Kedves Testvérek! Szeplőtelen fogantatás ünnepével kezdődően december 8. és 14. között, a városi plébániák összefogásával egyhetes, 70 órás szentségimádás kezdődik a Kálvária-kápolnában, reggel 8 órától este 18 óráig. Szeretettel várjuk a szentségőrök jelentkezését.
Regisztrálni az alábbi linken megnyíló táblázatban lehet:
https://docs.google.com/spreadsheets/d/11kKjvG8akDJITqsX3zY2t-xj18c7TloNxjC9jmqfcgw/edit?usp=sharing
S
„Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” – „Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik”
áldás, királyi hódolat!
s mi néked önként hódolunk.
betöltesz roppant földeket.
immár a mennyre tart igényt.
uralkodók közt legnagyobb!”
és országodba felvezetsz. Ámen
(Reggeli dicséret – Himnusz)
Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Szeretettel köszöntelek Téged aP. Kercza Csaba Asztrik OFM, Asztrik atya vagyok.
A Zalaegerszegi Jézus Szíve ferences templom papjaként kaptam a felkérést plébánosomtól, P. Kis Kornél OFM atyától, hogy az idei tanévben, itt a plébánián hozzak létre egy felnőtt hittancsoportot.
A CSOPORT CÉLJÁRÓL
Ennek az olvasókörnek és felnőtt hittan csoportnak célja, hogy a jelentkezők személyes érdeklődési témáinak szem előtt tartásával egy tanéven át (2025/26) foglalkozzunk Joseph Aloisius Ratzinger és Őszentsége, XVI. Benedek pápa írásaival.
Azzal a szándékkal hívom létre ezt a csoportot, hogy megismerjük azt a szellemi horizontot, ahogy az egyház főpapja teológusa, bíborosa és egyházfője látta a bennünket is foglalkoztató témákat a hit és vallás területén.
Távlati cél, hogy olvasmányaink és megbeszéléseink segítsék elő:
A CSOPORT KERETEIRŐL
Időpont:
A csoport alakuló-ülése: 2025. 10. 15. szerda, 19.00.
Témája: Ekkor szeretném összegyűjteni azokat a témákat, melyek titeket érdekelnek.
Majd tematizálom és megkeresem a hozzá legközelebb álló idézeteket J. A. Ratzinger írásaiban.
Csoport alkalmak:
Itt láthatjátok a tervezett időpontokat Karácsonyig.
Kéthetenként lenne a találkozó.
NB! Kivéve a 3. alkalmat. Akkor szentévi zarándoklaton leszek. Egy héttel hamarabb van a találkozónk, utána viszont csak 3 hétre találkozunk újra, majd folytatjuk a periódust.
Helyszín:
Zalaegerszeg Gasparich M. utca 1.
További részvételi lehetőség:
Még gondolkodom, hogy esetleg a Taems-ben vagy itt a gmailban, hogyan tudnánk digitális platformra is nyitni, hogy senki ne maradjon le egy alkalomról sem azért, mert nem tud eljönni.
A CSOPORT MŰKÖDÉSÉRŐL
A Ratinger Olvasókör célja az Ő műveinek és gondolkodásmódjának megközelítése, szemléletének megértése és lehetséges követésének megnevezése.
Ratzinger, szellemi horizontján feltűnnek nagy szellemtörténeti óriások nevei, Platon, Origenész, szent Ágoston, szent Bonaventura és sokan mások, főként az egyháztanítók közül találkozhatunk jelentős személyiségekkel.
Ratzinger a szellemi teljesítményt és a lelki életet sohasem választotta szét vagy állította szembe egymással. Ezt vallottak:
„Ha már tudunk valamit az igazságról, nem viselkedhetünk úgy, mintha nem tudnánk.”
Ezzel jelezte a szellemi és erkölcsi becsületesség egységét, akár a fehér vértanúságot is magáénak vallva.
