Az Államvédelmi Hatóság 1950 nyarán több mint háromezer szerzetest hurcolt el kényszertartózkodási helyre. A kitelepítések a ferences rendházakat, kolostorokat is érintették. A Kapisztrán Provincia és a Marianus Provincia rendházait három hullámban ürítették ki.  Az első 1950. június 9-10-ére virradóra, a második június 18-19-ére virradó éjjel, a harmadik július 11-12-ére virradó éjjel történt. A rendházakban rendőrök jelentek meg, a szerzeteseket – betegeket, öregeket is – teherautókra zsúfolták és fegyveres őrség kísértében szállították el őket. Az üresen maradt kolostorokat az állami szervek kiürítették, lefoglalták. A kitelepítés többek között Jászberénybe, Hatvanba, Békéscsabára, Pásztóra, Fótra, Egerbe stb. történt.

A harmadik hullámban, július 11-12-ére virradó éjjel kényszerítették távozásra a zalaegerszegi kolostor kilenc szerzetesét is: P. Karsay Vilmost, P. Illy Károlyt, P. Deák Floridot, P. Janzsó Jácintot, P. Szabó Artemiuszt, P. Kollányi Fülöpöt, fr. Hartmayer Brúnót, fr. Ragacs Hugolint és fr. Kővágó Márkot.

A zalaegerszegi szerzetesek elhurcolásának dátumát egy hálatábla őrzi a Jézus Szíve Ferences templomban. A sok táblácska között található a ma már ereklyeként becsülendő kőlap. Az elejére a következő szöveget vésték: „Szent Antal megsegített 1938”. Hátoldalára Deák Florid ceruzával a következő sorokat jegyezte fel: „1950. VII. 11. éjjel – Si quaeris miracula daemon lepra fugiunt. P. Florid”, azaz: „Ha csudákat keresel [jöjj Szent Antalhoz], ördög és bélpoklosság elmenekülnek…”

A ferences testvérek elhurcolásának napja – 1950. július 11-e – keddre, a ferences hagyomány szerint Páduai Szent Antal halálának emléknapjára esett. Nem véletlen tehát, hogy az éjszakai razzia alatt P. Florid a Szent Antal tiszteletére hagyott köszönő táblára írta a szent tiszteletére írt híres Himnusz első sorát. Ferences egyszerűséggel, őszinte hittel, bizodalmát Szent Antalba vetette, az ő segítségét kérte.

A ferences templomokban a szerzetesek keddenként kérték Szent Antal közbenjárását és végzik ezt ma is.

Ki volt Deák Florid? 1893. október 18-án Pozsonyban született, 1916. március 5-én szentelték pappá. 1916-tól hitoktató és káplán Németújváron. 1929-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, magyar–latin szakon folytatott tanulmányokat. 1940-től 1949-ig az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanított. Ő alapította az esztergomi Szent Antal Kollégium híres hadimúzeumát 1933-ban. A múzeum a gimnázium sporttelepének bővítésekor, az itt épített cserkészházban kapott helyet, később innen került át a kolostor épületébe. A Kolozsváron 1912 és 1919 között megjelenő, „Bernardinus” című egyházszónoklati havi folyóirat szerzői közé tartozott. 1949-ben került Zalaegerszegre. A rend szétszóratása után, 1951-től 1954-ig a szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított. Haláláig Budapesten, a pasaréti ferences rendházban élt.

1950. szeptember 7-én jelent meg az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete, amely megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. Mindössze négy tanítórend folytathatta munkáját, kilenc rendház maradhatott meg, a katolikus egyház négy hittudományi főiskola és nyolc középiskola fenntartására kapott jogot.

A szerzetesrendek feloszlatását kimondó törvényerejű rendeletet az 1989. évi II. törvény helyezte hatályon kívül. 1989-ben, a szerzetesrendek újraindulásakor a rendtartomány több rendházát visszakapta. A zalaegerszegi kolostor ünnepélyes átadására 1990-ben Jézus Szíve ünnepén, júniusban került sor.

Feloszlatásuk után hetven évvel a magyarországi szerzetesi intézmények megnyesett fája a megváltozott társadalmi és vallási viszonyok között ismét kivirágzott.

Kedves Testvérek!

Hálásan köszönjük hittantáborunk támogatását, többen igazán nagylelkűen adakoztak!

