A Mindenszentek ünnepe utáni napon, Halottak napján kegyelettel gondolunk az elhunyt hozzátartozóinkra, ismerőseinkre. Emlékük felidézése mellett imádkozzunk értük.
Az elmúlás mindnyájunkat szomorúsággal tölt el. Jézus, mint ember, maga is könnyekre fakadt Lázár sírjánál. Ő is megrendült a halál kérlelhetetlen ténye előtt. De mint Isten Fia, isteni tekintéllyel kijelentette: „Aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog”. (Jn 11,25)
Mennyei Atyánk, hallgasd meg jóságosan imádságunkat, amikor húsvéti hittel valljuk, hogy szent Fiad a halálból életre támadt. Kérünk, erősítsd bennünk azt a reménységet, hogy elhunyt híveidnek is megadod a boldog feltámadást. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Teljes búcsút ajánlhatunk fel az elhunytakértHalottak napján, ha szentmisén veszünk részt, szentáldozáshoz járulunk, felkeresünk egy temetőt, és elvégezzük az előírt imádságokat.
Ezen a napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel.
Imáinkban emlékezzünk meg azokról a szentekről, akik példájukkal megmutatták nekünk, hogy életünkben itt és most van lehetőségünk arra, hogy kövessük Jézust, hogy azon az úton járjunk, amelyet Ő mutatott meg nekünk.
Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat”– hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő egyház.
Kedves Testvérek! Október 10-én, szombaton Élő rózsafüzér zarándoklat lesz, amelyben városunkért imádkozunk!
A város templomaitól indulunk gyalogosan a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templomig, ahol közösen veszünk részt a 10:30 órakor kezdődő szentségimádásom és a 11:00 kezdődő záró szentmisén. Utunk során rózsafüzért imádkozunk.
Plébániánk zarándokcsoportja 8.30-kor indul a templom előtti térről.
SZENT FERENC ATYÁNK TRANZITUSÁT (a mennyei hazába való átköltözését) október 4-én vasárnap este a 6 órás szentmise keretében, és szentmisét követő ünnepélyes szertartásban ünnepeljük templomunkban. Az ünnep után agapéra és beszélgetésre várjuk a testvéreket.
„Semmit se tartsatok vissza magatokból magatoknak, hogy egészen visszafogadjon benneteket az, aki egészen odaadja önmagát nektek.” – Assisi Szent Ferenc
Boldog Ferencet énekszóval áldjuk, Példája éltet, hogy a harcot álljuk, S jól megtanuljunk élni, halni tőle, Míg eljön a nap, míg eljön a nap.”
A LÁTHATÓ TEMPLOM felszenteléséről megemlékezve tulajdonképpen a LÁTHATATLAN TEMPLOMNAK, az Egyháznak titkát ünnepeljük.
A kolostort és a templomot Pehm József zalaegerszegi apát-plébános, a későbbi Mindszenty József építette, Kotsis Iván tervei alapján készült el. Ünnepélyes felszentelésre 1927. szeptember 25-én került sor. A szentelést Mikes János, szombathelyi megyés püspök végezte. Templomunkról készült kisfilm itt megtekinthető.
A templom Isten háza. Isten mindenhatóságával ugyan mindenütt jelen van, de azt akarta, hogy a földi térnek kijelölt pontjain teljesebb, közvetlenebb jelenléttel hívja magához Egyházának tagjait. „Isten, ki láthatatlanul mindent betöltesz, de az emberi nem üdvözítése érdekében láthatóképpen is nyilvánítod hatalmadnak jeleit, dicsőítsd meg ezt a templomot…” — kéri az Egyház könyörgésében. Már az Ószövetségben láthatóan megmutatta az Úr a jelenlétét a frigysátor fölött, majd a jeruzsálemi templomban (olvassuk el a Királyok II. könyvének 8. fejezetét!). Krisztus emberi testében pedig élő templomot állított föl közöttünk (vö. Jn 2,19. Mt 12,6), melyben „az istenség teljessége lakozik”, s megígérte, hogy eljön az idő, amikor a földkerekség minden pontján „lélekben és igazságban fogják imádni az Istent”. A templomszentelés a földi térből kiszakít és körülhatárol egy Istennek fönntartott teret, melyben Istent mint jelenlévőt imádjuk, hozzá könyörgünk, szavát hallgatjuk és kegyelmét befogadjuk. A katolikus templomban ezt az isteni jelenlétet még teljesebbé teszi Krisztus eukarisztikus bennlakozása.
A templom tehát az a ház, ahol Istent megszólíthatjuk. Ilyen templom lelkünk rejteke; ilyen templom a keresztény közösség; s ilyen templom az a tér, ahol a lélek és a megszentelt közösség elsősorban találkozhat Istenével. Isten adja ajkára a szót Salamonnak, aki a templom felszentelésekor így imádkozik: „Halld meg itt, Urunk, Istenünk az éneket és az imádságot, legyenek szemeid nyitva e ház fölött éjjel és nappal, azon ház fölött, melyről te mondottad: Ott lesz az én NEVEM — és hallgasd meg az imádságot, mellyel e helyről imádkozik hozzád a te szolgád.” — „Az én házam imádságnak háza minden népek közt” — mondja az Isten.