Aktuális
Húsvéthétfő
Kép
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába. Ott viszontláthatnak engem.
Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.
Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”
Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket.”
A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve. Mt 28,8-15
Grácián atya homíliája itt hallgatható:
Húsvét
Kép
Rembrandt: Az emmauszi vacsora
Talán először nem ismerjük fel Őt. Talán mi is korlátozva vagyunk látásunkban. Talán nem látjuk tisztán az arcát. Túl nagy a fény? Vagy éppen a homály? Eltakarják szemünk elől a Feltámadottat a fájdalmak, a veszteségek, a szorongás, a reménytelenség érzése.
„Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok” (Jn 14,18) Jézus a mindig mellénk szegődő. Vágyunk az ő barátságára, társaságára. Marasztaljuk őt, mert jól esnek szavai, jelenléte. „Maradj velünk, Urunk, mert már esteledik, és lemenőben a nap.” (vö: Lk 24,29) Szükségünk van erre a sötétségre, ami körülveszi az Urat, szükségünk van az ő hallgatására, hogy megtapasztalhassuk nagyságának mérhetetlenségét, hatalmának az emberitől egészen különböző voltát, és beletekinthessünk saját semmiségünk szakadékába.
De az Úr aztán így szól életünk éjszakájába: „Legyen világosság!” Ezt a világosságot, amit a húsvéti gyertya jelképez, és amit otthonaink megannyi csöppnyi gyertyája jelképez, ezt egyedül a hit adhatja meg ebben a sötét világban. A mi hitünk, ami az Úr feltámadásának fényéből fakad, aki „az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét.” (Exultet)
Krisztus ma is és most is mellénk szegődik, jelen van az életünkben, éjszakáinkban, reménytelenségeinkben. Ő az Élő, aki velünk együtt járja az utat, feltárja számunkra az események, a fájdalom és a halál, az öröm és az ünnep értelmét, vágyaink és ürességünk értelmét, belép otthonunkba, és velünk marad, táplál a kenyérrel, önmagával, mint az emmauszi tanítványokat.
Jézus, aki megmutattad felragyogó arcodat és felragyogó sebhelyeidet tanítványaidnak, könyörülj rajtunk!
A feltámadott Jézus arca az Ismeretlené és a mégis örökkön Ismerősé, az emberé és az Istené.
Imádság
„Hát mégis eljöttél, irgalmas Jézus! Segíts hát, könyörülj rajtunk, akik annyira elfáradtunk! Krisztus, oltsd ki a kegyetlen fenyegetést, könnyítsd meg gyenge sóhajtásainkat! Megmentetted az élőket kereszteddel – ragadd ki hát a halottakat is haláloddal! Velünk együtt a világ is elpusztult. Jöttödre vágyott minden teremtmény. A mi kínjaink is érted sóhajtottak. Az alvilág tőled sápadt mindig – most, hogy itt vagy, mentsd fel a vádlottakat, s ha felkelsz innen, védelmezd a tieidet! Egyedül te tudtad megtaposni a kígyó fejét. Te akartad az érckapukat és a vaszárakat összezúzni. Nyíljon hát ki könyörgésünkre a kapu, áradjon be a tiszta fény!” (Ismeretlen, IV. századi szerző)
Hallgatnivaló
Liszt Ferenc: Krisztus – oratórium
O filii et filiae (Ó, ifjak, lányok, gyermekek)
https://www.youtube.com/watch?v=OJ3QXdkPeDw
Pilinszky János:
Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Grácián atya Nagyszombaton az esti vigília-szertartáson elhangzott homíliája itt hallgatható:
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
Kép
Nagyszombat
7. Atyám, kezedbe ajánlom lelkem!
Az utolsó szó az Atyáé. Akihez tartozik, aki a minden. A végponton még egyszer ennek az odatartozásnak a megvallása ez az ige. A végső szó a teljes odaadottságé. Ez Jézus válasza a szenvedésre, a kudarcra, az elhagyatottságra, a halálra. A halál kapujában most már mindegyikünk egyetlen lehetséges, emberségünket beteljesítő utolsó szava.
És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.« (Mt 27,51-52.54)
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 7. Pater, in manus tuas commendo spiritum meum
https://www.youtube.com/watch?v=JF4p7KdCt3Q
Pilinszky János:
Fokról–fokra
Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófúvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
Kép
Rembrandt: Krisztus a kereszten
Nagypéntek
6. Beteljesedett!
Az óra, amiről Jézus beszélt. Az ő órája. Most itt van, eljött. Mi a célja ennek az órának? Hogy Jézusban egészen feltáruljon Isten az ember számára. Homály nélkül, fedetlenül. Mózes a hegyen, bár beszélhetett vele, nem láthatta Isten arcát. Most ezen a hegyen Isten arca feltárul. A függöny kettészakad, a homály megszűnik. Semmi sem takarja el Istent az emberi szem elől. Itt állunk most a kinyilatkoztatás teljességében.