Különösen is köszönjük a szervezőknek és ifjúsági segítőknek a szolgálatát, valamint a konyhában szorgoskodók áldozatos munkáját!

Isten fizesse meg!

A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a Szeplőtelen Fogantatás és az istenanyaság.

Ezt az emléknapot Jézus Szentséges Szívének főünnepe után tartja az Egyház. XII. Pius pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta, és liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte. Az új kalendárium visszatért az eredeti gyakorlatra, és ezért mozgó emléknapként – Jézus Szíve ünnepe után tette.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szíve tiszteletét, és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. Szent II. János Pál pápa 1981. június 7-én a konstantinápolyi zsinat 1600-adik és az efezusi zsinat 1550-dik évfordulója alkalmából akarta megtenni e fölajánlást. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett merénylet után a Santa Maria Maggiore bazilikában hangfelvételről hangzott el a fölajánlás, melyet 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megismételt.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária Szívében méltó hajlékot készítettél a Szentlélek számára. Add jóságosan, hogy a Szent Szűz közbenjárására dicsőséged templomává lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Június 27-én, Jézus Szíve főünnepén, reggel 7.00 és este 18. órakor lesznek szentmisék, csütörtök 19 órai kezdéssel 24 órás szentségimádást tartunk. Csütörtökön 20.00 órától vigíliás ünneplést, éjjel 2.00 órakor olvasmányos imaórát, a péntek esti szentmise előtt, 17.30-kor vesperást imádkozunk.

Szeretettel hívjuk és várjuk a Kedves Testvéreket!

Jézus szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi szeretete végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.

350 esztendővel ezelőtt, 1675. június 15-én, úrnapja nyolcadán Alacoque Szent Margit-Mária vizitációs apácának látomásban volt része, amelyben a megváltó megbízta azzal, hogy gondoskodjon Jézus Szívének ünnepéről. IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és június havában.

Mindenható Istenünk, dicsőítve magasztaljuk szeretett Fiad Szívét, és megemlékezünk arról, hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg irántunk való szeretetét. Add, hogy ajándékaid mennyei forrásából, szeretett Fiad Szívéből elnyerjük bőven áradó kegyelmedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

35 évvel ezelőtt, 1990. június 23-án térhettek vissza a ferences testvérek a zalaegerszegi kolostorba és folytathatják küldetésüket: Isten dicsőségének és felebarátaink üdvösségének szolgálatát.

A Zalai Hírlapban 1990. június 23-án megjelent közlemény szövege:

Véget ért a negyven évig tartó keresztút

Ünnepélyes bevonulás az egerszegi ferences templomba és kolostorba

„Ó Szent Ferenc, ki fent az égben…” – a rendalapító himnuszának felcsendülő hangjai az egerszegi Jézus Szíve templomban mintegy szimbolikusan lezártak egy korszakot, s a ferences-szerzetesek közel negyven évig tartó hányattatásának végét jelezték. Szombaton délelőtt a „csoda” bekövetkezett: a barna habitust viselő barátok – a nép nevezte el így őket történelmünk viharos éveiben – visszatérhettek egykori otthonukba.

Az ünnepélyes bevonulási szertartás fél tizenkettőkor kezdődött, de már órákkal előtte gyülekeztek a hívők százai a helyszínen. Az újjávarázsolt rendház előtt, a kolostorkertben lévő Szűzanya-szobornál a tervezett időben fölsorakozott az egyház-község képviselőtestülete, az egyházmegye papsága, s ott voltak a ferences-szerzetesek, továbbá a szombathelyi püspök, s a meghívott vendégek — köztük dr. Habsburg Ottó és fia, György, dr. Mirko Matausic, a Zágrábi Ferences Rendtartomány főnöke, valamint a megye és a város vezetői, s a Honvédelmi Minisztérium képviselői. Itt elénekelték a Salve Reginát (Üdvözlégy Királynő), majd a téren keresztül a tömeg rokonszenvétől kísérve bevonultak a templomba. Az időnként felcsattanó taps dr. Habsburg Ottónak és fiának is szólt,

