Mi az örökimádás?

Az örökimádás a katolikus egyházban olyan imádságos gyakorlat, amelyben a hívek megszakítás nélkül (a nap 24 órájában) imádkoznak az Oltáriszentség, vagyis a kihelyezett Eucharisztia előtt. A templomban vagy kápolnában a nap minden percében jelen van legalább egy ember, aki virraszt és imádkozik. Célja, a Jézus iránti hódolat és szeretet kifejezése, a hálaadás, valamint az engesztelés a világ bűneiért. Az „örök” jelző arra utal, hogy a közösség tagjai egymást váltva biztosítják az imádság folytonosságát nappal és éjszaka.

2027 januárjától a Kálvária kápolnában a hét minden napján 24 órás szentségimádásra, az Úr Jézus Krisztus folyamatos imádására lesz lehetőség, azaz Örökimádás kápolna lesz Zalaegerszegen!
Hisszük, hogy az Úr előtt végzett folyamatos imák erősítik Egyházunkat, plébániáinkat, családjainkat. Ennek megvalósításához Rád is szükség van!
Várjuk azok jelentkezését, akik vállalják, hogy minden héten (azaz hétről hétre) az általuk megjelölt napon és órában időt töltenek az Úrral. Ez komoly elköteleződés, de olyan időbefektetés, amelynek rengeteg kegyelem a jutalma.
Ha szeretnél ennek megvalósításában aktívan részt venni jelentkezz szentségőrnek! A lenti linken található űrlappal konkrét napra, órára be tudod regisztrálni magad. Ha még nem döntöttél, hogy mikor lenne jó, de érzed a hívást a szívedben, vagy a neked alkalmas időpont már nem választható, akkor írj egy e-mailt az orokimadas.zeg@gmail.com címre és majd mi felvesszük veled a kapcsolatot.

https://docs.google.com/…/1FAIpQLSf9IN2FWBKUya…/viewform

Kedves Testvérek!

2026. szeptember 26-án 18:00-kor, a Zalaegerszegi Jézus Szíve Ferences Plébánián

Berhidai Piusz tartományfőnök atya főcelebrálásával

ünnepélyesen megnyitjuk a Centenáriumi Évet.

Szeretettel hívunk mindenkit, jöjjön, kapcsolódjon be, legyen részese a közös hálaadó ünneplésnek!

További tudnivalók a CENTENÁRIUM menüpont alatt olvashatók.

Szűz Máriát ősidők óta királynőként tiszteli az Egyház. A Loretoi Litániában található fohászok közül több is királynénak nevezi Máriát. Amikor 431-ben az Efezusi Egyetemes Zsinat kimondta, hogy Szűz Mária valóságos istenszülő, vagyis nem csupán Krisztus anyja, hanem Isten anyja, akkor az imádkozó Egyház is kibontotta ennek a titoknak a gazdagságát. Máig imádkozzuk az ősi fohászt: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője…”. A pápák is gyakran királynőnek nevezték Máriát. Mondjuk őt Apostolok Királynéjának, Vértanúk Királynéjának, Hitvallók Királynéjának, Angyalok Királynéjának, Pátriárkák, Próféták Királynéjának, Béke Királynéjának, sőt a Világmindenség Királynéjának is, és mondjuk Mennyek Királyné Asszonyának is az Egyház ősi imádságában, a zsolozsmában, ahol ma is énekeljük a Regina Coeli kezdetű antifónát.

Istenünk, te anyánkká és királynőnkké tetted Fiad édesanyját. Tekints hathatós közbenjárására, és engedd, hogy mennyei országodban elnyerjük a gyermekeidnek megígért dicsőséget. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Szent István fényes napja ma rád ragyog,

magyar nép, s téged ünnepi dalra hív:

hirdesse első szent királyod

nagyszerű tetteit hangos ének.

Kényelmet, pompát, mit fejedelmi ház

bősége nyújthat, elveti ifjan ő,

s erények szűk útján haladva

égi magasba sietve lépdel.

A trónra lépve nagy hivatásra lel:

Krisztushoz vinni Hunnia nemzetét.

Egyetlen célja, vágya ez lesz:

tetteit egyre csak ez vezérli.

Isten kegyelme áldja erős kezét:

az ős pogányság mindenütt eltűnik,

s az Üdvözítő szent keresztje

szép ragyogással a hont bevonja.

Atyánkat áldja hódolat és Fiát

s a Vigasz Lelkét, őt, aki egy velük!

A hit, mit érdem nélkül kaptunk,

fénybe borítsa e földet mindig. Ámen.

(Olvasmányos imaóra – Himnusz)

.

Isten fölséges Anyja Istennek ugyanazon egyetlen, előre elhatározott akarata szerint titokzatos módon egybekapcsolódott Jézus Krisztussal: szeplőtelen fogantatásában, istenanyaságában és sértetlen szüzességében, és azzal, hogy oly nemes társa volt Megváltó Istenünknek, aki teljes diadalt aratott a bűn és annak minden következménye felett, így Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte a mentességet a sírban való romlástól, és – szent Fiához hasonlóan – legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol szent Fiának, az örökkévalóság halhatatlan Királyának a jobbján mint Királynő tündököl.

A reggeli dicséret himnusza az imaórák liturgiájában

Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,

kétszer hat csillag koronádnak éke,

lábad alá hull zsámolyul a hold is,

égi Királynőnk!

Bűnt, halált, poklot letiport erényed,

Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,

téged az ég s föld Királynőjének vall

s zengi hatalmad.

Szent hitünk buzgó követőit védd meg,

a tévelygőket hozd vissza a nyájba,

s mind, kiket elföd a halálos éj még,

hozd ki a fényre!

Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,

sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,

bármi veszélyben biztató reményként

csak te ragyogsz fel.

Áldjuk örökké a Szentháromságot,

ő adta néked koronádat, szép Szűz,

ő tett meg téged a mi Királynőnkké

s Édesanyánkká. Ámen.

Mindenható, örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát, Fiad édesanyját testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted. Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Templomunkban augusztus 7-én pénteken egész napos szentségimádás lesz.

Szeretettel hívunk és várunk!

Angyalos Boldogasszony ünnepére készülve, augusztus 1-én, szombaton 22 órától zenés virrasztás lesz a kolostorkertben.

A ferences rend egyik legfontosabb ünnepe a Porciunkula-búcsú, amely az Angyalos Boldogasszony tiszteletéhez kapcsolódik. Az Assisi mellett található, egykor a bencések tulajdonában álló, Szűz Mária tiszteletére épült, omladozó portiunkulai („részecske”) kis kápolnának a búcsúnapját ünnepeljük, amelyet Szent Ferenc újított meg. Szent Ferenc ebben a kápolnában rakta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait, társaival együtt itt találták meg hivatásukat, innen indította el a klarissza nővéreket.

Szent Ferenc a kicsiny Angyalos Boldogasszony-kápolnát minden földi helynél jobban szerette, s itt fejezte be földi életét 1226. október 3-án, amely átmenet „tranzitus” volt az örök életbe. Az Angyalos Boldogasszony kápolna fölé 1569-1640 között hatalmas bazilika épült. Máig ez a hely a ferences rend anyaháza.

Fogadjuk be a mai ünnepen Isten kegyelmét és nyerjük el a teljes búcsút, amelyet, 1216-ban III. Honóriusz pápa szóban jóváhagyott, a későbbi pápák pedig megerősítettek és minden ferences templomra kiterjesztettek. A teljes búcsúelnyerésének feltétele a szentgyónás, a szentáldozás, valamint egy Miatyánk, egy Hiszekegy és egy Dicsőség imádkozása a pápa szándékára.

Köszönjük a kedves testvérek nagylelkű támogatását, amellyel a hittantábort támogatták – legyen szó anyagi hozzájárulásról, felajánlásokról vagy az imádságos háttérről.

Királyi szűz leányt, Dávid családjából valót választott ki Isten, hogy anya legyen, szentséges magzat édesanyja. Gyermekét, aki Isten és ember, előbb foganta lélekben, mint testben. Az angyallal folytatott beszélgetésből meg kellett tudnia, mit készül tenni benne a Szentlélek, meg kellett ismernie Isten tervét, különben az előre nem sejtett események gyötrő félelemmel töltötték volna el. Ezután már nem tartott attól, hogy szüzességében megszégyenül, ő aki nemsokára Isten anyja lesz. Miért is ne bízna a fogantatás egészen újszerű módjában az, aki ígéretet kapott, hogy a Magasságbeli erejéből lesz termékennyé. Mária hitt, és ebben csak erősítette egy megelőző csoda híre: Isten váratlanul gyermeket ajándékoz Erzsébetnek, így az, akinek hatalmából foganhat a magtalan, hitelt érdemlően ígérheti, hogy gyermeket fog szülni a szűz.

Isten Igéje tehát, maga az Isten, Isten Fia, aki kezdetben Istennél volt, minden általa lett, nélküle semmi sem lett (Jn 1, 2), emberré lett, hogy az örök haláltól megmentse az embert. Nyomorúságos emberi létünket magára öltve – méltóságának sérelme nélkül –, úgy hajolt le hozzánk, hogy megmaradva annak, ami volt, felvéve azt, ami nem volt, igazán szolgai külsőt kapcsolt ahhoz a természethez, amely által egylényegű ő az Atyaistennel. Olyan nagyszerű volt ez az egység, amellyel egymáshoz kötötte e két természetet, hogy az alsóbbrendűt nem semmisítette meg a felmagasztalás, a magasabb rendűt pedig nem fokozta le a megtestesülés.

Megmarad tehát mind a két valóság sajátos jellege, és egy személyben egyesül, de úgy, hogy a Fönség alacsonyabb természetet, az Erő gyengeséget, az Örökkévalóság halandóságot vesz magára; az ember adósságának lerovására a sérthetetlen természet sebezhető természettel egyesül, a valóságos Isten és a valóságos ember az Úr egy személyiségében összeforr, hogy – amint gyógyulásunknak megfelelő volt – az Istennek és az embereknek egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5) egyrészt meghalhatott embersége szerint, másrészt feltámadhatott istensége szerint. Méltányos volt, hogy az Üdvözítő világra hozása ne rontsa meg a szűzi épséget; mert az örök igazságot szülte, azért maradt érintetlen a szüzessége.

Igen, szeretteim, így illett születnie Krisztusnak, aki az Isten ereje és bölcsessége, így illeszkedett be ő közénk emberségével, így magasztosult fölénk istenségével. Ha nem lett volna valóságos Isten, nem hozott volna üdvösséget nekünk; ha nem lett volna valóságos ember, nem adott volna példát.

Amikor Urunk megszületett, ujjongó angyalok énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek, és hirdették: Békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Azt látták ugyanis, hogy a mennyei Jeruzsálem lakossága a világ minden népéből épül. Az isteni jóság kimondhatatlanul nagyszerű műve ez. Ha láttára így örvendeznek a magasságos angyalok, mennyire kell ujjonganiuk miatta a nyomorúságos embereknek!

Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármel-hegyi Boldogasszonynak, a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy oltalmazó kezétől vezetve eljussunk a hegyhez, amely maga Krisztus. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.