Aktuális

Szent Bonaventura püspök és egyháztanító

Kép

Szent Bonaventura 1217-ben született Bagnoregióban, az itáliai Viterbo közelében. A keresztségben apja után a János nevet kapta. A hagyomány szerint a Bonaventura (azaz „jószerencse”) név onnan ered, hogy a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára csodálatosan meggyógyult. Édesanyja fogadalmához híven a kisebb testvérekre bízta gyermekét. Tehetségét hamar felismerték, 1235-ben már Párizsban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Növekvő hírneve nem rontotta meg alázatát. Már 24 éves korában teológiára oktatta rendtársait, 27 évesen pedig a párizsi egyetem tanára lett. Aquinói Szent Tamás kortársa volt, aki a hagyomány szerint megkérdezte tőle: „Hol a te könyvtárad?” Erre Bonaventura a feszületre mutatott mondván: „Ez az én könyvtáram!” A rend generálisává választották 1257-ben. Nem annyira szervező- és kormányzókészségével, mint bölcsességével és szelíd életszentségével lett úrrá a széthúzó erőkön, a spirituálisok és a konventuálisok csoportjain. A nagykáptalan megbízásából megírta Szent Ferenc újabb legendáját, amely az egyedüli hivatalosan elfogadott életrajz lett. X. Gergely pápa kifejezett parancsára fogadta el a bíborosi kinevezést, és ugyancsak a Szentatya hívására vett részt a II. Lyoni Zsinaton, ahol a görög és a latin egyház egységének helyreállításán munkálkodott. Közben megbetegedett. A pápa kezéből vette fel a szent kenetet, s így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel. Az utókor a doctor Seraphicus (szeráfi tanító) címmel illette, IV. Szixtusz pápa 1482-ben avatta szentté, 1533-tól tiszteljük egyháztanítóként.

Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akik Szent Bonaventura püspök mennyei születésnapját ünnepeljük, kiváló tudásán épüljünk, és lángoló szeretetét szüntelenül kövessük.

Július 14. Évközi 15. vasárnap

Kép

Abban az időben:
Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Július 11. Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje

Kép

 

Benedek az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Rómában nevelkedett, Subiaco vidékén remeteéletet kezdett, ahol összegyűjtötte tanítványait, majd Monte Cassinóra ment. Itt kolostort alapított, megírta a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét, a Regulát, a szerzetes atyák tanításának és saját élettapasztalatainak felhasználásával. A nyugati szerzetesség atyja 547. március 21-én halt meg, de már a VIII. század végétől sokfelé július 11-én emlékeztek meg róla. VI. Pál pápa 1964. október 24-én Európa fővédőszentjévé nyilvánította.

Szent Benedek apát Regulájából:

Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatosan imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, de úgy se, mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a dicsőségbe.

Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból (Róm 13, 11). Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a mindennap felénk kiáltó isteni szózat: Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsolt 94, 8) És ismét: Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! (Jel 2, 7) És mit mond? Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket (Zsolt 33, 12). Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket! (Jn 12, 35)

Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: Ki az az ember, aki életet óhajt, és jó napokat kíván látni? (Zsolt 33, 13) Ha ennek hallatára azt feleled: „Én”, akkor Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a rossztól, és tedd a jót! Keresd a békét, és járj utána! (Zsolt 33, 14-15) Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: Íme, itt vagyok (Iz 52, 6).

Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.

Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket (1 Tessz 2, 13). Ám ha országának sátorában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk.

Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, amely elszakít Istentől, és a pokolra vezet, úgy van jó buzgóság is, amely a vétkektől választ el, és Istenhez és az örök életre vezet. Ezt a buzgóságot tehát a legizzóbb szeretettel gyakorolják a szerzetesek, azaz: Egymást a tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12, 10). Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Egymásnak versengve engedelmeskedjenek. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Istent szeretve féljék. Apátjukat őszinte és alázatos szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.

Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük, és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Szűzanya imakérése Medjugorjéban

Kép

Ennek a könyörgésnek a napi imádkozását és terjesztését kéri sürgetően a medjugorjei Gospa

Istenem, Atyánk! Hisszük, hogy megmentesz az örök kárhozattól. Kérünk Téged, mentsd meg világunkat, ezt a világot, ahová egyszülött Fiadat küldted, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Te vagy az egyetlen reményünk, Ó Örök Szeretet. Mindenható Istenünk, kérünk, tekints a bűnösökre, mint tévelygő fiaidra és lányaidra. Forró szeretettel kérünk, könyörülj rajtunk, Urunk, mert nem látunk más kiutat a jelen idő zűrzavarából. Segítsen minket a Te szerető Mindenhatóságod. Nyújtsd felénk óvó-védő karjaidat, és űzd el a gonoszt tőlünk. Istenünk, Atyánk, kérünk: légy irgalmas századunkhoz; e kor embereihez, a mérhetetlen nagy hitetlenség miatt. Könyörülj a tudósokon és világosítsd meg gondolkodásukat a Te Lelkeddel. Istenünk, Atyánk, kérünk könyörülj a kicsinyeken, akik semmiről sem tehetnek, és akik nem tehetnek arról, hogy: ebbe a hazugságokkal és tévedésekkel teli gonosz világba születtek. A Te igazságoddal gyújts világot a lelkünkben; és minden kicsi és kiszolgáltatott gyermek lelkében is! Jézusom, fogadd a Te kegyelmedbe az én bűnöktől terhelt lelkemet, egész életemet. Atyám, irgalmasság Atyja, vedd el tőlem a szenvedés keserű kelyhét. De ne az én akaratom, hanem a Te szent akaratod teljesedjék be, mindörökre. Ámen.

