Az ókasztíliai Caleruegában (Spanyolország) született 1170 körül. Palenciában teológiát tanult, majd az osmai székesegyház kanonokja lett. Az albiak eretneksége ellen prédikációval és élete példájával eredményesen dolgozott. Erre a munkára társakat is toborzott maga mellé, és megalapította a prédikátorok (domonkosok) rendjét. Bolognában halt meg 1221. augusztus 6-án.

Vagy Istennel, vagy Istenről beszélt

Olyan nagy életszentség jellemezte Domonkost, és Isten iránt akkora buzgóságot tanúsított, hogy ez bizonyságul szolgált mindenki előtt: ő az istentisztelet és a kegyelem kiváltságos embere. Lelkierejének egyensúlyát semmi sem ingatta meg, csak a mások iránti részvét és segítő könyörület rendítette meg. Mivel pedig az örvendező szív megvidámítja az ember arcát, ezért a külsején is megnyilvánuló jósága és vidám tekintete tanúskodott a belső ember tökéletes összeszedettségéről.

Szavában és cselekedetében mindenütt evangéliumi emberként jelent meg. Nappal senki sem volt nála szívesebb és kedvesebb a testvérekhez és társaihoz. Éjszaka viszont senki sem volt olyan kitartó a virrasztásban és imádságban, mint ő. Ritkán beszélgetett, s akkor is vagy Istennel beszélt az imádságban, vagy Istenről beszélt másoknak. Erre buzdította testvéreit is.

Állandóan azt a külön kegyelmet kérte magának Istentől: ajándékozza meg őt olyan igazi szeretettel, hogy hathatósan tudja munkálni és irányítani az emberek üdvösségét. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy csakis akkor lesz igazán Krisztus testének tagja, ha minden erejével úgy szenteli magát a lelkek megmentésére, mint ahogy a mindenek Üdvözítője, Jézus Krisztus is egészen feláldozta magát a mi üdvösségünkért. Ennek a munkának a végzésére alapította meg isteni sugallatra a Prédikáló Testvérek Rendjét.

Élőszóval és leveleiben is gyakran buzdította arra rendi testvéreit, hogy állandóan tanulmányozzák az ó- és újszövetségi Szentírást. Mindig magával vitte Máté evangéliumát és Szent Pál leveleit. Annyit foglalkozott velük, hogy szinte könyv nélkül tudta az egészet.

Kétszer vagy háromszor is püspökké választották, de egyszer sem fogadta el. Jobban szeretett a szegénységben együtt élni testvéreivel, mint bármely püspöki székben ülni. A szüzesség erényét haláláig sértetlenül megőrizte. Arra vágyakozott, hogy Krisztus hitéért megostorozzák, darabokra marcangolják, és így haljon meg. IX. Gergely pápa e szavakkal tett róla tanúságot: „Olyan embernek ismertem, mint aki mindenben követte az apostolok életmódját. Semmi kétségem sincs afelől, hogy a mennyben részesült is az apostolok dicsőségében.” (A domonkos rend történetére vonatkozó különféle iratokból)

Angyalos Boldogasszony (Portiuncula) ünnepére készülve, augusztus 1-én, pénteken este 22 órától zenés virrasztás lesz a kolostorkertben, ezt követően éjfélkor szentmise lesz a templomban.

Assisitől nem messze, a városhoz közeli erdőben állt az Angyalos Boldogasszony-kápolna, amely a Monte Subasio-i bencések tulajdonában állt. A kis kápolnát maga Szent Ferenc újította fel, majd 1211-ben a bencések neki ajándékozták. Itt telepedtek le az első ferences testvérek, és itt alapították meg az első rendi közösséget. Szent Ferenc ide tért vissza újra meg újra, és itt történt tranzitusa, boldog halála is. Szent Klára nővéreinek közössége is ezen a helyen vette kezdetét.

Szent Ferenc egészen különleges módon tapasztalta itt a kegyelem áradását, a szentek és angyalok jelenlétét, ezért kieszközölte III. Honoriusz pápától, hogy búcsút engedélyezzen a templomnak. Az engedélyt a Szentszék később más templomokra is kiterjesztette, és ennek nyomán a ferences család augusztus 2-án a Boldogságos Szűzanyát mint Angyalos Boldogasszonyt ünnepeli.