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 6. Consummatum est
https://www.youtube.com/watch?v=0G7LYLaXreQ
Paul Celan:
Tenebrae
Közel vagyunk, Uram,
foghatón közel.
Már fogva, Uram,
egymásba marva, mintha
mindőnk teste a te
tested volna, Uram.
Imádkozz, Uram,
imádkozz hozzánk,
közel vagyunk.
Kajlán mentünk oda,
mentünk oda, ráhajolni
katlanra, vályúra.
Az itatóra, Uram.
Vér volt, a vért
te ontottad, Uram.
Csillogott.
A te képedet verte a szemünkbe, Uram.
Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.
Ittunk, Uram.
A vért és a képet a vérben, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.
(Lator László fordítása)
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
Kép
Nagycsütörtök
5. Szomjazom!
Egyetlen szó, a testi gyötrelem végletes kínja, ami a kereszten soha nem volt sűrűségű szimbólumává válik Isten és ember kapcsolatának. A teljesség üressé teszi magát, hogy elszenvedje az üresség kínját, vággyá, amit betölteni nem akar, csak betöltetni az ember által, a végessel, a töredékessel, az esendővel. Soha nem érthetjük teljesen Isten önmagát háttérbe szorító, önmagát kiüresítő szándékát, aki már a teremtéssel mintegy szükségszerűen „keresztre feszíttetik”, mikor kiszolgáltatja magát az emberi szabad akaratnak, az elutasításnak, a gyűlöletnek. Benne nincs elutasítás, fikarcnyi gyűlölet sem, éppen ezért elszenvedi a betöltetlenség minden hosszát és szélességét, mélységét és súlyát.
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 5. Sitio
https://www.youtube.com/watch?v=kr8zzAgC1z8
René Guy Cadou:
Életgyónás
Uram! Ki tudja, tán már holnap rád találok!
Éjszaka lesz! A rét korlátja mellett álldogálok,
Tudod! Mint Gauguin képén a festő, ormótlan facipőben,
Mandulaszínű körgallérban, amely kifakult az őszi esőkben,
És várom, hogy jöjj, te vagy angyalod, vagy szertartóid közül valaki,
Az ég négy deszkafala közt, amelyek mint egy gyóntatószék falai,
Ó, várlak téged, közeledsz az úton, hogy megszólíts és én megzavarodjam.
Íme a szégyen sarokpántjain életem ládája kipattan,
Egyszerre egész múltam hitvány könyvtárpolca leszakad,
Kitárva fölvágatlan lapjait és a fajtalan rajzokat,
Többé nincs mit leplezni, ó Uram,
Se túlnagy kesztyűt húzni már, se kínosan
Magunkon át másra hasonlítani nem kell,
Mert bordáim te méred meg véres kezeddel.
Rónay György fordítása)
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
Kép
Nagyszerda
4. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Ez az ige a végső elhagyatottság tanúbizonysága. Már nem is saját szó, hanem a zsoltáré. Az elhagyatottság szava, de az imáé is egyben. Jézus nem tud nem imádkozni, még az Istentől való legnagyobb távolság idején sem. Az ő számára minden az ima lehetőségét adja, és minden helyzet imádsággá válik a szív Istenhez fordulásában. Mert nincs olyan helyzet, amikor ez ne lehetne lehetséges. Isten távol van, mert Ő Isten, én pedig teremtmény; de egyben közelebb is van hozzám, mint én önmagamhoz. Ez a két állítás egyszerre igaz. A kereszten Jézus ennek végtelen kettősségében, metszéspontjában feszül. Őmiatta, ha érezzük is a sötétséget, a távolság szédítő és ijesztő valóságát, már soha nem kell kételkednünk a jelenlétben, az egyetlen igazi, valóságos, mindent átható isteni jelenlétben.
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 4. Deus meus, ut quid dereliquisti me
https://www.youtube.com/watch?v=kVY_-zEilB4
Paul Claudel:
Sötétség
Én itt vagyok, a másik másutt, s a csönd irtózatos már.
Oly szerencsétlenek vagyunk! és rostáján a Sátán egyre rostál.
Szenvedek és a másik is szenved, és nincs út köztem és
Közötte, és kettőnk között nincsen se szó, se kéz.
Semmi, csupán az éjszaka, mely közös és közölhetetlen.
Az éj, amelyben mit sem alkotunk, s a szörnyű meddőség a szeretetben.
