Brindisi Szent Lőrinc 1559-ben született. 16 éves korában kapucinus lett. Velencében és Páduában tanult. A Szentírás iránti szeretet valóságos szenvedélyévé lett. Egészen kivételes nyelvkészségével fejből megtanulta a Szentírást héberül és görögül.1582-ben szentelték pappá. Nemsokára már nagyon ismert szónok és a papnövendékeknek teológiát tanított. Három éven át volt rendfőnök. Irodalmi műveit és egész tudását az Egyház szolgálatába állította. Sok munkát írt a hit megvilágosítására. Művei összesen 15 kötetet tesznek ki. Szigorúság, bölcsesség, az Eukarisztia és Mária iránti szeretet voltak jellemző vonásai. Mint állandó és eredményes igehirdető bejárta Európát. 1610-ben Székesfehérvár visszafoglalásakor ő lelkesítette a török ellen harcoló keresztény katonákat. Az elfogott török tisztek azt vallották, hogy Lőrincet 5-6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében bátorította a katonákat. Ez a kis legendás megjegyzés nagyon jól kifejezi az ő lelki nagyságát. Szegény szerzetesi cellájában a legmagasabb rangú vezetők keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle. Lisszabonban halt meg 1619-ben. 1881 december 8-án XIII. Leó pápa a szentek közé iktatta. 1959. március 19-én XXIII. János pápa pedig egyháztanítóvá avatta. Az Apostoli Tanító (doctos apostolicus) megtisztelő címe apostoli életmódjára, és arra a missziós tevékenységre utal, amelyet egész Európában kifejtett.

Az ő példájára gondolkodjunk el azon, hogy mi áll törekvéseink mögött, mi a tetteink mozgató rugója, Isten milyen helyet foglal el az életünkben? Legyünk mi is Isten igéjének tettekre váltói. Ezzel mi is mintegy lelki rokonságba kerülünk Jézussal és az őt hősies fokban követő szentekkel.

„A lelki élethez két dolog szükséges: a kegyelem kenyere és az Isten szeretetének kenyere. A kegyelem azonban szeretet és hit nélkül semmi: hit nélkül ugyanis nem lehetünk kedvesek Isten előtt. A hit azonban nem verhet gyökeret Isten igéjének hirdetése nélkül; a hit a prédikációból fakad, a prédikáció krisztusi megbízatásból. Testi életünk fenntartásának biztosítása a kenyérgabona elvetése, a lelki életé: Isten igéjének hirdetése.”
/Brindisi Szent Lőrinc tanítása/

(Forrás: frh.theol.u-szeged.hu)