† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Abban az időben: Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni. (Jn 12,20-33)

Fordulópont.

Jézus küldetésében elérkezik ahhoz az eseményhez, ami két szempontból is döntő jelentőségű. Megtapasztalja, hogy küldetése megszólítja a pogányokat, a „távollévőket” is. Ő, aki azt gondolta, hogy küldetése Izrael fiaihoz szól, megérti, hogy az Atya tervei lehetnek mások: ha a választott nép fiai nem hallgatnak rá, akkor majd közvetlenül a pogányok fognak. Ezen a ponton „Jézus előtt Atyjának egy nem várt arca bontakozik ki” (Aszalós János).

Másrészt Jézus azt is megérti, hogy ez nem diadalmasan fog bekövetkezni. Ahhoz, hogy Isten Országa megvalósuljon, kiteljesedjen, a búzaszemnek meg kell halnia. Jézusnak meg kell értenie, hogy a dicsőség órája nem más, mint a kereszt órája, az áldozaté, az odaadott életé. Megéli, hogy „a teremtés: a jó, darabokra törve és szerteszórva a rossz közé.” (Simone Weil)

Rácsodálkozom az ember Jézusra, aki úton van a megértés felé, aki mindig az Atya akaratával méri le a történések alakulását, aki nyitott a mélyebb felismerésekre, aki képes változni és változtatni, ha a helyzet úgy kívánja. Aki képes megrendülni. Rácsodálkozni Atyja akaratára. Aki keresi élete, küldetése értelmét: „Mi az én órám, amiért jöttem?”

Amikor Jézus beszél, mindig magához és magáról is beszél: az élet megértett logikájáról, a szeretet megértett követelményeiről. Hogy a keserű halál válhat a szeretet cselekedetévé; tetté, amit másokért cselekszünk; hogy a szenvedés nem csak az emberlét értelmetlen mellékvágánya, hanem lehet a szeretet égő csipkebokra, amiben maga Isten mutatkozik meg, a velem lévő, az értem szenvedő. Az ilyen Istennel való találkozásban ítéltetünk és dicsőíttetünk meg.

Jézus, aki felismerted, mi a te órád, könyörülj rajtunk!

Jézus arca a küldetés fordulópontján a felismerés megrendültségéé, a földbe hulló búzaszem elfogadásáé.

François Varillon: Isten alázata és szenvedése (részlet)

Isten tettei által nyilatkoztatja ki mivoltát. Az emberre vonatkozó terve, amely Jézus Krisztusban valósult meg, feltárja legbensőbb létét. Benne nem lehet szétválasztani a tettet és a létet. Ha a Megtestesülés az alázat tette, ez azt jelenti, hogy Isten alázatos. „Aki engem látott, látta az Atyát”, mondja Jézus (Jn 14,9). Amikor tehát látom, hogy alázattal megmossa az emberek lábát, „látom” – ha igazat mond – magát Istent, aki titokzatos Dicsősége legmélyén örökösen alázatos Szolga. Krisztus megalázkodása nem a dicsőség valamiféle különleges átalakulása. (…)

A teremtmény egészen spontánul a Hatalom irányában keresi Istenét. Először ebben az irányban tájékozódik. Ha kereszténnyé lett, és arra hívják, hogy szemlélje a megfeszített Krisztus abszolút Tehetetlenségét, makacsul ragaszkodik első megközelítéséhez, amely mélyen megjelölte. Mivel rosszul tért meg, az isteni két képe között ingadozik; többé-kevésbé összeegyezteti őket, mivel képtelen egyesíteni őket: a pogány, uralkodó Hatalom képe változatlanul megmarad alul, fölébe nyomódik a keresztény Tehetetlensége, aki agonizál és meghal.

E két kép együttese tragédia a lélek és a szellem számára. Igaz, Isten mindenható. De milyen Hatalomról van szó? Ez a Kálvária Mindenhatósága, amely kinyilatkoztatja a végtelen Lény Mindenhatóságának igazi természetét. A szeretet alázata adja a kulcsot: kevés hatalom kell az önmutogatáshoz, sok a visszahúzódáshoz.

Isten az alázat (visszahúzódás) határtalan Hatalma.

(Kardos Csongor OFM)

A föláldozott Bárányról

A próféták sokat fölfedtek a húsvéti misztériumból, vagyis Krisztusból -, dicsőség néki örökkön örökké. Ámen. (Jel 5,13) Lejött a mennyből a földre a szenvedő emberekért; a Szűz méhében emberséget öltött, emberként jött a napvilágra; magára vette a szenvedő ember fájdalmát a szenvedékeny test által, ezzel a testi szenvedés kártékonyságát megszüntette, lelkével pedig – mely meg nem halhatott – a gyilkos halált megölte.

