Benedek az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Rómában nevelkedett, Subiaco vidékén remeteéletet kezdett, ahol összegyűjtötte tanítványait, majd Monte Cassinóra ment. Itt kolostort alapított, megírta a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét, a Regulát, a szerzetes atyák tanításának és saját élettapasztalatainak felhasználásával. A nyugati szerzetesség atyja 547. március 21-én halt meg, de már a VIII. század végétől sokfelé július 11-én emlékeztek meg róla. VI. Pál pápa 1964. október 24-én Európa fővédőszentjévé nyilvánította.

Szent Benedek apát Regulájából:

Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatosan imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, de úgy se, mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a dicsőségbe.

Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból (Róm 13, 11). Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a mindennap felénk kiáltó isteni szózat: Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsolt 94, 8) És ismét: Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! (Jel 2, 7) És mit mond? Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket (Zsolt 33, 12). Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket! (Jn 12, 35)

Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: Ki az az ember, aki életet óhajt, és jó napokat kíván látni? (Zsolt 33, 13) Ha ennek hallatára azt feleled: „Én”, akkor Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a rossztól, és tedd a jót! Keresd a békét, és járj utána! (Zsolt 33, 14-15) Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: Íme, itt vagyok (Iz 52, 6).

Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.

Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket (1 Tessz 2, 13). Ám ha országának sátorában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk.

Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, amely elszakít Istentől, és a pokolra vezet, úgy van jó buzgóság is, amely a vétkektől választ el, és Istenhez és az örök életre vezet. Ezt a buzgóságot tehát a legizzóbb szeretettel gyakorolják a szerzetesek, azaz: Egymást a tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12, 10). Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Egymásnak versengve engedelmeskedjenek. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Istent szeretve féljék. Apátjukat őszinte és alázatos szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.

Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük, és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ennek a könyörgésnek a napi imádkozását és terjesztését kéri sürgetően a medjugorjei Gospa

Istenem, Atyánk! Hisszük, hogy megmentesz az örök kárhozattól. Kérünk Téged, mentsd meg világunkat, ezt a világot, ahová egyszülött Fiadat küldted, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Te vagy az egyetlen reményünk, Ó Örök Szeretet. Mindenható Istenünk, kérünk, tekints a bűnösökre, mint tévelygő fiaidra és lányaidra. Forró szeretettel kérünk, könyörülj rajtunk, Urunk, mert nem látunk más kiutat a jelen idő zűrzavarából. Segítsen minket a Te szerető Mindenhatóságod. Nyújtsd felénk óvó-védő karjaidat, és űzd el a gonoszt tőlünk. Istenünk, Atyánk, kérünk: légy irgalmas századunkhoz; e kor embereihez, a mérhetetlen nagy hitetlenség miatt. Könyörülj a tudósokon és világosítsd meg gondolkodásukat a Te Lelkeddel. Istenünk, Atyánk, kérünk könyörülj a kicsinyeken, akik semmiről sem tehetnek, és akik nem tehetnek arról, hogy: ebbe a hazugságokkal és tévedésekkel teli gonosz világba születtek. A Te igazságoddal gyújts világot a lelkünkben; és minden kicsi és kiszolgáltatott gyermek lelkében is! Jézusom, fogadd a Te kegyelmedbe az én bűnöktől terhelt lelkemet, egész életemet. Atyám, irgalmasság Atyja, vedd el tőlem a szenvedés keserű kelyhét. De ne az én akaratom, hanem a Te szent akaratod teljesedjék be, mindörökre. Ámen.

3 Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

A Szent Vér saját ünnepe Magyarországon korábban augusztus 8. volt. Az ünnepet IX. Pius pápa 1849-ben az egész Egyház számára előírta július elsejére. Ezután július a Szent Vér hónapja lett. Így az egész júliust a Szent Vér tiszteletének lehet szentelni, arra buzdítván a híveket, hogy mélységében elmélkedjenek Jézus áldozatán, hogy vérét ontotta az emberiségért.

Jézus Vére litánia

Uram, irgalmazz!           Uram, irgalmazz!

Krisztus, kegyelmezz!  Krisztus, kegyelmezz!

Uram, irgalmazz!           Uram, irgalmazz!

Krisztus, hallgass minket!         Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket!               Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten,       irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten,        irgalmazz nekünk!

Szentlélek Úristen,        irgalmazz nekünk!

Szentháromság egy Isten,         irgalmazz nekünk!

Krisztus Vére, az örök Atya egyszülött Fiának Vére, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, az Isten megtestesült Igéjének vére, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, az új és örök Szövetség vére, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a haláltusában földre hullott Vér, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a megostorozáskor kiserkent Vér, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a töviskoronától kicsordult Vér, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a keresztfán kiontott Vér, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, üdvösségünk váltságdíja, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, amely nélkül nincs bűnbocsánat, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, az Oltáriszentségben a lelkek itala és megtisztulása, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, az irgalmasság folyama, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a gonosz lelkek legyőzője, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a vértanúk erőssége, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a hitvallók szilárdsága, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, szüzeket termő Vér, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a veszélyben forgók támasza, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a sírásban vigasztalásunk, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a bűnbánók reménysége, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a haldoklók megnyugvása, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a szívek békéje és gyönyörűsége, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, az örök élet záloga, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadítója, üdvözíts minket!

