Aktuális

Porciunkula Ünnepe – augusztus 2.

Kép

PorciunkulaAugusztus 2-án annak az Assisiben található, egykor düledező kicsiny templomocskának a búcsú-napját ünnepeljük, melyet Szent Ferenc újított meg. A Portiuncula (“részecske”) kápolna fölé 1569-1640 között hatalmas templom, az Angyalos Boldogasszony Bazilika épült. Szent Ferenc ebben a kápolnában rakta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait, társaival együtt itt találták meg hivatásukat, innen indította el a klarissza nővéreket, földi pályáját is itt fejezte be, amely átmenet -„tranzitus”- volt az örök életbe.

Az Assisi Porciunkula (Angyalos Boldogasszony) kápolnának III. Honorius pápa 1216-ban adott búcsúkiváltságot, ami addig csak a római és jeruzsálemi bazilikákat illették. Aki ezen a napon (augusztus 2.) elvégzi szentgyónását, áldozik, a pápa szándékára imádságot ajánl fel (Hiszek egy, Mi Atyánk, Üdvözlégy, Dicsőség), és szívében elhatárolódik a bűntől, a világ bármely ferences templomában teljes búcsúban részesülhet XV. Gergely pápa 1622. július 4-én kelt határozata alapján.

Kérjük és fogadjuk be az ünnepen Isten kegyelmét és nyerjük el a teljes búcsút. (A teljes búcsú felajánlható önmagunkért, vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélek számára.)

Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. 
Amen.
(Szent Ferenc atyánk imája)

Évközi 17. hét, szombat – Liguori Szent Alfonz Mária püspök és egyháztanító

Kép

letöltés (4)Nápoly közelében született 1696-ban. A római és a kánoni jog doktora. Pap lett, és megalapította a Megváltóról elnevezett társulatot, az úgynevezett redemptoristákat. Prédikációiban arra törekedett, hogy a nép keresztény életét előmozdítsa. Könyveket is írt, főként erkölcstani jellegűeket. Az erkölcstudománynak igazi mestere. XIII. Kelemen 1762-ben Santa Agata dei Goti püspökévé nevezte ki, e tisztétől hamarosan megvált. Rendtársai között halt meg a campaniai Noccra de’ Paganiban 1787. augusztus 1-jén.

Krisztus szeretete

Az életszentség és a lelki tökéletesség abban áll, hogy szeretjük Istenünket, Jézus Krisztust, legfőbb Jótevőnket és Megváltónkat. A szeretet foglalja csokorba, és őrzi meg mindazt az erényt, ami az embert igazán értékessé teszi. Nemde Isten az, akit teljes szívünkből szeretnünk kell? Ő maga öröktől fogva szeretett minket, így szól hozzánk: „Ne feledd, ember: én előbb szerettelek téged. Még meg sem születtél, még a világ sem létezett, és én már szerettelek. Öröktől fogva vagyok, és öröktől fogva szeretlek.” Isten jól tudta, hogy ajándékozó jóságával megnyeri az emberi szívet, ezért adományaival akarta felkelteni az emberben a viszontszeretetet. Mintha csak azt mondaná: „Azzal akarom az embereket viszontszeretetre indítani, ami rabságba ejti őket: a szeretet kötelékével!” Ezt akarja megvalósítani mindazzal az ajándékával, amelyet az embernek adott. Lelket adott neki, hogy hozzá hasonlóan emlékezni, gondolkodni és akarni tudjon. Testet is adott, hogy érezni is tudjon. Az emberért teremtette az eget, a földet és a föld minden gazdagságát. Az ember iránti szeretetből úgy rendelkezett, hogy minden teremtmény az embert szolgálja, az ember pedig szeresse őt ezért a sok adományért. De nemcsak azokat a csodaszép teremtményeit akarta nekünk adni, hanem – hogy biztosítsa magának szeretetünket – annyira szeretett minket, hogy önmagát is teljesen nekünk adta. Túláradó szeretetében az örök Atya nekünk adta egyszülött Fiát. Amikor azt látta, hogy mindnyájan halottak vagyunk a bűn miatt, és hiányzik lelkünkből a kegyelem, íme, mit tett? Igen nagy, sőt az Apostol szavai szerint végtelen szeretetében elküldte nekünk szeretett Fiát, hogy ő nyújtson helyettünk elégtételt, és így visszavezessen minket a bűn nélküli életre. Fiát adta értünk, akinek azért nem kegyelmezett, hogy ezzel nekünk kegyelmezzen. Vele együtt nekünk ajándékozta minden kincsét: kegyelmét, szeretetét és az örök boldogságot, hiszen mindez csekélység Fiához képest. Az Apostol is mondja: Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Liguori Szent Alfonz Mária püspök műveiből)

Évközi 17. hét, péntek – Loyolai Szent Ignác áldozópap

Kép

Szent-Ignac_01

A cantabriai Loyolában (Spanyolország) született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521-ben megtért. 1537-ben Párizsban befejezte teológiai tanulmányait. Itt vette maga mellé az első társakat, akikkel később Rómában megalapította a Jézus Társaságot. Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Rómában halt meg 1556. július 31-én.

Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

Évközi 17. hét, csütörtök – Aranyszavú Szent Péter, püspök és egyháztanító

Kép

unnamed (17)430 előtt Ravenna püspökévé választották. Az egyik legjelentősebb keresztény író volt. Hatásos írásai és eredeti prédikációi miatt kapta az aranyszavú nevet.

A ravennai egyház IX. századi püspökkönyve szerint Ravenna mellett halt meg 450. július 31-én.

A hit és erkölcs tanítása terén kifejtett tevékenységéért a homíliák doktoraként ismert kítűnő szónokot, Aranyszavú Pétert XIII. Benedek pápa emelte az egyháztanítók sorába 1729-ben. Ünnepét 1729-ben vették fel a római naptárba, december 4-re. 1969-ben áthelyezték július 30-ra.

Az utókor által a „Chrysologus” azaz „Aranyszavú” jelzővel dicsért egyháztanító az egyik szép beszédében szorosan összekapcsolja az imádságot, a böjtöt és az irgalmasság cselekedeteit. Ha bármelyik is hiányzik, a hit halott marad.

„Nagy műveket vitt végbe az Úr, de nagyságát csak az irgalom nagysága múlja felül… Az irgalom betölti az eget, betölti a földet.” (Aranyszavú Szent Péter)

Évközi 17. hét, szerda – Szent Márta

Kép

Maria-en-martha-Johannes-VermeerMárta és Mária, nemcsak test szerint, hanem a vallásban is testvérek voltak. Mindketten híven ragaszkodtak az Úrhoz, mindketten szívesen szolgálták a test szerint náluk levő Urat. Befogadta őt Márta, mint ahogyan vándorokat szokás befogadni. Igen, vendégül látta, de mint a szolgálóleány az Urát, mint esendő ember az Üdvözítőjét, mint teremtmény a Teremtőjét. Vendégül látta, hogy testét táplálja, aki viszont őt Lélekkel táplálta. Urunk ugyanis azért vette magára a szolga alakját, hogy ebben a szolgai alakban szívességből, ne pedig kötelességből táplálják őt a szolgák. Hiszen részéről már az is szíves szeretet volt, hogy testi táplálékot fogadott el tőlük. Emberi testben élt, így meg is éhezett, és meg is szomjazott.

Úgy fogadták tehát az Urat, mint vendéget, aki a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám, akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek (Jn 1, 11-12). Fogadott gyermekeivé tette a szolgákat, hogy testvérei legyenek, kiváltotta őket a bűn rabságából, hogy társörököseivé tegye. Mindazonáltal közületek senki se sóhajtozzék így: „Boldogok, akik méltók voltak arra, hogy Krisztust saját otthonukban fogadják!” Ne siránkozzál és ne keseregj azon, hogy te olyan korban születtél, amikor az Urat test szerint már nem láthatod. Ezt a megtiszteltetést tőled sem vette el, hiszen megmondta: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40). (Szent Ágoston püspök beszédeiből)

Évközi 17. hét, kedd

Kép

wheat-agriculture-field-ears† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 13,36-43)
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Ezek az evangélium igéi.

17. évközi hét, hétfő – Szent Charbel Makhlouf emléknapja

Kép

charbel2Szent Charbel Makhloufra, a „Közel-Kelet Pio atyájaként” tisztelt maronita szerzetesre emlékezünk liturgikus emléknapján, július 27-én. Már kisgyermekként imádságos lelkületű volt, és egész fiatalon meghallotta Isten hívó szavát. Közel 20 éven keresztül a legnagyobb egyszerűségen remeteként élt és már életében rendkívüli csodák kísérték imádságait. Sírjához ma is tömegek zarándokolnak. „Visszafogottságával mindenkit a csendbe vonzott. Mindenki boldog volt, ha mellette dolgozhatott.(…) Megdöbbentő dolog: Isten népe nem tévedett. Keresztény és nem keresztény honfitársai tisztelték, és felkeresték, mint testük és lelkük orvosát.” (VI.Pál pápa)

VI. Pál pápa 1965. december 5-én boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta.

„Krisztus tudja, mi van a szívetekben, és Ő a ti szíveteket akarja. Ne keressétek az igazságot Krisztuson kívül. Mikor megismered a Krisztust, akkor megismered az Igazságot. Krisztus azt akarja, hogy szabadok legyetek. Ne féljetek, és győződjetek meg róla, hogy Krisztus legyőzte a világot.” (Szent Charbel)

Istenünk, te szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk és így országába eljussunk.

 

Évközi 17. vasárnap

Kép

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 13,44-52)
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. perlaA mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
Ezek az evangélium igéi.