Mindehhez kérjük és fogadjuk be a mai ünnepen Isten kegyelmét és nyerjük el a teljes búcsút, amelyet 1216-ban III. Honóriusz pápa szóban jóváhagyott, a későbbi pápák pedig megerősítettek és minden ferences templomra kiterjesztettek.

Celanói Tamás testvér írásaiból

Isten szolgája a szerény, szívben alázatos és foglalatosságokban az alacsonyabbakat kedvelő Ferenc, míg e világban élt, saját maga és övéi számára kis részt (Portiunculát) választott csupán ebből a világból, és ezt is csak azért tette, hogy Krisztusnak tudjon szolgálni. Talán isteni sugallatra nevezték már korábban is ezt a helyet „Portiunculának”, vagyis kicsiny területnek, hiszen azoknak lett menedéke, akik e világból semmit sem akartak birtokolni. Ezen a kis földterületen állt egy kis templom, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére építettek, aki nagy alázatosságával kiérdemelte, hogy Szent Fia után ő is az összes szentek koronája lehessen. Itt vette kezdetét a Kisebb Testvérek Rendje, mely biztos alapokra épülve, hatalmas, nemes szellemi épületté fejlődött. Szent Ferenc atyánk ezt a helyet mindennél jobban szerette, és megparancsolta a testvéreknek, hogy különös áhítattal viseltessenek iránta és azt akarta, hogy ez a hely az alázatosság, a legteljesebb szegénység tekintetében mintakép és tükör legyen a többiek előtt, ezért még a birtoklási jogot is másnak adta, magának és övéinek csak a használati jogot tartotta meg. Azok a testvérek, akik itt laktak, éjjel és nappal Isten dicséretében éltek és az angyali élet csodálatos illatát árasztották. Szent Ferenc jól tudta ugyan, hogy a mennyország a földkerekség bármely pontján fellelhető, s hogy az isteni kegyelem mindenütt egyformán kijár a választottaknak, mégis úgy tapasztalta, hogy a Sancta Maria in Portiuncula temploma kegyelemmel teljesebb és a magasabbrendű szellemektől sűrűbben látogatott hely. Ezért gyakran mondogatta a testvéreknek: „Vigyázzatok rá, fiaim, hogy sose hagyjátok el ezt a helyet. Ha az egyik oldalon kiűznek benneteket, jöjjetek vissza a másikon, mert valóban szent ez a hely, Isten lakóhelye. Mikor még kevesen voltunk, itt sokasította meg számunkat a Magasságbeli, bölcsességének fényével itt világosította meg szegény szolgáinak szívét, szeretetének tüzével itt gyújtotta lángra akaratunkat. Aki itt buzgó szívvel imádkozik, az minden bizonnyal megkapja, amit kér, de aki vétkezik, az súlyosabban is bűnhődik. Azért, fiacskáim, mindig nagy tiszteletben tartsátok e helyet, és a túláradó öröm hangos szavával szívetek mélyéből magasztaljátok az Istent.

Július 21-én 17 órakor a Búcsúszentlászlói Kegytemplomban

Az Államvédelmi Hatóság 1950 nyarán több mint háromezer szerzetest hurcolt el kényszertartózkodási helyre. A kitelepítések a ferences rendházakat, kolostorokat is érintették. A Kapisztrán Provincia és a Marianus Provincia rendházait három hullámban ürítették ki.  Az első 1950. június 9-10-ére virradóra, a második június 18-19-ére virradó éjjel, a harmadik július 11-12-ére virradó éjjel történt. A rendházakban rendőrök jelentek meg, a szerzeteseket – betegeket, öregeket is – teherautókra zsúfolták és fegyveres őrség kísértében szállították el őket. Az üresen maradt kolostorokat az állami szervek kiürítették, lefoglalták. A kitelepítés többek között Jászberénybe, Hatvanba, Békéscsabára, Pásztóra, Fótra, Egerbe stb. történt.

A harmadik hullámban, július 11-12-ére virradó éjjel kényszerítették távozásra a zalaegerszegi kolostor kilenc szerzetesét is: P. Karsay Vilmost, P. Illy Károlyt, P. Deák Floridot, P. Janzsó Jácintot, P. Szabó Artemiuszt, P. Kollányi Fülöpöt, fr. Hartmayer Brúnót, fr. Ragacs Hugolint és fr. Kővágó Márkot.