A templomi szertartás bevezetőjeként Horváth Gyula, a Jézus Szíve Egyházközség világi elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök emlékezett Mindszenty József hercegprímásra, aki 25 éven keresztül látott el lelkipásztori szolgálatot Zalaegerszegen és akinek a nevéhez fűződik a ferencesek letelepítése a megyeszékhelyen. Majd köszöntötte dr. Habsburg Ottót, annak a királynak fiát, akinek emlékére épült a templom, megemlékezve arról is, hogy Zita királyné adományából készült a díszes szószék. Végül átadta a templom kulcsait dr. Sül Aba Ferencnek, a Mariánus Ferences Rendtartomány főnökének. Ezt követően a rendtartományfőnöke köszönetét mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a szerzetesek ismét visszatérhettek korábbi otthonukba, ahol – mint mondta – nem maguknak akarnak élni, hanem másokat szolgálni.

Az ünnepi misén dr. Konkoly István megyéspüspök szentbeszédében felidézte a rendalapító Assisi Szent Ferenc életét, rendkívüli tetteit, s kitért a ferencesek magyarságunk fennmaradása érdekében kifejtett tevékenységére is. Végezetül megköszönte a Teremtőnek, hogy végét ért a ferencesek negyven évig tartó keresztútja. A szentmise befejezéseként dr. Kovács Lajos Bánk atya, a templom plébánosa adott hálát Istennek, mivel megvalósította azt a szándékát, hogy a szerzetesrendek ismét működhessenek, s ők, bár megfogyatkozva, de töretlen hittel újra megkezdhessék szolgálatukat Zalaegerszegen.

„Ez az én testem, ez az én vérem”- Jézus ezekkel a szavakkal adta tovább az utolsó vacsorán a tanítványoknak a kenyeret és a bort. Erre az alkalomra emlékezünk Úrnapján, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepén.

Aquinói Szent Tamás: Ó, drága, csodálatos vendégség!

Isten egyszülött Fia az ő saját istenségének részeseivé akart tenni minket. Ezért fölvette természetünket, emberré lett, hogy az emberek az isteni természet részeseivé legyenek.

Ezenfelül pedig amit természetünkből fölvett, azt egészen odaadta áldozatul a mi üdvösségünkért. A kereszt oltárán ugyanis feláldozta testét az Atyának kiengesztelésünkért; vérét ontotta megváltásunk áraként és lelki újjászületésünk fürdőjének megalapítására, hogy kiszabadítson a gyászos szolgaságból, és lemossa minden bűnünket.

Hogy pedig ennek a nagy, ajándékozó, örök szeretetének emléke velünk maradjon, testét eledelül és vérét italul hagyta ránk, hogy azt a hívek magukhoz vegyék a kenyér és a bor színe alatt.

Ó, drága, csodálatos, üdvösségszerző és minden gyönyörűséggel teljes vendégség! Lehet-e valami is ennél drágább vendégség? Itt nem borjak és bakok húsát eszik, mint az Ószövetségben, hanem magát Krisztust, a valóságos Istent kapjuk eledelül. Van-e ennél a szentségnél csodálatosabb dolog?

Ez a legüdvösségesebb szentség is, hiszen eltörli bűneinket, növeli erényeinket, és szívünket teljesen eltölti mennyei adományaival.

Az Egyház áldozatként ajánlja fel élőkért és holtakért, hogy mindenki javára legyen, hiszen Krisztus mindnyájunk üdvösségére alapította.

Kimondhatatlanul édességes szentség: hiszen ebben vesszük magunkhoz minden lelki öröm igazi forrását. Annak a kitüntető jóságos szeretetnek az emlékét ünnepeljük e szentségben, amelyről Krisztus a kínszenvedésével tett bizonyságot.

Hogy e mérhetetlen szeretetével hívei szívét minél jobban betöltse, az utolsó vacsorán – amikor tanítványaival együtt ünnepelte a Húsvétot, és már az Atyához készült távozni a világból – megalapította az Oltáriszentséget. Így lett az Oltáriszentség Krisztus szenvedésének örök emlékezete, az ószövetségi előképek beteljesülése, Krisztus legnagyobb csodája, amely erőt adó vigasztalás mindazoknak, akik eltávozásán szomorkodtak

Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélek­kel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Kedves Testvérek! Június 22-én, a tavalyihoz hasonlóan, Úrnapi körmenet lesz a városi plébániák összefogásával. Az ünnepi szentmise 9 órakor kezdődik templomunkban, majd a mise után a Mária Magdolna Templom felé indul az ünnepi körmenet.

