Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!
A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Aki meghívott benneteket, az hűséges és végbe is viszi.
Ó-antifónák: az ádventi liturgia csúcspontja
Az ünnepet megelőző utolsó hét nap a belső készület kitüntetett ideje. Egyházunk az adventi készület legintenzívebb egy hetében segít a ráhangolódásban a liturgia segítségével. Ó-antifónák: az adventi liturgia csúcspontja. Az utolsó adventi héten, tehát december 17–23 között csendül fel a Magnificat előtt a hét Ó-antifóna. Mindegyik Krisztust, a várva várt Megváltót szólítja meg, és hívja, érkezzen közénk. A szövegek mindegyike Izajás jövendöléseire (és más messiási próféciákra) utal. A hét nap a Szentlélek hét ajándékára is felhívja a figyelmünket ( bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem). A megszólítások így hangzanak:
O, Sapientia; (Ó, Bölcsesség – Izajás 28,29)
O, Adonai; (Ó, Adonáj – Úr – Izajás 33,22)
O, Radix Jesse; (Ó, Jessze gyökere – Izajás 11,1 és 52,15)
O, Clavis David; (Ó, Dávid kulcsa – Izajás 22,22)
O, Oriens; (Ó, Napkelet – Izajás 9,1)
O, Rex Gentium; (Ó, Nemzetek Királya – Izajás 2,4.)
O, Emmanuel (Ó, Emmanuel – Velünk lévő Isten – Izajás 7,14)
Az Ó-antfónákról bővebben itt olvasható.
Plébániánk adventi lelki napját december 13-án, szombaton 14 órától tartjuk
Mészáros Levente testvér vezetésével
a Jókai úti közösségi házban.
Agapéhoz köszönettel fogadunk süteményt, gyümölcsöt és üdítőt.
Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!
Lesz gyónási lehetőség. A program a 18 órai szentmisével zárul a templomban.
Kedves Testvérek!
Urunk születésére készülve az idei évben is kidolgozásra került egy Adventi kalendárium a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia gondozásában, amelyben többek között Egyházmegyénk főpásztorai, a város atyái és minden plébániáról, az iskolalelkészségről megszólított emberek gondolatai szerepelnek napról napra egy-egy szentírási kérdéshez kapcsolódóan. (Kornél testvér tanítását december 21-én hallgathatjátok.)
A kalendárium digitális formában megnyitható, könnyen lapozható, letölthető az alábbi linken.
November 30-án vasárnap advent első vasárnapja, mellyel elkezdődik az adventi szent időszak.
December 1-től a roráte szentmisék hétfőtől szombatig 6 órakor kezdődnek, melyen lesz gyónási lehetőség, utána pedig zsolozsmát imádkozunk.
Kérjük a testvéreket, ne hagyják gyónásaikat az utolsó napokra! A felkészüléshez szeretettel ajánljuk az adventi lelki naptárt. (letölthető pdf)
Áldott készületet kívánunk!
Kedves Testvérek!
Idén ünnepeljük A teremtmények dicsérete, azaz a Naphimnusz születésének 800. jubileumi évét.
A „naphimnusz útja” Út Krisztus fényében a teremtett világban a teremtett világgal az Atyához.
Szeretettel ajánljuk P. Urbán Erik OFM tartományfőnök (Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány) elmélkedését P. Wertheim Mátyás OFM házfőnök (Zalaegerszegi Ferences Rendház) rajzaival.
Felolvasva, énekelve elmélkedve ide kattintva járjátok végig ezt a csodálatos utat.
Amikor Isten Szent Ferencet hívta – ide kattintva tudjátok meghallgatni.
Kedves Testvérek! Szeplőtelen fogantatás ünnepével kezdődően december 8. és 14. között, a városi plébániák összefogásával egyhetes, 70 órás szentségimádás kezdődik a Kálvária-kápolnában, reggel 8 órától este 18 óráig. Szeretettel várjuk a szentségőrök jelentkezését.