Fölneszelek, s magam vagyok, a félelem elborít,
Szavának mását hallom, s egy sikoly hangjait.
Valami gyönge fuvalmat hallok, és hajam égnek merevül.
Mentsd meg őt a halálveszélyből és a Vad karmai közül.
Ha újra itt a halál íze a fogaim között, a láz,
A csikarás, a hányinger, a fonákra fordulás.
Egyedül voltam a présben, és tiportam a szőlőt tébolyomban
Ma éjjel, míg fölcsapó nevetéssel egyik faltól a másikig loholtam.
Aki a szemünket alkotta, szem nélkül lát-e vajon engem?
Aki a fület teremtette, fül nélkül meghallja-e szavamat?
Tudom, hogy ahol túlárad a bűn, irgalmad még jobban bővelkedik.
Imádkozzunk, mert a Világ Fejedelmének órája ez itt.
(Rónay György fordítása)
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
Kép
Nagykedd
3. Asszony, íme a te fiad! (és) Íme, a te anyád!
Jézus szava végrendelkezés és egyben ajándékozás. A legtöbb, amit ember megtehet: önmaga odaajándékozása. Jézus ezt teszi meg mintegy Mária és János nevében is, erre hívja meg őket, de ezáltal egyben önmagát is adja nekik. A velük maradását. Halála előtt egymásra bízza őket, ahogyan bennünket is egymásra bíz, az ő önátadásának terében. Jézus szerint a sorsunk végérvényesen összefonódott. Pilinszky János szavával: „menthetetlenül egyek vagyunk”.
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 3. Mulier, ecce filius tuus
https://www.youtube.com/watch?v=tu0cYjOJEm8
Oszip Mandelstam:
Köd takarja
Köd takarja már megfoghatatlan,
elmosódó, gyötrő arcodat.
Istenem! mondtam, bár nem akartam,
véletlenül számon kiszaladt.
Kirepült a mellemből az Isten
neve, mint egy óriás madár.
Ködgomolyba vész előtte minden,
s fészke-háza most lakatlan áll.
(Lator László fordítása)
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
Kép
Nagyhétfő
2. Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Micsoda ígéret ez a másik keresztre feszítettnek! Olyan ígéret, amire sem ő, sem senki más méltó nem lehet: a Paradicsom, amit elvesztettünk. Úgy tűnt, mindörökre. „A teljesség tere.” (Tillmann J. A.) Ahol igazán azonosak voltunk önmagunkkal törés nélkül. Ahol egyek lehettünk Istennel szintén törés nélkül. Önzés és bűn nélkül. Aztán maradt a tanácstalan tipródás, bóklászás, zavaros útkeresés ebben az idegen világban, ahol így már nem lehettünk otthon. És maradt a vágyakozás az elmúlt teljesség után, ami gyötrő és reménytelen vágyakozás. És Jézus szava megígéri, hogy mindezt visszakapjuk. Vagy talán nem is azt, amit elvesztettünk, hanem annál még többet, még teljesebbet: a megváltott létet, a bocsánatot nyertek katarzisát, az istenközeliség örök életét.
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 2. Hodie mecum eris in paradiso
https://www.youtube.com/watch?v=DjSdHDPdFEg
Peter Henisch:
Jób utolsó zsoltára
az igazsággal
megvertél engem
isten
most a sűrűség
ahol lakom
idegen
italt
találok ugyan
de nem oltja szomjamat
testvéreim szemében
tüske vagyok
el akarják
törölni nyomomat
melyet nem követnek
ha havat küldesz rám
testük
párája nélkül
mit
csinálok
majd?
(Hajnal Gábor fordítása)
Szeretettel ajánljuk a kedves Testvérek figyelmébe Krisztián atya lelkigyakorlatán, március 26-án, 27-én és 28-án elhangozott tanításokat.
Urunk szenvedésének vasárnapja – Virágvasárnap
Kép
† A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS kínszenvedése Szent Márk szerint
(Mk 14,1-15,47)
Jézus, a zarándok bevonul.
Belép a szent városba, a szentélybe. Belép és átmegy: a kereszten, a halálon. Át az Atyához. Mindenki élete „átmenet”. Belegyökerezni csak a végcélba szabad, különben gyökerüket vesztettek leszünk.
Jézus király. De nem úgy, ahogyan mi szeretnénk. Elutasítja a hatalmat, az erőszakot, a békétlenséget, az erőt. Ő a szelídség, az egyszerűség királya. Szamárháton-király.
