1046 körül született Lengyelországban. Atyjától, I. Béla királytól a lovagi erényeket és az országkormányzás elveit, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a szilárd katolikus hitet és a mély vallásosságot örökölte. 1077-ben került a magyar trónra. Országlása során kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés területén. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított számos szent helyet létesített, melyek közül leghíresebb a Berettyó melletti Szentjobb, valamint a somogyvári Szent Egyed-apátság voltak.

László uralkodása 18 esztendeig tartott, 1095-ben, ötvenedik életéve előtt ért véget élete. A köztiszteletben álló királyt Somogyváron, majd 1113 körül Váradon helyezték végső nyugalomra. Sírja utóbb számos csoda színhelye és zarándokhely lett. Celesztin pápa, követe, Gergely bíboros által Váradon 1192. június 27-én a szentek sorába iktatta. III. Béla elődje ereklyéinek hermát készíttetett, melynek utódját ma a győri Bazilika gótikus Héderváry-kápolnájában őrzik. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

A Győrben őrzött Szent László herma a Szent Jobb és a Szent Korona mellett hazánk harmadik legjelentősebb nemzeti, szakrális kincse.