Tájékozódásképpen, íme XVI. Benedek pápaságának dokumentumai időrendi sorrendben a Katolikus Egyház honlapján:
Magyar Katolikus Egyház | Dokumentumtár
Magyar Katolikus Egyház | Köszöntő szavai megválasztása után
A csoport működésének keretei:
A csoport eredményes működése érdekében szeretettel kérem, hogy mindenki igyekezzen a kiküldött szemelvényeket elolvasni, és szellemi kapcsolatba kerülni a leírtakkal.
Aláhúzhatod benne a lényegesnek ítélt részeket, valamint kérdést is fogalmazz meg arról, ami nem volt egészen világos.
Ez utóbbi a legfontosabb, hiszen semmilyen körülmény nem indokolja, hogy Ratzinger írásait első olvasásra megértsük. Azért vagyunk együtt, hogy közösen elsajátítsuk azt a hozzáállást, ami a lehető legjobban elősegíti e szellemóriás életteli hagyatéka megértését.
Hálásan köszönöm a jelentkezésedet!
Asztrik atya
UI.: Ha szeretnél reagálni a levélre, akár visszajelzésként, akár kérdésként, ezekkel a gondolatokkal indulhatnánk:
A kolostort és a templomot Pehm József zalaegerszegi apát-plébános, a későbbi Mindszenty József építette, Kotsis Iván tervei alapján készült el. Ünnepélyes felszentelésre 1927. szeptember 25-én került sor. A szentelést Mikes János, szombathelyi megyés püspök végezte.
Templomunk védőszentje Jézus Szentséges Szíve.
A templom az a ház, ahol Istent megszólíthatjuk. Ilyen templom lelkünk rejteke; ilyen templom a keresztény közösség; s ilyen templom az a tér, ahol a lélek és a megszentelt közösség elsősorban találkozhat Istenével. Isten adja ajkára a szót Salamonnak, aki a templom felszentelésekor így imádkozik: „Halld meg itt, Urunk, Istenünk az éneket és az imádságot, legyenek szemeid nyitva e ház fölött éjjel és nappal, azon ház fölött, melyről te mondottad: Ott lesz az én NEVEM — és hallgasd meg az imádságot, mellyel e helyről imádkozik hozzád a te szolgád.” — „Az én házam imádságnak háza minden népek közt” — mondja az Isten.
Könyörögjünk, hogy mi magunk is Isten templomai lehessünk, megerősödjünk, megújuljunk az Isten iránti és az embertársaink iránti szeretetünkben!
Templomunkról készült kisfilm itt megtekinthető.
Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján Egyházunk
Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.
Zengjen és örömtől ujjongjon ezért ma az egész teremtett világ, és járuljon hozzá valamivel az örvendezés napjának méltó megüléséhez! Forrjon ma egybe az ég és föld közös ünneplése, és együtt dicsőítse Istent minden, ami e világon és e világ fölött együvé tartozik! Ma alkotta meg ugyanis a mindenség Alkotója az ő teremtett Szentélyét, és ez az új teremtmény szolgál majd új és dicső módon szálláshelyül Alkotója számára. (Szent András krétai püspök szónoklataiból)
„Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában […], mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között. Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Ahogy Damjáni Szent Péter mondotta: »Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.« A gyermek Máriának ajánljuk hát ma alázatos imádságunkat a világért és az Egyházért.” (Szent II. János Pál pápa)
Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
„Isten szolgáinak szolgájára”, Nagy Szent Gergely pápára emlékezünk liturgikus emléknapján, szeptember 3-án.
540 körül született Rómában. Állami hivatalt vállalt, Róma városának prefektusa lett. Belépett a bencés szerzetesek közé, 578-ban szerpappá szentelték, majd Konstantinápolyban pápai követként működött. 590. szeptember 3-án Szent Péter székébe választották. Igazi jó pásztor volt az ügyek vitelében, a szegények segítésében, a hit terjesztésében (angolok megtérítése).604. március 12-én halt meg.
854 levele maradt ránk. Dialógus című munkája az itáliai szentek csodás életrajzainak gyűjteménye. Gyűjtője volt a később róla elnevezett gregorián énekeknek, megszervezte a római liturgiát. Himnuszokat írt a zsolozsmába, melyeket ma is imádkozunk. Szent Ambrussal, Szent Ágostonnal és Szent Jeromossal együtt VIII. Bonifác négyüket a négy nagy nyugati egyházatya címmel tüntette ki.