Ahogyan egykor Jézus alázatosan bevonult Jeruzsálembe, úgy látja őt az Egyház alázatosan érkezni, „bevonulni” a kenyér és bor színe alatt minden nap a templomba, az oltárra. Ő az, aki mindig érkezik, aki mindig „átmegy“. A kenyérből a testbe, a borból a vérbe, az Atyától az én életembe. Zarándok, életem zarándoka, aki az ajtó előtt áll, és kopog. Átmegy, hogy átvigyen. Innen az Atyához.
Jézus, aki a szenvedést szeretetté változtattad, könyörülj rajtunk!
Jézus arca a szenvedésben meggyötört odaadottság arca, minden szenvedő ember arca.
Timothy Radcliffe: Nem kell félni a válságtól (részlet)
Nézzünk magára az emberre: mindannyian kríziseken keresztül növekedünk. Ilyenek vagyunk. S úgy hiszem, ez az Egyház sorsa is. Nem kell félni a krízistől. Az Egyház maga nem épp egy krízis során született?
A nagy-nagy válság az utolsó vacsora éjszakája volt. Az összes közül ez a legkiemelkedőbb. A tanítványok mindannyian elhagyták Jézust. Júdás eladta őt, Péter pedig az árulás szélén állt. Nem volt jövő. S ekkor, ebben a sötét, lehangoló helyzetben Jézus egy különleges dolgot cselekedett. Ezt mondta: »Íme, ez az én testem. Nektek adom.« Azt gondolom, hogy amikor az Egyházban válsághelyzet van, nem kell ijedezni! Azt kell inkább megkérdeznünk, hogy mi lesz az az újdonság, mely mindebből felfakad.
Peter Henisch:
Jób első zsoltára
mint űzött állat uram
be vagyok kerítve én
és kik meghajszolnak
a szemrehányás és a szánalom
és aki küldi őket
a kétely
lásd
gyengévé tettél engem
hogy megismerjelek
lásd erőssé tettél engem
hogy mégis szolgáljak
neked
kenyér
a kenyér
kísértés
ám sokkal nagyobb
kísértése annak
hogy tüzet csiholjak
a TE köveidből
hogy a TE éjszakád
mely elviselhetetlen
szétrobbanjon
hőségtől
(Hajnal Gábor fordítása)
Jézus utolsó hét szava a keresztfán
A haldokló Jézus utolsó szavai. Imádság és végrendelet. Foglalata mindannak, amit Jézus ránk hagyott. A megbocsátástól a magányon át az ígéretig. A hét szó egy-egy keresztbe vésett drágakő, ami megmutatja a mi utunkat is az Atyához, a megbocsátástól a magányon át a beteljesedésig.
A nagyhét napjaiban Jézusnak ezekről az utolsó szavairól, mondatairól elmélkedünk. Régen külön szertartás keretében történt ez nagypénteken, VI. Piusz pápa 1789-ben engedélyezte ezt Le tre ore dell’agonia (a haláltusa három órája) néven, déltől délután háromig Jézus keresztje mellett imádkozva.
Jézus utolsó szavait sokan megzenésítették, Schütztől Haydnig. Elmélkedéseinkhez egy kevésbé ismert zeneművet, Cesar Franck oratóriumát választottuk.
Hallgatnivaló:
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – O vos omnes (Bevezető)
https://www.youtube.com/watch?v=3BWdhJMGUU8
Virágvasárnap
1. Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!
Eszünkbe ötlik Jézus tanítása a hegyen: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik titeket bántanak és üldöznek.” (Máté 5, 44) Jézus nemcsak tanít, hanem éli is ezt a tanítást. Pontosabban életének ennek a mélységéből szól a tanítása. Nincs kettősség. Ő és szavai egyek. Mint ahogyan isteni szeretete is átüt minden szaván, minden vele megesett történésen. Ez a mondat a szeretet „nincs továbbjáról” tanúskodik. Mondhatnánk, hogy végpontjáról, de lényege éppen az, hogy nincs végpontja. De nincs „tovább” sem, hiszen ez a teljesség maga, a teljesség, ami soha véget nem érő, kimeríthetetlen valóság. Isten teljessége tükröződik ebben a jézusi imádságban, úgy magában a keresztre feszíttetésben is. Jézusban Isten hiteles képmását látjuk. „Aki engem lát, látja az Atyát.” Jézus imádsága értünk szól, a szenvedésnek, a megalázásnak ebben a végső helyzetében is, mint ahogyan Isten gondolatainak középpontjában is mi állunk, mindig, legyünk akár bűnösök, akár igazak, akár a kereszt alatt állók, akár megfeszítők. Akár tudjuk, mit cselekszünk, akár nem tudjuk.
Hallgatnivaló:
Cesar Franck: Les Sept Paroles du Christ en Croix – 1. Pater, dimitte illis
https://www.youtube.com/watch?v=bZ2jUicUmGc