KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE

Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása, ilyenkor az egyház a megtestesült második isteni személy előtt tiszteleg. A megemlékezést XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben. „Isten országa” Urunk és Üdvözítőnk mondása szerint „nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt … Bővebben

Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása, ilyenkor az egyház a megtestesült második isteni személy előtt tiszteleg. A megemlékezést XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben.

illu1„Isten országa” Urunk és Üdvözítőnk mondása szerint „nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott” (Lk 17, 21); hanem „az Isten országa bennünk van, mert közel van hozzánk az ige: ajkunkon és szívünkben” (vö. Róm 10, 8). Aki imádkozik azért, hogy jöjjön el Isten országa, az kétségtelenül helyesen teszi, ha azért imádkozik, hogy Isten országa benne megerősödjék, gyümölcsözzék és beteljesedjék. Hiszen a szentek mindegyikében Isten uralkodik, és minden szent engedelmeskedik Isten szellemi törvényeinek, aki szentjeiben lakik, mint jól kormányzott varosban. Az ilyen tökéletes lélekben ott van az Atya, és az ilyenben az Atyával együtt uralkodik Krisztus, eme szavai szerint: „Hozzá megyünk, és lakást veszünk nála” (Jn 14, 23).

Isten bennünk levő országa akkor fog folytonos előrehaladásunk révén betetőzéséhez eljutni, amikor beteljesedik az, amiről az Apostol szól: Krisztus – miután minden alája van már vetve átadja „az uralmat Istennek, az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben (1 Kor 15, 28). Ezért hát olyan szerető, ragaszkodó lélekkel, mint amilyen az Igében volt, mondjuk csak szüntelenül mennyei Atyánknak: Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!” (Mt 6, 9-10).

Isten országáról meg kell azt értenünk, hogy amiként ott nincs „köze az igazságnak a gonoszsághoz, és nem fér össze a világosság a sötétséggel, és nem hozható össze Krisztus Beliállal” (2 Kor 6, 14-15), úgy Isten országa sem állhat fenn a bűn országával együtt.

Ha tehát azt akarjuk, hogy Isten uralkodjék bennünk, akkor semmi módon se „uralkodjék a bűn a mi halandó testünkben” (Róm 6, 12), hanem sanyargassuk „tagjainkban azt, ami földies” (Kol 3, 5), és hozzunk gyümölcsöt a Szentlélekben, hogy bennünk, mint valami lelki Paradicsomban, maga Isten járjon-keljen, s kizárólag ő uralkodjék bennünk Fölkentjével, Krisztussal. Ö trónoljon bennünk annak a lelkierőnek dicsőségében, amelyet megkapni óhajtunk, s trónoljon addig, amíg bennünk levő valamennyi ellensége „lábainak zsámolyává nem lesz” (vö. Zsolt 109, 1); és meg nem szűnik bennünk az ő ellenségének minden uralma, hatalma és ereje.

Már meg is valósulhat mindez mindegyikünkben, és „az utolsó ellenség, a halál is” (1 Kor 15, 26) megszűnhet, úgyhogy Krisztus bennünk mondhatja: „Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te győzelmed?” (1 Kor 15, 55) Már most megvalósulhat, hogy „romlandó testünk” elnyerje a szentséget és „romolhatatlanságot”, és hogy a „halandó” levetve a halált az Atya „halhatatlanságába” (1 Kor 15, 53) öltözzék, hogy a bennünk lévő Isten uralkodása révén az újjászületés és feltámadás javainak már most is örvendjünk. (Origenész áldozópapnak az „Imádság” című könyvecskéjéből)

Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.