A zalaegerszegi szerzetesek elhurcolásának dátumát egy hálatábla őrzi a Jézus Szíve Ferences templomban. A sok táblácska között található a ma már ereklyeként becsülendő kőlap. Az elejére a következő szöveget vésték: „Szent Antal megsegített 1938”. Hátoldalára Deák Florid ceruzával a következő sorokat jegyezte fel: „1950. VII. 11. éjjel – Si quaeris miracula daemon lepra fugiunt. P. Florid”, azaz: „Ha csudákat keresel [jöjj Szent Antalhoz], ördög és bélpoklosság elmenekülnek…”

A ferences testvérek elhurcolásának napja – 1950. július 11-e – keddre, a ferences hagyomány szerint Páduai Szent Antal halálának emléknapjára esett. Nem véletlen tehát, hogy az éjszakai razzia alatt P. Florid a Szent Antal tiszteletére hagyott köszönő táblára írta a szent tiszteletére írt híres Himnusz első sorát. Ferences egyszerűséggel, őszinte hittel, bizodalmát Szent Antalba vetette, az ő segítségét kérte.

A ferences templomokban a szerzetesek keddenként kérték Szent Antal közbenjárását és végzik ezt ma is.

Ki volt Deák Florid? 1893. október 18-án Pozsonyban született, 1916. március 5-én szentelték pappá. 1916-tól hitoktató és káplán Németújváron. 1929-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, magyar–latin szakon folytatott tanulmányokat. 1940-től 1949-ig az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanított. Ő alapította az esztergomi Szent Antal Kollégium híres hadimúzeumát 1933-ban. A múzeum a gimnázium sporttelepének bővítésekor, az itt épített cserkészházban kapott helyet, később innen került át a kolostor épületébe. A Kolozsváron 1912 és 1919 között megjelenő, „Bernardinus” című egyházszónoklati havi folyóirat szerzői közé tartozott. 1949-ben került Zalaegerszegre. A rend szétszóratása után, 1951-től 1954-ig a szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított. Haláláig Budapesten, a pasaréti ferences rendházban élt.

1950. szeptember 7-én jelent meg az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete, amely megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. Mindössze négy tanítórend folytathatta munkáját, kilenc rendház maradhatott meg, a katolikus egyház négy hittudományi főiskola és nyolc középiskola fenntartására kapott jogot.

A szerzetesrendek feloszlatását kimondó törvényerejű rendeletet az 1989. évi II. törvény helyezte hatályon kívül. 1989-ben, a szerzetesrendek újraindulásakor a rendtartomány több rendházát visszakapta. A zalaegerszegi kolostor ünnepélyes átadására 1990-ben Jézus Szíve ünnepén, júniusban került sor.

Feloszlatásuk után hetven évvel a magyarországi szerzetesi intézmények megnyesett fája a megváltozott társadalmi és vallási viszonyok között ismét kivirágzott.

Kedves Testvérek!

Hálásan köszönjük hittantáborunk támogatását, többen igazán nagylelkűen adakoztak!

Különösen is köszönjük a szervezőknek és ifjúsági segítőknek a szolgálatát, valamint a konyhában szorgoskodók áldozatos munkáját!

Isten fizesse meg!

A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a Szeplőtelen Fogantatás és az istenanyaság.

Ezt az emléknapot Jézus Szentséges Szívének főünnepe után tartja az Egyház. XII. Pius pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta, és liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte. Az új kalendárium visszatért az eredeti gyakorlatra, és ezért mozgó emléknapként – Jézus Szíve ünnepe után tette.

A fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte Szeplőtelen Szíve tiszteletét, és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. Szent II. János Pál pápa 1981. június 7-én a konstantinápolyi zsinat 1600-adik és az efezusi zsinat 1550-dik évfordulója alkalmából akarta megtenni e fölajánlást. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett merénylet után a Santa Maria Maggiore bazilikában hangfelvételről hangzott el a fölajánlás, melyet 1982. május 13-án Fatimában, 1984. március 25-én Rómában, és 2000. október 8-án a világegyház összes püspökeivel együtt Rómában megismételt.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária Szívében méltó hajlékot készítettél a Szentlélek számára. Add jóságosan, hogy a Szent Szűz közbenjárására dicsőséged templomává lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Június 27-én, Jézus Szíve főünnepén, reggel 7.00 és este 18. órakor lesznek szentmisék, csütörtök 19 órai kezdéssel 24 órás szentségimádást tartunk. Csütörtökön 20.00 órától vigíliás ünneplést, éjjel 2.00 órakor olvasmányos imaórát, a péntek esti szentmise előtt, 17.30-kor vesperást imádkozunk.