Istenünk, te népedet irgalmaddal gyámolítod és szeretettel kormányozod. Nagy Szent Gergely pápa közbenjárására add meg a bölcsesség Lelkét azoknak, akikre Egyházadban a vezetés gondját bíztad, hogy a szent nyáj gyarapodjék, és ez pásztorainak örök dicsőségére szolgáljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.
„Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Lk 14,1.7-14
Az Úr születésének, igehirdetésének és halálának boldog előfutára az égiek előtt is méltón tett tanúságot küzdelméről; ahogy a Szentírás mondja: Bár az emberek szerint kínokat szenvedett, halhatatlansággal teljes mégis reménye (vö. Bölcs 3, 4). Méltán ünnepeljük mennyei születésnapját díszes ünneppel, hiszen maga tette ünnepélyessé szenvedésével, és ékesítette fel piros vérének ragyogásával. Méltán tiszteljük emlékét lelki örvendezéssel, hiszen az Úr mellett tett tanúságot a vértanúság pecsétjével szentesítve azt.
Nem szabad ugyanis kételkednünk abban, hogy Szent János a börtönt és a bilincseket Megváltónkért vállalta. Az ő tanúságtevő előfutára volt, és érte adta életét is. Bár üldözője nem követelte tőle, hogy Krisztust megtagadja, hanem hogy hallgassa el az igazságot. Ő mégis Krisztusért halt meg.
Krisztus ugyanis maga mondja: Én vagyok az igazság (Jn 14, 6). Krisztusért ontotta vérét, aki az igazságért áldozta fel magát; ő, aki Krisztus születéséről, igehirdetéséről, keresztségéről előbb a saját születésével, igehirdetésével és kereszteléssel tett tanúságot, előre jelezte a szenvedését is, amikor megelőzte őt a szenvedésben.
Ez a kiváló és nagy férfiú a bilincsek hosszan tartó, nyomasztó terhe után földi életének végét vére ontásával pecsételte meg. Aki az égi béke szabadságának a jó hírét hirdette, azt a gonoszok bilincsbe verik; aki a világosság tanújaként jött, azt a börtön homályába zárják; őt, aki méltó volt arra, hogy maga a Világosság, Krisztus égő és világító lámpának nevezze (Jn 5, 35). A saját vére kereszteli meg azt, akinek megadatott, hogy megkeresztelje a világ Megváltóját, hallja fölötte az Atya hangját, és láthassa a leszálló Szentlélek ajándékát. De nem esett nehezére, sőt könnyű és kívánatos volt számára, hogy ideigtartó kínokat szenvedjen az igazságért, mert tudta, hogy ezekért az örök boldogság jutalma vár rá.
Az ilyen kiválasztottak kívánatosnak tartották, hogy a természeti kényszerűségből elkerülhetetlenül fenyegető halált Krisztus nevét megvallva, az örök élet koszorújával együtt várják. Jól mondja erről az Apostol: Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte (Fil 1, 29). Azért mondja Krisztus ajándékának, ha a választottak érte szenvednek, mert ugyancsak ő tanítja: Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8, 18).
Istenünk, te úgy akartad, hogy Keresztelő Szent János születésében is, halálában is Fiad előfutára legyen, és a vértanúságot is vállalja az igazság és az erkölcs védelmében. Add, hogy példája szerint mi is állhatatosan helytálljunk tanításod megvallásában. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Az afrikai Tagastében született 354-ben. Hányatott ifjúsága volt mind tudományos, mind pedig erkölcsi téren, mígnem Milánóban megtért, és 387-ben Szent Ambrus püspök megkeresztelte. Hazájába visszatérve aszketikus életet élt. 395-ben Hippó püspökévé választották. 34 éven keresztül hívei példaképe volt, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Műveiben kora tévedései ellen küzdött, és az igaz hitet bölcsen világította meg. Meghalt 430. augusztus 28-án.
