17. nap Advent 3. hete – Kedd Izajás Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból … Bővebben
17. nap
Advent 3. hete – Kedd
Izajás
Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban,
és fogom a kezedet;
megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek,
a nemzetek világosságává,
hogy megnyisd a vakok szemét,
kihozd a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétségben ülőket.
Én vagyok az Úr, ez az én nevem;
és dicsőségemet nem adom másnak,
sem dicséretemet a bálványoknak.
A régebbi dolgok, íme, elérkeztek;
most újakat hirdetek:
mielőtt kisarjadnának, tudatom veletek.
(Iz 42,6-9)
Isten azt akarja, hogy az ő irántunk való szeretete megmutatkozzék, mintegy „lefordítódjék” emberi kapcsolatainkban. A belé vetett hitünk átalakít: bennünket, de kapcsolatainkat, viszonyainkat is. A hit nem pusztán Istenre vonatkozó igazságok, kijelentések sorozata, nem elméleti valóság, hanem olyan élő, személyes kapcsolat, amely kisugárzik énünk minden területére és vetületére. Nem elég az áldozat, nem elég a törvény, Isten azt szeretné, ha szívünkkel lépnénk be a vele való kapcsolatba. Ez az az új, amire meghív, és ami számunkra Jézus Krisztusban valósult meg látható módon. Ő maga azonosítja küldetését ezzel az ószövetségi szakasszal a kafarnaumi zsinagógában.
Azt szeretné a kezünket fogó Isten, hogy fogjuk meg egymás kezét. Legyünk világosság a másik ember számára.
Szó
FOGOM A KEZED
Kérdés
Tudok-e hűséges maradni Isten meghívásához?
Magaménak érzem-e, meg tudom-e újítani?
Világosság vagyok-e másoknak? Akarok-e az lenni?