Ötödik nap (December 3.)

 

Állatok

 

A betlehemi jelenet ábrázolásaiban kezdetek óta ott van az ökör és a szamár. Ennek a freskónak is mindkét jelentében helyet kaptak.

Bennük már az első századokban felismerni vélték Izajás próféta szavát és annak beteljesedését: „Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők azonban elpártoltak tőlem. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg.” (Iz 1,2-3)

Milyen keserűség szólal meg ezekben a mondatokban az emberiséggel kapcsolatban! Isten mindent megadott nekünk, mindent elmondott önmagáról, mindent felkínált, és süket fülekre, értetlen szívekre talált. A teremtett világ együgyű lényei a maguk módján jobban értik Teremtőjüket, és felismerik Őt a Gyermekben.

Az emberek ma is félrevonják tekintetüket a megtestesülés titkától. Mi, keresztények vagyunk Isten reményei az emberiséggel kapcsolatban. Nekünk kell felismerni őt a teremtésben, a Megtestesülésben, az idők jeleiben, és tanúságot tenni róla minden embert előtt, még ha a világ szemében „szamarak” is vagyunk. Ne felejtsük, az első Krisztust ábrázoló gúnyrajz is keresztre feszített szamárként jelenítette meg őt…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angelus Silesius:

Barátom, mit szeretsz, lesz végállomásod.

Isten, hogyha Istent; föld, ha azt imádod.

 

Hallgatnivaló:

William Byrd: Ne irascaris Domine

https://www.youtube.com/watch?v=w91PpHX_4h0

Szöveg:

Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. (Iz 64,8)