Mint bárány evezették, mint juhot levágták, minket – mintegy Egyiptomból – megmentett a világ bűvöletéből, megóvott az ördögnek rabszolgaságától – mintegy Fáraónak kezétől, lelkünket saját Lelkével, testünk tagjait pedig saját vérével megpecsételte.

Megzavarta a halált és megríkatta az ördögöt, akárcsak Mózes a Fáraót; a gonoszságot letiporta, s – mint Mózes Egyiptomot – a jogtalanságot meddőségre ítélte.

Minket kiragadott a szolgaságból a szabadságra, a sötétségből a fényre, a halálból az életre, a zsarnokságból az örök birodalomba; új papsággá tett és kiválasztott néppé mindörökre. Ez a mi üdvösségünk húsvétja.

Sokakban sokat elszenvedett; Ábelben megölték, Izsákban gúzsba kötötték, Jákobban elbujdosott, Józsefben eladták, Mózesben kitett, a bárányban megkötözték, Dávidban üldözték, a prófétákban pedig meggyalázták.
A Szűzben testté lett, a fára függesztették, a földbe hantolták, és holtából föltámadva a mennyek magasába szállt.

Ő a szavasincs  bárány; ő a leölt bárány; ő ki Máriától, a szépséges anyajuhtól született; ö, kit a nyájból kifogtak, a vágóhídra vonszoltak, este föláldozták, éjjel eltemették; a fán meg nem törték, a földben föl nem oszlott; holtából föltámadott, a sír mélyébe hullott embert pedig föltámaszotta. (Mileton szárdeszi püspök – fordította Szedő Dénes OFM)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” (Jn 3,14-21)

Éjszaka.

A kérdések, a vívódások, a keresések ideje.

A válaszok, a felismerések, a rádöbbenések ideje.

„Úgy szerette Isten a világot…” Milyen jó lenne egyszer valóban meghallani Jézusnak ezt a szavát, annak teljes mélységében! Hiszen milyen is ez a világ? Isten ellen lázadó, Istent káromló, őt semmibe vevő, vele ellenséges világ. A gonoszok, az erőszaktevők, a hiteltelenül élők, a képmutatók, a számítók, a pénzsóvárok világa. Isten mégsem utasítja el, sőt szereti. Amikor Jézus az ellenségszeretetről beszél, Istenről beszél.

És ebben a szeretetben helye van bűnösnek és áldozatnak, farizeusnak és vámosnak, a másokkal nem törődőnek és az üldözöttnek, a háborús bűnösnek és a kiirtottnak, vallásosnak és istentagadónak. Milyen jó lenne felnőni Isten szeretetének mértékére!

Nikodémus, a farizeus erről kap tanítást és erre kap meghívást. Talán ez a nagylelkűség, „nagyszívűség” hiányzik a mi vallásosságunkból is, ami mindig méricskél, ítélkezik, ami oly gyakran teljesítménycentrikus és örömtelen. Ezt mind el kellene engednem, és csak hinnem Jézusban. Ráébredni, hogy nem vagyok elítélve, Jézus „oda lett adva” értem, nincs mitől félnem, nem kell bűntudatban élnem. Isten ajándéka ingyenes és nagylelkű, nem akar rajtam bosszút állni, nem akar halálra vagy kárhozatra adni. Az örök életet, az igazi életet, a teljességet szánja nekem. És ha gonosztevő vagyok is, Jézus épp énmellettem haldoklik a kereszten, nem véletlenül került mellém, hanem azért, hogy éppen engem megmentsen.

Jézus, aki az éjszakai beszélgetésben feltártad nekünk az Atya szeretetét, könyörülj rajtunk!

Jézus arca az éjszakában az Atya szeretetét tükröző arca, az értünk adottság arca.

(Kardos Csongor OFM)

A Szentírásban hét zsoltárt találunk, melyek központi gondolata a bűnbánat és a bocsánatért könyörgés. A húsvét ünnepéig előttünk álló hetekben ezek a zsoltárok segíthetik húsvéti készületünket.

Az elsőszombat, a hónap első szombatja, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-tiszteletének napja.
A Szűzanya 1925. december 10-én Lúciának, a fatimai látnoknak megmutatta tövisekkel övezett szívét és így szólt:

„Hirdesd nevemben a világnak, hogy megígérem: ott leszek az üdvösséghez szükséges kegyelmekkel mindazok halálos ágyánál, akik 5 egymást követő hónap első szombatján meggyónnak, megáldoznak, elimádkozzák a rózsafüzért és egy negyed óráig társamul szegődnek az elmélkedésben.”

A Szent Szűz Szíve iránti tiszteletünket kifejezhetjük például az elsőszombatok rendszeres megtartásával.