Krisztus Vére, minden dicsőségre és magasztalásra legméltóbb Vér, üdvözíts minket!

Megváltottál minket, Uram, szentséges véreddel.

És Istenünk országává tettél bennünket.

Könyörögjünk. Mindenható örök Isten, ki egyszülött Fiadat a világ Megváltójává rendelted és vére által megengesztelődni akartál, engedd kérünk üdvösségünk árát úgy tisztelnünk és annak erejével az élet bajaiban úgy nyernünk oltalmat a földön, hogy örökké tartó gyümölcseinek örvendhessünk az égben. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

Hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét. Ez a hitetlenség a feltámadt Krisztus előtt semmivé vált, és így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: „Én Uram, én Istenem!” Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad. A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot. Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.

Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

A tizenkettő közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus (Jn 20, 24). Ez az egy tanítvány tehát távol volt. Visszatérve hallotta, hogy mi történt, de a hallottakat nem akarta elhinni. Amikor ismét eljött az Úr, a hitetlen tanítványnak megmutatta oldalát, majd odanyújtotta neki kezét is, hogy érintse meg. Sebhelyeinek megmutatásával begyógyította Tamás hitetlenségének sebét. Szeretett testvéreim, vajon mit gondoltok ezek láttán? Talán azt hiszitek: véletlen volt az, hogy ez a választott tanítvány éppen azon a napon távol volt, és azután visszatérve hallotta a történteket, de a hír vétele után is kételkedett, és kételkedő lélekkel érintette Jézust, sebeit megérintve pedig már hitt?

Bizony nem véletlen volt ez, hanem az isteni Gondviselés műve. Az isteni irgalom csodálatos módon úgy intézte, hogy amikor a kételkedő tanítvány megérintette a sebhelyeket Mesterének és Urának szent testén, ugyanakkor begyógyítsa bennünk is hitetlenségünk sebeit. Több haszna lett hitünknek Tamás hitetlenségéből, mint a hívő tanítványok hitéből, mert míg a sebek érintése visszavezeti őt a hitre, a mi lelkünk azalatt minden kételkedést elvetve megszilárdul a hitben, így lett tehát a kételkedő és a sebeket megtapintó tanítvány a megtörtént feltámadás tanúságtevője.

Megérintette a sebeket, és felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, Tamás, mert láttál (Jn 20, 28). Amikor Pál apostol azt írja, hogy a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk (Zsid 11, 1), akkor egészen világosan érthető, hogy a hit olyan dolgokról ad szilárd meggyőződést, amelyeket nem lehet látni. Amit ugyanis látni lehet, az már nem a hit, hanem a megismerés tárgya. Akkor pedig miért mondja az Úr Tamásnak, miután látta és tapintotta őt, hogy hittél, mert láttál? Azért mondja, mert más volt az, amit látott Tamás, és más az, amit hitt. Hiszen a halandó ember nem láthatja az istenséget. Tamás az embert látta, és Istent vallotta meg, amikor felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Látása alapján hitt tehát Tamás, aki valóságos embert tapasztalt meg érzékszerveivel, és azt a láthatatlan Istennek vallotta felkiáltásával.

Nagyon örvendetes az, amit ezután mondott az Úr: Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (Jn 20, 29). Ebben a kijelentésben ugyanis kifejezetten rólunk van szó, akik őt teste szerint nem látjuk, de szívünkben megvalljuk. Igen, rólunk van szó, de csak akkor, ha hitünk szerint élünk. Mert csak az hisz igazán, aki cselekedeteivel tesz tanúságot hitéről. Akik nem így tesznek, akiknek csak a nevük hívő, azoknak mondja Pál: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják (Tit 1, 16). Ezért mondja Jakab is: A hit, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog (Jak 2, 17).

Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt.

E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat.

Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot. 

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, 
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. 
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, 
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. 
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. 
Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. 
Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.
Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,
amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.”                                                         (Lk 1,46–55)

Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. A ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon. Az egész Egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg.

(Forrás: Magyar Kurír)

Június 30-án, vasárnap – az esti szentmise és litánia után – 19.15 órától imaestet szervezünk a gyermekek megtéréséért, gyónási lehetőséggel, szentségimádással, zenés dicsőítéssel, elmélkedéssel.

Mindenkit nagy szeretettel várunk!

A pusztában kiáltónak szava

Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.

János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek.

Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak (Lk 16, 16). Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést.

Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? (Jn 1, 19) Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok (Jn 1, 23). János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige (Jn 1, 1). János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige. (Szent Ágoston)

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41