Szent Lajos 1213-ban született Poissyban. Apját, VIII. Lajost tizenkét évesen elveszítette; édesanyja, Szent Blanka királyné nevelte fel az evangélium szellemében. Huszonkét évesen lett Franciaország királya. Tizenegy gyermekét felelősséggel nevelte. Kitűnt az imádságban, a bűnbánatban és a szegények szeretetében. Királyként a népek közötti békére törekedett, s a rábízottak lelki előmenetelén is fáradozott. Krisztus sírjának felszabadítására hadjáratot indított a Szentföldre, de a rosszul előkészített vállalkozás nem sikerült. A perzselő hőség és a hiányos élelmezés következtében már néhány hét elteltével súlyos járvány lépett fel a táborban, amely a királyt is ágynak döntötte. Még súlyosabb csapás volt számára fia, Trisztán halála. Amikor ő maga is egészen legyengült, fölvette a betegek szentségét. Tábori ágyáról felkelve térden állva fogadta a Szent Útravalót, majd húsz órán keresztül dicsőítette az Urat. Halála közeledtével kérte, hogy Szent Ferenc példájára fektessék hamura, s imádkozva, égre emelt tekintettel lehelte ki lelkét 1270. augusztus 25-én. VIII. Bonifác pápa 1297-ben avatta szentté.

Isten, ki Szent Lajost a földi kormányzás gondjai közül a mennyei királyság dicsőségébe emelted, kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy szolgálatunkban, melyet a földön betöltünk, örökkévaló országodat keressük.