A Háromság szent és tökéletes, s az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben ismerjük meg. Semmi idegen vagy kívülről származó dolog nincs benne, és nincs összetéve teremtőből és teremtett dologból, hanem az övé a mindent teremtő és létrehozó erő. Természete egy és önmagával azonos, és tevékenysége is egy. Az Atya ugyanis mindent az Ige által a Szentlélekben cselekszik, s ily módon megmarad a Szentháromság egysége. Az Egyház így hirdeti az egy Istent, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van (Ef 4, 6). Mindennek fölötte áll, mint Atya, azaz eredete és forrása mindennek; mindent áthat, mégpedig az Ige által; s végül mindenben benne van: a Szentlélekben.

Szent Pál, amikor a lelki dolgokról ír a korintusiaknak, mindent az Atyaistenre, mint Főre vezet vissza a következő módon: A lelki adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent végbevisz, ugyanaz (1 Kor 12, 4-6).

Amit a Szentlélek kinek-kinek kioszt, azt az Atya adja az Ige által. Hiszen ami az Atyáé, mindaz a Fiú tulajdona is; ezért mindaz, amit a Fiú a Lélekben ad, igazában az Atya ajándéka. Ehhez hasonlóan, amikor a Lélek bennünk van, az Ige is bennünk van, akitől kaptuk a Lelket, s az Igében az Atya is. Így válik valóra: Atyám és én hozzá megyünk, és benne fogunk lakni (Jn 14, 23). Ahol ugyanis fény van, ott van a ragyogás is; ahol pedig a ragyogás van, ott van a hatása is, és feltündököl a kegyelem. 

Szent Pál ugyanezt a korintusiakhoz írt második levélben így tanítja: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal (2 Kor 13, 13). A kegyelem és az ajándék ugyanis, amely a Szentháromságban adatik, az Atyától a Fiú által a Szentlélekben adatik. Mert amint az Atya a Fiú által adja a kegyelmet, úgy az adományokban való részesedés csak a Szentlélekben lehetséges. De amikor ebben részünk van, az Atya szeretetét, a Fiú kegyelmét és a Szentlélek egyesítő erejét mondhatjuk magunkénak. Szent Atanáz püspök leveleiből)

Mennyei Atyánk, te elküldted a világba Fiadat, az igazság Igéjét és a megszentelő Szentlelket, és ezzel kinyilatkoztattad belső életed csodálatos titkát. Add, hogy az igaz hit megvallásával a Szentháromság dicsőségét megismerjük, és a fölséges hatalmú egy Istent imádjuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Szent Antal Lisszabonban született 1195 körül. A tehetséges fiú a helybeli káptalani iskolában tanult, majd az ágostonos kanonokrend tagja lett. Utóbb a hittudomány művelésének egyik központjában, Coimbrában tanult, és ott szentelték pappá. Amikor 1220-ban Marokkóból elhozták az első ferences vértanúk, Szent Berárd és társai maradványait Coimbrába, Szent Antalt úgy megrendítette e látvány, hogy elhatározta: ő is belép a kisebb testvérek közé. Marokkóba indult hittérítőnek, ám Afrikába érve a kikötőben betegség támadta meg, ezért haza kellett térnie. Hajóját a szélvihar Szicília partjához sodorta, ahol hírét vette az Assisiben tartandó gyékényes káptalannak. Ott találkozhatott 1221 pünkösdjén Szent Ferenccel. Egy ideig remetéskedett, de egy domonkosok előtt elmondott beszéde során fény derült rendkívüli tehetségére, és ekkortól rendszeresen prédikált. Sikerrel hirdette Isten igéjét, az eretnek tanokkal szemben is hathatósan érvelt. Szent Ferenc maga bízta meg, hogy Bolognában teológiát tanítson, így ő lett a rend első teológiai tanára. A Pádua melletti Arcellában halt meg 1231. június 13-án. IX. Gergely pápa avatta szentté 1232-ben. XII. Piusz egyháztanítóvá nyilvánította 1945-ben.

Mindenható, örök Isten, ki Szent Antalban népednek kiváló igehirdetőt és gondjaiban hathatós közbenjárót adtál, engedd meg, hogy segítségével mi is a krisztusi élet útját járjuk, és minden nehézségünkben érezzük oltalmadat.