A LÁTHATÓ TEMPLOM felszenteléséről megemlékezve tulajdonképpen a LÁTHATATLAN TEMPLOMNAK, az Egyháznak titkát ünnepeljük.

A kolostort és a templomot Pehm József zalaegerszegi apát-plébános, a későbbi Mindszenty József építette, Kotsis Iván tervei alapján készült el. Ünnepélyes felszentelésre 1927. szeptember 25-én került sor. A szentelést Mikes János, szombathelyi megyés püspök végezte. Templomunkról készült kisfilm itt megtekinthető.  

A templom Isten háza. Isten mindenhatóságával ugyan mindenütt jelen van, de azt akarta, hogy a földi térnek kijelölt pontjain teljesebb, közvetlenebb jelenléttel hívja magához Egyházának tagjait. „Isten, ki láthatatlanul mindent betöltesz, de az emberi nem üdvözítése érdekében láthatóképpen is nyilvánítod hatalmadnak jeleit, dicsőítsd meg ezt a templomot…” — kéri az Egyház könyörgésében. Már az Ószövetségben láthatóan megmutatta az Úr a jelenlétét a frigysátor fölött, majd a jeruzsálemi templomban (olvassuk el a Királyok II. könyvének 8. fejezetét!). Krisztus emberi testében pedig élő templomot állított föl közöttünk (vö. Jn 2,19. Mt 12,6), melyben „az istenség teljessége lakozik”, s megígérte, hogy eljön az idő, amikor a földkerekség minden pontján „lélekben és igazságban fogják imádni az Istent”. A templomszentelés a földi térből kiszakít és körülhatárol egy Istennek fönntartott teret, melyben Istent mint jelenlévőt imádjuk, hozzá könyörgünk, szavát hallgatjuk és kegyelmét befogadjuk. A katolikus templomban ezt az isteni jelenlétet még teljesebbé teszi Krisztus eukarisztikus bennlakozása.

A templom tehát az a ház, ahol Istent megszólíthatjuk. Ilyen templom lelkünk rejteke; ilyen templom a keresztény közösség; s ilyen templom az a tér, ahol a lélek és a megszentelt közösség elsősorban találkozhat Istenével. Isten adja ajkára a szót Salamonnak, aki a templom felszentelésekor így imádkozik: „Halld meg itt, Urunk, Istenünk az éneket és az imádságot, legyenek szemeid nyitva e ház fölött éjjel és nappal, azon ház fölött, melyről te mondottad: Ott lesz az én NEVEM — és hallgasd meg az imádságot, mellyel e helyről imádkozik hozzád a te szolgád.” — „Az én házam imádságnak háza minden népek közt” — mondja az Isten.