Érdemes tudnunk arról is, hogy az úgynevezett kettős nagykilenced azt jelenti, hogy egymással párhuzamosan, egyszerre végezzük a kilenc elsőpéntek és az elsőszombatok megtartását. Ilyenkor természetesen elég az egyik napon meggyónnunk, ha közben nem követünk el súlyos bűnt. A kettős nagykilenced további bőséges kegyelmekkel jár. Végezzük minél többen rendszeresen az elsőpénteki és elsőszombati engesztelést, mert így sok kegyelmet kaphatunk önmagunk és mások számára.

Templomunkban március 1-jén pénteken egész napos szentségimádás lesz.

Elsőpéntek – Jézus legszentebb Szíve tiszteltének napja. Alacoque Szent Margit vizitációs nővér a XVII. században fölszólítást kapott az Úr Jézus Krisztustól, terjessze Jézus Szíve tiszteletét, és minden hónap első péntekén járuljon szentáldozáshoz.

Az Úr külön ígéretet fűzött a kilenc, egymást követő első péntek megtartásához  A nagykilenceddel kapcsolatos ígéret így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”. Mit kell hát tenni? Kilenc egymás utáni első pénteken megáldozni.

Az elsőpéntek megtartásának hagyományos formája a minden hónap első péntekén való szentáldozás, és ha szükséges, akkor szentgyónás elvégzése.

Jézus 12 ígérete azok javára, akik hittel szeretik, tisztelik és szolgálják az Ő isteni Szívét.

1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
2. Családjaiknak megadom a békét.
3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
5. Minden vállalkozásukat megáldom.
6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
9. Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
12. Mindazok, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak, azok nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

Ezt az imát Szent Klára Szent Ferenctől, mint mestertől tanulta meg, és naponta elimádkozta.

Imádság és dicsőítés az Üdvözítő jobb kezéhez

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges jobb Kezed sebéért, Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb által engedd el minden bűnömet, amit ellened vétettem: gondolattal, szóval és cselekedettel, amikor hanyag voltam szolgálatodban, amikor romlott testem gyönyörködött akár aludtam, akár ébren voltam. És tiszteletreméltó szenvedésed által add meg nekem, hogy a te legkegyesebb halálodat és szentséges sebeidet méltóképpen emlékezetemben tartsam, és a te bőkezűségedből testem megfegyelmezésével neked örökké hálát adjak. Aki élsz és uralkodol, örökkön-örökké. Ámen.

Imádság: Miatyánk… Üdvözlégy…

A bal kézhez

Dicsőség és dicséret legyen néked a te bal Kezed szentséges sebéért, édességes Jézus Krisztusom. Ezen szent seb által könyörülj rajtam, és változtasd meg bennem mindazt, ami neked bennem visszatetsző. Add meg nekem a győzelmet gonosz ellenségeiddel szemben, hogy a te erőddel legyűrhessem őket. És a te legkegyesebb halálod által szabadíts meg engem a jelen és az eljövendő élet minden veszedelmétől, és tégy méltóvá engem dicsőségedre a te országodban. Ámen.

Imádság: Miatyánk… Üdvözlégy…

A jobb lábhoz

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges jobb Lábad sebéért, édességes Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb által engedd meg nekem, hogy bűneimért méltó penitenciát tartsak, és a te legkegyesebb halálod által könyörögve kérlek, hogy engem, a te szolgálódat éjjel és nappal őrizz meg a te akaratodban, és ragadj ki engem a lélek és a test minden veszedelméből, és lelkemet azon a rettenetes napon fogadd be a te hűségedbe és irgalmadba, és vezess el az örökké tartó boldogságra. Ámen.

Imádság: Miatyánk… Üdvözlégy…

A bal lábhoz

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges bal Lábad sebéért, legkegyesebb Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb által add meg nekem a teljes búcsút, hogy segítségeddel méltó legyek megszabadulni a büntető ítélettől. És a te szentséges halálod által kérlek téged, legkegyesebb Jézus Krisztus, hogy azon a napon, mielőtt e földi életből eltávozom, édességes tested és véred szentségét bűneimnek igazi gyónásával és tökéletes penitenciával, lelkem-testem tisztaságával és a szentolaj kenetével méltó legyek fogadni, és így elnyerni az örök üdvösséget. Ámen.

