint olvassuk – hajdan maga az Úr hallatta hangját, amikor az égből élő szóval hirdette meg a pusztában levő egész nép füle hallatára igazságos törvényét; máskor pedig az Úr angyala, aki a panaszkodás helyén Isten törvényének megszegéséről vádolta a választott népet úgyannyira, hogy az angyal lángoló szavától Izrael népének egész sokasága a leghevesebb szívbeli bánat könnyeit hullatta hangos zokogással; majd Mózes is hirdette az Úr törvényét egész népe előtt Moáb pusztaságában, amint azt a Második Törvénykönyv is elmondja. Végül eljött Krisztus Urunk, aki Isten és ember, hogy hirdesse Isten igéjét; majd pedig ugyanarra a feladatra ő küldi az apostolokat, mint hajdan küldte a prófétákat.

Az igehirdetés tehát apostoli feladat, de egyben angyali, krisztusi és isteni feladat is. Sokfajta áldás származik Isten igéjéből, mert hiszen az minden javak kincstára. Ebből származik ugyanis a hit, ebből a remény és a szeretet, ebből az összes erény és a Szentlélek minden ajándéka, minden evangéliumi boldogság, minden jó cselekedet, az élet minden érdeme, a mennynek minden dicsősége: Fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket (Jak 1, 21).

Isten igéje ugyanis fény az értelemnek, tűz az akaratnak, hogy az ember képességet nyerjen Isten megismerésére és szeretetére; a benső ember számára pedig – akit Isten Lelke éltet a kegyelemmel – Isten igéje kenyér és víz, éspedig méznél, sőt lépesméznél is édesebb kenyér, meg bornál és tejnél is kiválóbb víz; ez a lélek számára az érdemek lelki kincstára, ezért mondják aranynak és sokat érő drágakőnek is; de ez egyben kalapács is a bűnben megátalkodott konok szív szétzúzására, és éles kard is a test, a világ, a sátán ellen, minden bűn kiirtására.