Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve, Jézus sírja mellett virraszt, némaság tölti be a világot.
Az esti virrasztással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.
Húsvét éjszakáján, az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely Krisztus halála után a világra borult. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadt Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. Ez a jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.
A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus győzelmét jelzi, feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének után kezdődik az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végigvezetnek az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatérnek a harangok”, Krisztus győzelmének ünneplésére hívva.