A spanyolországi Fontiverosban született 1542 körül. Miután bizonyos időt töltött el a karmelita rendben, 1568-ban Avilai Szent Teréz tanácsára a szerzetesek közül elsőként csatlakozott a megújított rendhez, amelyért sokat fáradozott és dolgozott. Ubedában halt meg 1591. december 14-én az életszentség és a bölcsesség dicséretreméltó jeleivel gazdagon. Ezt legjobban a lelki életről szóló munkái bizonyítják

Keresztes Szent János áldozópapnak a „Szellemi páros ének” című művéből

A Krisztusban rejlő titok felismerése

Akármennyi titkot és csodát fedeztek is már föl a szent egyháztanítók, és tudtak meg a szent életű lelkek ezen a földön, még sokkal több az, amit sohasem mondtak el, sőt soha fel sem fogtak.

Éppen ezért még sok mélységet kell feltárni Krisztusban, mert ő olyan, mint a gazdag aranybánya, amelynek szerteágazó tárnájában végtelenül sok kincs rejlik. Akármilyen mélyre is ásson benne valaki, sohasem ér a végére, sőt minden egyes elágazásban itt is, ott is új ereket, új kincseket fog találni.

Ezért mondja Szent Pál magáról Krisztusról: „Benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse” (Kol 2, 3). Ezekbe a kincsekbe nem tud behatolni, nem képes hozzájuk eljutni a lélek, hacsak nem megy előbb keresztül a belső és a külső szenvedések sűrűjén. Nem érheti el az ember, hacsak nem kapott Istentől számos értelmi és érzékelhető kegyelmet. Sok és hosszas lelki gyakorlatnak kell ezt megelőznie.

Hiszen mindezek alacsonyabb fokok a lelki életben, és csak előkészületül szolgálnak Krisztus titkainak mélyebb ismeretéhez, amely a legmagasabb rendű bölcsesség, amelyre ebben az életben szert tehetünk.

Ó, bárcsak megértené már végre-valahára minden ember, hogy nem lehet eljutni Isten gazdagságának és bölcsességének teljességére, hacsak a lélek előbb végig nem járja a szenvedések és szorongások sűrűjét is úgy, hogy a lélek azután ebbe helyezze örömét, s erre irányítsa vágyait. Az a lélek, amelyik igazán óhajtja ezt az isteni tudást, az előbb a szenvedést vállalja a keresztek sűrűjében.

Ezért buzdította Szent Pál az efezeusiakat, hogy „ne csüggedjenek a megpróbáltatások közepette” (vö. 3, 13), és hogy legyenek erősek és szilárdak, mert „csak a szeretetben gyökeret verve és alapot vetve tudják majd felfogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység: megismerik Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, hogy beteljenek az Isten egész teljességével” (vö. Ef 3, 17).

Mert a kereszt az a kapu, amelyen át bejuthat az ember ennek a tudásnak a gazdagságába. Ez a kapu azonban igen szűk. Csak kevesen óhajtanak ezen a kapun belépni, noha sokan szeretnék a kincsek ismeretét élvezni, ehhez azonban csak a kapun keresztül lehet eljutni.