Regisztrálni az alábbi linken megnyíló táblázatban lehet:
https://docs.google.com/spreadsheets/d/11kKjvG8akDJITqsX3zY2t-xj18c7TloNxjC9jmqfcgw/edit?usp=sharing
S
„Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” – „Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik”
áldás, királyi hódolat!
s mi néked önként hódolunk.
betöltesz roppant földeket.
immár a mennyre tart igényt.
uralkodók közt legnagyobb!”
és országodba felvezetsz. Ámen
(Reggeli dicséret – Himnusz)
Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
II. András magyar király és meráni Gertrúd hercegnő leányaként született 1207-ben, valószínűleg a sárospataki királyi várban. Még kisleányként férjhez adták Lajos türingiai tartománygrófhoz, akit három gyermekkel ajándékozott meg. Férje halála (1227) után sógorai Wartburgból Eisenachba űzték. Az evangéliumi szegénységet választva elkötelezte magát Szent Ferenc harmadik rendjében. Marburgban halt meg 1231. november 17-én, 24 éves korában. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben.
Részlet abból a levélből, amelyet Marburgi Konrád, Szent Erzsébet lelki vezetője írt:
Erzsébet egész életében a szegények vigasztalója volt, de amikor már különösen kezdett kitűnni az erényekben, teljesen az éhezők gyámolítója lett. Vára mellett kórházat építtetett, oda igen sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Mindazoknak, akik alamizsnát kértek tőle akár itt, akár pedig a férje uralma alá tartozó egész területen, bőségesen osztogatta szeretetének jótéteményeit. A férje négy fejedelemségéből eredő összes saját jövedelmét úgy kimerítette, hogy végül szinte minden értékes holmiját és drága ruháit is eladta, hogy árukat a szegények javára fordítsa.
Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este, minden betegét személyesen meglátogatta, és a legutálatosabb betegségben szenvedőket saját maga ápolta: az egyiket megetette, a másikat lefektette. Voltak olyanok, akiket saját vállán hordozott, és az emberséges szeretet sokféle jótettével látta el őket. Mindezekben boldog emlékű férje tetszését is megnyerte. Végül pedig férje halála után a tökéletesség legmagasabb fokára törekedve, sok könnyhullatás közt azt kérte tőlem, engedjem meg neki, hogy ajtóról ajtóra járva alamizsnát kolduljon.
Az egyik Nagypénteken, amikor az oltárok ékességüktől megfosztva vannak, városában, ahová a Kisebb Testvéreket letelepítette, néhány bizalmasa jelenlétében a kápolna oltárára helyezett kézzel lemondott saját akaratáról, a világ minden pompájáról, és mindarról, amiről Üdvözítőnk az evangéliumban azt tanácsolja, hogy hagyjuk el. Amikor ez megtörtént, attól félve, hogy a világ zaja és az emberi dicsőség újra hatalmába kerítheti, ha továbbra is ott marad, ahol annak idején férjével nagy jómódban élt, utánam jött Marburgba, bár én ezt nem néztem jó szemmel. Majd abban a városban is kórházat alapított, és oda sok beteget és nyomorékot gyűjtött össze. Közülük a legnyomorultabbakat és a mindenkitől elhagyottakat maga szolgálta ki saját asztalánál.
Isten előtt állítom, hogy alig láttam még olyan asszonyt, aki az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása mellett annyira kitűnt volna a szemlélődő imában, mint Erzsébet. Több szerzetes és szerzetesnő gyakran látta, hogy amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos fényben tündökölt, és a szemében mint egy napsugaras ragyogás fénylett.
Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék majd megmaradt holmijával és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, amely rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte a lelkét.
Istenünk, aki megadtad Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje, az ő közbenjárására add meg nekünk is, hogy a nélkülözőket és a bajbajutottakat lankadatlan szeretettel szolgáljuk.