Szeretettel hívjuk és várjuk a Kedves Testvéreket!

Jézus szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi szeretete végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.

350 esztendővel ezelőtt, 1675. június 15-én, úrnapja nyolcadán Alacoque Szent Margit-Mária vizitációs apácának látomásban volt része, amelyben a megváltó megbízta azzal, hogy gondoskodjon Jézus Szívének ünnepéről. IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és június havában.

Mindenható Istenünk, dicsőítve magasztaljuk szeretett Fiad Szívét, és megemlékezünk arról, hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg irántunk való szeretetét. Add, hogy ajándékaid mennyei forrásából, szeretett Fiad Szívéből elnyerjük bőven áradó kegyelmedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

35 évvel ezelőtt, 1990. június 23-án térhettek vissza a ferences testvérek a zalaegerszegi kolostorba és folytathatják küldetésüket: Isten dicsőségének és felebarátaink üdvösségének szolgálatát.

A Zalai Hírlapban 1990. június 23-án megjelent közlemény szövege:

Véget ért a negyven évig tartó keresztút

Ünnepélyes bevonulás az egerszegi ferences templomba és kolostorba

„Ó Szent Ferenc, ki fent az égben…” – a rendalapító himnuszának felcsendülő hangjai az egerszegi Jézus Szíve templomban mintegy szimbolikusan lezártak egy korszakot, s a ferences-szerzetesek közel negyven évig tartó hányattatásának végét jelezték. Szombaton délelőtt a „csoda” bekövetkezett: a barna habitust viselő barátok – a nép nevezte el így őket történelmünk viharos éveiben – visszatérhettek egykori otthonukba.

Az ünnepélyes bevonulási szertartás fél tizenkettőkor kezdődött, de már órákkal előtte gyülekeztek a hívők százai a helyszínen. Az újjávarázsolt rendház előtt, a kolostorkertben lévő Szűzanya-szobornál a tervezett időben fölsorakozott az egyház-község képviselőtestülete, az egyházmegye papsága, s ott voltak a ferences-szerzetesek, továbbá a szombathelyi püspök, s a meghívott vendégek — köztük dr. Habsburg Ottó és fia, György, dr. Mirko Matausic, a Zágrábi Ferences Rendtartomány főnöke, valamint a megye és a város vezetői, s a Honvédelmi Minisztérium képviselői. Itt elénekelték a Salve Reginát (Üdvözlégy Királynő), majd a téren keresztül a tömeg rokonszenvétől kísérve bevonultak a templomba. Az időnként felcsattanó taps dr. Habsburg Ottónak és fiának is szólt,

A templomi szertartás bevezetőjeként Horváth Gyula, a Jézus Szíve Egyházközség világi elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök emlékezett Mindszenty József hercegprímásra, aki 25 éven keresztül látott el lelkipásztori szolgálatot Zalaegerszegen és akinek a nevéhez fűződik a ferencesek letelepítése a megyeszékhelyen. Majd köszöntötte dr. Habsburg Ottót, annak a királynak fiát, akinek emlékére épült a templom, megemlékezve arról is, hogy Zita királyné adományából készült a díszes szószék. Végül átadta a templom kulcsait dr. Sül Aba Ferencnek, a Mariánus Ferences Rendtartomány főnökének. Ezt követően a rendtartományfőnöke köszönetét mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a szerzetesek ismét visszatérhettek korábbi otthonukba, ahol – mint mondta – nem maguknak akarnak élni, hanem másokat szolgálni.

Az ünnepi misén dr. Konkoly István megyéspüspök szentbeszédében felidézte a rendalapító Assisi Szent Ferenc életét, rendkívüli tetteit, s kitért a ferencesek magyarságunk fennmaradása érdekében kifejtett tevékenységére is. Végezetül megköszönte a Teremtőnek, hogy végét ért a ferencesek negyven évig tartó keresztútja. A szentmise befejezéseként dr. Kovács Lajos Bánk atya, a templom plébánosa adott hálát Istennek, mivel megvalósította azt a szándékát, hogy a szerzetesrendek ismét működhessenek, s ők, bár megfogyatkozva, de töretlen hittel újra megkezdhessék szolgálatukat Zalaegerszegen.