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
Intést kaptam, hogy térjek magamba, és azért vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm (vö. Zsolt 29, 11). Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam. Ráeszméltem, hogy messze bolyongok tőled, és nem hasonlítok hozzád ezen a vidéken. Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: „Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.”
Utat kerestem, miképpen szerezzek erőt, amely alkalmassá nevel majd arra is, hogy élvezzelek téged. És nem találtam, míg nem öleltem át az Isten és az ember közötti közvetítőt, az ember Krisztus Jézust (vö. 1 Tim 2, 5). Ő mindenek fölött való, örökké áldott Isten (Róm 9, 5). Hívogat és szólongat bennünket: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14, 6). Az eledelt, amelynek vételére még gyönge voltam, a test leplébe zárta, mert az Ige testté lett (Jn 1, 14), hogy tejjel etesse csecsemőkorunkat Bölcsességed révén. Mindent általa teremtettél.
Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.
Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel betöltötted Szent Ágoston püspök szívét, hogy mi is egyedül téged szomjazzunk és keressünk, igaz bölcsesség forrása és minden szeretet szerzője. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Az afrikai Tagastében született 331-ben keresztény családból. Fiatal leányként a pogány Patríciushoz adták férjhez. Fiai között van Szent Ágoston, akinek megtéréséért sok könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Az igazi édesanya mintaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Ostiában halt meg 387 őszén.
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Te, Uram, tudtad ezt a napot, nekünk még nem volt sejtelmünk se róla. Történt – úgy hiszem, rejtett irányításoddal –, hogy ő és én az egyik ablakra könyökölve álltunk. A szállást adó ház belső kertjére láttunk onnét, a Tiberisparti Ostiában, ahol messze a világ zajától, hosszú utazásunk bajai után a tengeri útra gyűjtöttünk erőt.
Meghitten, édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek (vö. Fil 3, 13). Fontolgattuk magunk között, jelenlétedben, Uram, örök Igazság, hogy milyen lesz majd a szentek örök élete, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (vö. 1 Kor 2, 9). Szívünk ajakával áhítoztunk forrásod magasztos csöppjeire, az élet forrására, mely tenálad van (Zsolt 35, 10).
Ilyesféléket mondottam, talán másképpen, vagy nem pontosan e szavakkal, Uram, te tudod, hogy e dolgokról történt csevegésünk napján, midőn beszélgetésünk folyamán ugyancsak silánynak láttuk a világot minden gyönyörűségével együtt, így szólott anyám: „Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit keressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi tereken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt az Úr szolgájaképpen látlak. Mit keressek tehát a földön?”
Nem emlékszem pontosan, hogy az anyámnak erre mit feleltem. Talán öt nap sem múlt el ezután, vagy alig valamivel több, és láz döntötte őt ágynak. Betegsége egyik napján ájulásba esett, és egy kevés ideig eszméletlenül feküdt. Összeszaladtunk, ámde magára eszmélt hamarosan, és amikor meglátott minket ágya mellett, engem és testvéremet, mintegy kérdő hangon így szólt hozzánk: „Hol voltam?”
És mihelyt látta, hogy mennyire megrendített bennünket a fájdalom, így folytatta tovább: „Tehát itt temetitek el anyátokat.” Hallgattam, és könnyeimmel gyürkőztem. Fivérem motyogott valamit, talán, hogy inkább azt óhajtaná, ha nem idegenben, hanem hazai földön zárná le a szemét. Midőn ezt hallotta anyám, gyötrődő arccal mintegy büntetésül, hogy effélékre gondol, rátekintett, majd rám emelte róla a szemét, és szólt: „Nézd csak, mit beszél!” Majd mindkettőnknek csakhamar ezt mondotta: „Földeljétek el bárhol ezt a testet. Ne okozzon ez nektek semmi gondot. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.” Midőn ezt a kívánságát, amennyire tudta, szavakba öntötte, elcsendesedett. Tovább küzdött súlyosbodó betegségével.
Irgalmas Istenünk, szomorúak vigasztalója, te Szent Mónika könnyes imádságát fiának, Ágostonnak megtérésével jutalmaztad. Közbenjárásukra add, hogy bűneinket megsirassuk, és megbocsátó kegyelmedet elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.