Az Államvédelmi Hatóság 1950 nyarán több mint háromezer szerzetest hurcolt el kényszertartózkodási helyre. A kitelepítések a ferences rendházakat, kolostorokat is érintették. A Kapisztrán Provincia és a Marianus Provincia rendházait három hullámban ürítették ki. Az első 1950. június 9-10-ére virradóra, a második június 18-19-ére virradó éjjel, a harmadik július 11-12-ére virradó éjjel történt. A rendházakban rendőrök jelentek meg, a szerzeteseket – betegeket, öregeket is – teherautókra zsúfolták és fegyveres őrség kísértében szállították el őket. Az üresen maradt kolostorokat az állami szervek kiürítették, lefoglalták. A kitelepítés többek között Jászberénybe, Hatvanba, Békéscsabára, Pásztóra, Fótra, Egerbe stb. történt.
A harmadik hullámban, július 11-12-ére virradó éjjel kényszerítették távozásra a zalaegerszegi kolostor kilenc szerzetesét is: P. Karsay Vilmost, P. Illy Károlyt, P. Deák Floridot, P. Janzsó Jácintot, P. Szabó Artemiuszt, P. Kollányi Fülöpöt, fr. Hartmayer Brúnót, fr. Ragacs Hugolint és fr. Kővágó Márkot.
A zalaegerszegi szerzetesek elhurcolásának dátumát egy hálatábla őrzi a Jézus Szíve Ferences templomban. A sok táblácska között található a ma már ereklyeként becsülendő kőlap. Az elejére a következő szöveget vésték: „Szent Antal megsegített 1938”. Hátoldalára Deák Florid ceruzával a következő sorokat jegyezte fel: „1950. VII. 11. éjjel – Si quaeris miracula daemon lepra fugiunt. P. Florid”, azaz: „Ha csudákat keresel [jöjj Szent Antalhoz], ördög és bélpoklosság elmenekülnek…”
A ferences testvérek elhurcolásának napja – 1950. július 11-e – keddre, a ferences hagyomány szerint Páduai Szent Antal halálának emléknapjára esett. Nem véletlen tehát, hogy az éjszakai razzia alatt P. Florid a Szent Antal tiszteletére hagyott köszönő táblára írta a szent tiszteletére írt híres Himnusz első sorát. Ferences egyszerűséggel, őszinte hittel, bizodalmát Szent Antalba vetette, az ő segítségét kérte.
A ferences templomokban a szerzetesek keddenként kérték Szent Antal közbenjárását és végzik ezt ma is.
Ki volt Deák Florid? 1893. október 18-án Pozsonyban született, 1916. március 5-én szentelték pappá. 1916-tól hitoktató és káplán Németújváron. 1929-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, magyar–latin szakon folytatott tanulmányokat. 1940-től 1949-ig az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanított. Ő alapította az esztergomi Szent Antal Kollégium híres hadimúzeumát 1933-ban. A múzeum a gimnázium sporttelepének bővítésekor, az itt épített cserkészházban kapott helyet, később innen került át a kolostor épületébe. A Kolozsváron 1912 és 1919 között megjelenő, „Bernardinus” című egyházszónoklati havi folyóirat szerzői közé tartozott. 1949-ben került Zalaegerszegre. A rend szétszóratása után, 1951-től 1954-ig a szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított. Haláláig Budapesten, a pasaréti ferences rendházban élt.
1950. szeptember 7-én jelent meg az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete, amely megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. Mindössze négy tanítórend folytathatta munkáját, kilenc rendház maradhatott meg, a katolikus egyház négy hittudományi főiskola és nyolc középiskola fenntartására kapott jogot.
A szerzetesrendek feloszlatását kimondó törvényerejű rendeletet az 1989. évi II. törvény helyezte hatályon kívül. 1989-ben, a szerzetesrendek újraindulásakor a rendtartomány több rendházát visszakapta. A zalaegerszegi kolostor ünnepélyes átadására 1990-ben Jézus Szíve ünnepén, júniusban került sor.
Feloszlatásuk után hetven évvel a magyarországi szerzetesi intézmények megnyesett fája a megváltozott társadalmi és vallási viszonyok között ismét kivirágzott.