3 Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség

Július a Szent Vér tiszteletének hónapja

Kép

A Szent Vér saját ünnepe Magyarországon korábban augusztus 8. volt. Az ünnepet IX. Pius pápa 1849-ben az egész Egyház számára előírta július elsejére. Ezután július a Szent Vér hónapja lett. Így az egész júliust a Szent Vér tiszteletének lehet szentelni, arra buzdítván a híveket, hogy mélységében elmélkedjenek Jézus áldozatán, hogy vérét ontotta az emberiségért.

Jézus Vére litánia

Uram, irgalmazz!           Uram, irgalmazz!
Krisztus, kegyelmezz!  Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!           Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket!         Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!               Krisztus, hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten,       irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten,        irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen,        irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten,         irgalmazz nekünk!
Krisztus Vére, az örök Atya egyszülött Fiának Vére, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az Isten megtestesült Igéjének vére, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az új és örök Szövetség vére, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a haláltusában földre hullott Vér, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a megostorozáskor kiserkent Vér, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a töviskoronától kicsordult Vér, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a keresztfán kiontott Vér, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, üdvösségünk váltságdíja, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, amely nélkül nincs bűnbocsánat, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az Oltáriszentségben a lelkek itala és megtisztulása, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az irgalmasság folyama, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a gonosz lelkek legyőzője, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a vértanúk erőssége, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a hitvallók szilárdsága, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, szüzeket termő Vér, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a veszélyben forgók támasza, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a szenvedők enyhülése, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a sírásban vigasztalásunk, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a bűnbánók reménysége, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a haldoklók megnyugvása, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a szívek békéje és gyönyörűsége, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, az örök élet záloga, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek szabadítója, üdvözíts minket!
Krisztus Vére, minden dicsőségre és magasztalásra legméltóbb Vér, üdvözíts minket!
Megváltottál minket, Uram, szentséges véreddel.
És Istenünk országává tettél bennünket.
Könyörögjünk. Mindenható örök Isten, ki egyszülött Fiadat a világ Megváltójává rendelted és vére által megengesztelődni akartál, engedd kérünk üdvösségünk árát úgy tisztelnünk és annak erejével az élet bajaiban úgy nyernünk oltalmat a földön, hogy örökké tartó gyümölcseinek örvendhessünk az égben. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

Július 3. – Szent Tamás apostol

Kép

Hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét. Ez a hitetlenség a feltámadt Krisztus előtt semmivé vált, és így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: „Én Uram, én Istenem!” Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad. A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot. Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.

Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

A tizenkettő közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus (Jn 20, 24). Ez az egy tanítvány tehát távol volt. Visszatérve hallotta, hogy mi történt, de a hallottakat nem akarta elhinni. Amikor ismét eljött az Úr, a hitetlen tanítványnak megmutatta oldalát, majd odanyújtotta neki kezét is, hogy érintse meg. Sebhelyeinek megmutatásával begyógyította Tamás hitetlenségének sebét. Szeretett testvéreim, vajon mit gondoltok ezek láttán? Talán azt hiszitek: véletlen volt az, hogy ez a választott tanítvány éppen azon a napon távol volt, és azután visszatérve hallotta a történteket, de a hír vétele után is kételkedett, és kételkedő lélekkel érintette Jézust, sebeit megérintve pedig már hitt?

Bizony nem véletlen volt ez, hanem az isteni Gondviselés műve. Az isteni irgalom csodálatos módon úgy intézte, hogy amikor a kételkedő tanítvány megérintette a sebhelyeket Mesterének és Urának szent testén, ugyanakkor begyógyítsa bennünk is hitetlenségünk sebeit. Több haszna lett hitünknek Tamás hitetlenségéből, mint a hívő tanítványok hitéből, mert míg a sebek érintése visszavezeti őt a hitre, a mi lelkünk azalatt minden kételkedést elvetve megszilárdul a hitben, így lett tehát a kételkedő és a sebeket megtapintó tanítvány a megtörtént feltámadás tanúságtevője.

Megérintette a sebeket, és felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, Tamás, mert láttál (Jn 20, 28). Amikor Pál apostol azt írja, hogy a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk (Zsid 11, 1), akkor egészen világosan érthető, hogy a hit olyan dolgokról ad szilárd meggyőződést, amelyeket nem lehet látni. Amit ugyanis látni lehet, az már nem a hit, hanem a megismerés tárgya. Akkor pedig miért mondja az Úr Tamásnak, miután látta és tapintotta őt, hogy hittél, mert láttál? Azért mondja, mert más volt az, amit látott Tamás, és más az, amit hitt. Hiszen a halandó ember nem láthatja az istenséget. Tamás az embert látta, és Istent vallotta meg, amikor felkiáltott: Én Uram, én Istenem! Látása alapján hitt tehát Tamás, aki valóságos embert tapasztalt meg érzékszerveivel, és azt a láthatatlan Istennek vallotta felkiáltásával.

Nagyon örvendetes az, amit ezután mondott az Úr: Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (Jn 20, 29). Ebben a kijelentésben ugyanis kifejezetten rólunk van szó, akik őt teste szerint nem látjuk, de szívünkben megvalljuk. Igen, rólunk van szó, de csak akkor, ha hitünk szerint élünk. Mert csak az hisz igazán, aki cselekedeteivel tesz tanúságot hitéről. Akik nem így tesznek, akiknek csak a nevük hívő, azoknak mondja Pál: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják (Tit 1, 16). Ezért mondja Jakab is: A hit, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog (Jak 2, 17).

Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)

Kép

Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt.

E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat.

Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot. 

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, 
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. 
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, 
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. 
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. 
Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. 
Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.
Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,
amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.”                                                         (Lk 1,46–55)

Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. A ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon. Az egész Egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg.

(Forrás: Magyar Kurír)