Szent Jakab apostol

Kép

img1 (6)Szent János apostol és evangélista bátyja, az első vértanú apostol, a gyógyszerészek, kalaposok, kereskedők, szatócsok, utasok, zarándokok védőszentje.

Jakab apostol Betszaidában született. Zebedeus és Szalóme fia, Szent János evangélista bátyja volt. Az egyház hagyományában az „idősebb” nevet kapta, hogy megkülönböztessék a május 3-án ünnepelt „fiatalabb” Jakabtól.

Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Zebedeus fiai így kérlelték Krisztust: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb oldaladon, másikunk a bal oldaladon üljön (Mk 10, 35). Mit szól erre Jézus? Értésükre akarja adni, hogy nem éppen valami lelki dolgot kértek, és ha egyáltalán tudnák, mi az, amit kérnek, akkor sohasem merték volna azt kérni; ezért válaszolja nekik: Nem is tudjátok, hogy mit kértek, hogy mennyire nagy dolog az, milyen csodálatos, mennyire felette áll az égi hatalmasságoknak is. Aztán hozzáteszi: Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek? (Mk 10, 38) „Ti ugyanis kitüntetést és dicsőséges babérkoszorút emlegettek nekem, én pedig küzdelmekről és vérontásról beszélek nektek. Mert ez az időszak nem a jutalom átvételének az ideje; nem most fog felragyogni az én dicsőségem sem; ez a földi élet az öldöklésnek, a harcnak és a megpróbáltatásoknak ideje” – mondja. Figyeld meg, miképpen teszi fel a kérdést, hogy azzal is buzdítson és magyarázzon. Nem azt mondja ugyanis: „Készek vagytok-e vállalni az erőszakos halált, készek vagytok-e a véreteket is ontani?” Hanem hogyan kérdezte? Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből? És buzdításképpen hozzáteszi: amelyből majd én iszom, tudniillik hogy bátorítsa őket a vele való közösség tudata. Keresztségnek mondja azt, mert meg akarja mutatni nekik, hogy abból az egész világ nagy megtisztulása származik majd. Azt felelik neki erre: Készen vagyunk (Mk 10, 39). Készséges lélekkel mindjárt megígérik, bár azt sem tudják, mit is mondanak; azt viszont várták, hogy meghallgatást nyer a kívánságuk. Nos, mit mond erre Jézus? A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek (Mk 10, 39). Nagy ajándékot jövendöl meg nekik, hiszen ez annyit jelent: „Méltók lesztek a tanúságtételre; mindazt elszenveditek, amiket én, erőszakos halálban lesz részetek, és így velem közös lesz a sorsotok.” De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek Atyám készítette (Mk 10, 40). Amikor lelküket így felbátorította, s amikor már emelkedettebbé és a csüggedéssel szemben ellenállókká tette őket, csak azután igazította ki a kérésüket. Akkor megneheztelt a többi tíz a két testvérre (Mt 20, 24). Látod, mennyire nem voltak még tökéletesek valamennyien: sem azok, akik a többi tíz elé szerették volna helyezni magukat, sem a többi tíz, aki e kettőre irigykedett. De mint említettem: mutasd meg őket nekem ez után az esemény után, és látni fogod, hogy távol vannak már minden ilyen helytelen vágytól. Figyeld meg tehát, hogy éppen az a János, aki ezzel a kéréssel járult Jézushoz, később – az Apostolok Cselekedetei szerint – mindenütt átengedte az elsőbbséget Péternek, az igehirdetésben is, a csodatevésben is. Jakab pedig már nem sok ideig élt: félretett minden emberi becsvágyat, kezdettől fogva ugyanis oly rendkívüli lelkesedés hevítette, és szavakkal ki nem fejezhető olyan tökéletességre emelkedett, hogy nemsokára meg is ölték őt.

Árpád-házi Szent Kinga, szűz és szerzetesnő

Kép

Lengyelország és Litvánia patrónája, a sóbányászok védőszentje, Árpád-házi Szent Margit nővére. Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő első gyermekeként született 1224 márciusában.

kepMár szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. Hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért „szemérmes Boleszlávnak nevezte el. Élete királynéként is imádságban és a szegények, betegek ápolásában telt el. Férje halála (1279) után testvérével, Jolánnal az ószandeci klarisszák közé lépett, és ott is halt meg, mint főnöknő, 1292. július 24-én. Sírja búcsújáróhely lett.

VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá, XII. Ince pápa 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé iktatta, XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. II. János Pál pápa 1999 június 16-án avatta szentté.

Istenünk, te megismertetted Szent Kingával a kegyelmi élet édességét, és arra indítottad, hogy szüzességét a házasságban is megőrizze. Add, kérünk, hogy közbenjárására mindenkor tiszta élettel szolgáljunk neked, és őt követve mi is örvendező lélekkel jussunk el hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.