Imádság: Miatyánk… Üdvözlégy…

Az oldalsebhez

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges Oldalad sebéért, jóságos Uram Jézus Krisztus. Ezen szent seb és szentséges irgalmad túlcsordulása által, melyet egykor megmutattál Longinus katonának, ki oldaladat megnyitotta, most pedig nekünk, mindnyájunknak: könyörögve kérlek, legkegyesebb Jézusom, hogy amint te engem a keresztség által az eredeti bűntől megtisztítottál, úgy a te drágalátos véred által, mely ma az egész földkerekségen feláldoztatik és vétetik, szabadíts meg engem minden jelen és jövendő bajtól, és keserves kínhalálod által adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, hogy téged teljes szívből, teljes lélekkel, minden erőmből szeresselek. Erősíts meg engem a jócselekedetekben, és add meg nekem a végső állhatatosságot a te szent szolgálatodban, hogy neked tökéletesen kedvedre legyek most és szünet nélkül. Ámen.

Könyörögjünk!

Mindenható örök Isten, ki az emberi nemet Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak öt sebével váltottad meg, add meg a téged kérőknek, hogy akik ezen sebeket naponta tisztelik, az ő drágalátos vére által a hirtelen haláltól és az örök kárhozattól megmenekülhessenek, ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Pilinszky János – Hitünk „iskolája”

A nagyböjti időszak, végén Jézus kereszthalálával és föltámadásának dicsőségével, az egyházi év legfontosabb fejezete. Hitünk legélesebb kontrasztjait egyesíti magában, s oldja fel végül valamennyiünk feltámadásának reménységében.

Bűn és lemondás, szenvedés és öröm, halál és föltámadás: hitünk és életünk minden színe jelen van itt, s méghozzá a maga teljességében, legtelítettebb állapotában. A szenvedés itt kapja meg végérvényes jelentését a bűn rettenetes valóságával való összefüggésében. Eszerint a lemondás egyszerre jelenti az öröm és a szenvedés iskoláját. Ha nem volna szenvedés, talán örökre megmaradnánk a bűn állapotában. De a csapások kimozdítanak a rosszból. Ezért beszélhetünk a Janos Pilinszkyszenvedés kegyelméről, s a szenvedésről, mint az igazi öröm kezdetéről.

Ugyanakkor a szenvedés sokkalta intenzívebb valami, semhogy a legmélyebb hit is e földön megfoszthatná realitásától. A szenvedés elől a hívő éppúgy nem térhet ki, mint a hitetlen. A hit a szenvedéseknek csupán vállalásában, elviselésében lehet segítségünkre.

A lemondás így a szenvedések iskolája, a szenvedés viszont – kisegítve a bűnből – az igazi örömre készít fel bennünket.

A kereszténységben minden az öröm felé mutat, az örömöt szolgálja – anélkül, hogy elhalványítaná az odavezető út valóságát. Öröm és szenvedés, halál és föltámadás, mind-mind reális. De az öröm, a végső keresztény öröm valósága mégis a leghatalmasabb. A többi mind egyedül érte van. Nélkülük tán örökre megmaradnánk a bűn állapotában, soha nem jutnánk el az örömig (ahogy egyes keresztény írók szerint az a bűnös, ki már nem is szenved bűnei terhétől, tulajdonképpen már itt a földön a kárhozat állapotában leledzik).

Ebből azonban két dolog következik. Az egyik: hogy a keresztény szenvedés semmiképp se öncélú. A másik: hogy sose az az igazi szenvedés, amit magam róvok ki magamra, hanem az, amit épp akaratom ellenére sikerül minél tűrőbben a kegyelem segítségével elviselni. De még ez esetben sem önmagáért, mert ez még sokkal inkább szólna természetfeletti aspirációim, mint emberi természetem ellen.

A kereszténység lényege szerint az öröm végtelenjének reménysége. A szeretet teremtő valóságába kívánunk mindannyian eljutni – a bűn riasztó egyformaságából, stagnáló ürességéből, elviselhetetlen kilátástalanságából. S erre nincs más mód, mélyebb, reálisabb, s ugyanakkor vigasztalóbb út, mint az, amit a liturgikus év az elkövetkezendő hetekben – évről évre – elénk tár.

Ha egyszer valóban elindulnánk ezen az úton?

(Új Ember, 1967. február 19.)

2022. február 25-én, a vasárnapi szentmisék perselyadományait a ferences rend által fenntartott oktatási-nevelési intézmények számára gyűjtjük.

A rendtartomány jelenleg 5 közoktatási intézménnyel rendelkezik: Szentendrei Gimnázium, Esztergomi Gimnázium és Kollégium, Szent Angéla Iskola, Testvérkék Óvoda, Autista Segítő Központ, valamint 2 felsőoktatási intézmény fenn­tartója.

Iskoláinkra úgy tekintünk, mint az emberség, a keresztény hit, valamint a ferences lelkiség továbbadásának és megőrzésének helyére, nem utolsó sorban mint új hivatások bölcsőjére.

Ezért is hálásan köszönjük minden Kedves Testvérünk imádságát, erkölcsi és anyagi támogatását.