Szent Bonaventura 1217-ben született Bagnoregióban, az itáliai Viterbo közelében. A keresztségben apja után a János nevet kapta. A hagyomány szerint a Bonaventura (azaz „jószerencse”) név onnan ered, hogy a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára csodálatosan meggyógyult. Édesanyja fogadalmához híven a kisebb testvérekre bízta gyermekét. Tehetségét hamar felismerték, 1235-ben már Párizsban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Növekvő hírneve nem rontotta meg alázatát. Már 24 éves korában teológiára oktatta rendtársait, 27 évesen pedig a párizsi egyetem tanára lett. Aquinói Szent Tamás kortársa volt, aki a hagyomány szerint megkérdezte tőle: „Hol a te könyvtárad?” Erre Bonaventura a feszületre mutatott mondván: „Ez az én könyvtáram!” A rend generálisává választották 1257-ben. Nem annyira szervező- és kormányzókészségével, mint bölcsességével és szelíd életszentségével lett úrrá a széthúzó erőkön, a spirituálisok és a konventuálisok csoportjain. A nagykáptalan megbízásából megírta Szent Ferenc újabb legendáját, amely az egyedüli hivatalosan elfogadott életrajz lett. X. Gergely pápa kifejezett parancsára fogadta el a bíborosi kinevezést, és ugyancsak a Szentatya hívására vett részt a II. Lyoni Zsinaton, ahol a görög és a latin egyház egységének helyreállításán munkálkodott. Közben megbetegedett. A pápa kezéből vette fel a szent kenetet, s így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel. Az utókor a doctor Seraphicus (szeráfi tanító) címmel illette, IV. Szixtusz pápa 1482-ben avatta szentté, 1533-tól tiszteljük egyháztanítóként.

Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akik Szent Bonaventura püspök mennyei születésnapját ünnepeljük, kiváló tudásán épüljünk, és lángoló szeretetét szüntelenül kövessük.