Szent Didák az andalúziai San Nicolás del Puertóban született 1400 körül. Már fiatalon remeteéletet kezdett, majd Córdoba közelében belépett a kisebb testvérek közösségébe. Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték, hithirdetéssel és az épülő kolostor vezetésével bízták meg. Amikor 1450-ben Sienai Szent Bernardint, az obszerváns prédikátort Rómában szentté avatták, a zarándokok között járvány tört ki. Didák is ott volt közöttük, és ő lett a vezetője az Ara Coeli kolostorban berendezett kórháznak. Hősiesen ápolta a betegeket. Rómából visszatérve az alcalai kolostorban élt, a csendes szemlélődésnek és az irgalmas szeretetnek szentelve életét. Az egykori tanulatlan remetéből Isten titkaiban jártas misztikus imádkozó lett. Hosszas és fájdalmas betegségét türelemmel viselte. A földi élettől 1463. november 12-én búcsúzott, Alcalában temették el. V. Szixtusz pápa 1558-ban avatta szentté.

Mindenható, örök Isten, ki csodálatos rendelkezéssel választottad ki a világ gyöngéit, hogy megszégyenítsd az erőseket, engedd nekünk kegyelmesen, hogy Szent Didák alázatosságát követve itt a földön vele együtt örvendezzünk a mennyei örök dicsőségben.