Az 1038. augusztus 15-én meghalt István királyt Székesfehérvárott, az általa építtetett Nagyboldogasszony székesegyházban temették el. VII. Gergely pápa hozzájárulásával a Szent László király által Székesfehérvárra összehívott országos zsinaton 1083. augusztus 20-án „testét ünnepélyesen felemelték”. A szent jobb a gyűrűvel együtt Mercurius szerzetes, a kincstár őre birtokába került, aki azt a Berettyó mellett álló családi monostorában rejtette el. Amikor 1084. május 30-án László király ide látogatott, Mercurius megvallotta neki titkát. Ez a Szent Jobb tiszteletére emelt monostor lett a szent jobb középkori őrzőhelye. A jobb kéztől elválasztott kar Lengyelországba (Lvovba) került, egy másik karereklyét a bécsi Szent István-dómban őriznek. A Szent Jobb a török dúlás idején a koponyaereklyével együtt Raguzába (ma Dubrovnik) került. Mária Terézia a Szent Jobbot 1771. június 21-én Budára vitette, a királyi vár kápolnájába; a koponyaereklye egy részét előbb Pozsonyba, majd 1778. április 2-án Székesfehérvárra hozatta. A Szent Jobbot a II. világháború alatt külföldre vitték, majd 1945. augusztus 19-én ismét haza került, s azóta a budapesti Szent István-bazilikában őrzik.

Szent István legendájából, amelyet Hartvik püspök írt meg

Mi dolog, testvéreim, hogy a többi tag eloszlott, s a hús porba vegyültével teljesen szétfoszlott, csak a jobb kéz őrizte meg csontjaihoz tapadó idegeivel s bőrével épségének ékességét? Nem hiszem, hogy mást akarna a jeles ténnyel kinyilvánítani a megmérhetetlen isteni szándék, mint hogy a szeretet és alamizsnálkodás az erények minden lépcsőfokán átlép. Innen van testének és jobbjának gyönyörűséges és bámulatos csodálata, innen az örök élet édes és boldog jutalma, innen a mennybéliekkel kívánatos együtt lakása, ahol rásugárzik mindig fénylő s fogyhatatlan ragyogása az egy és legfőbb Istenségnek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, mindörökkön-örökké. Ámen.

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták.
Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent. Lk 24,46-53

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!
Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

Mint a római Szent András-kolostor apátját, Nagy Szent Gergely pápa 597-ben az angolokhoz küldte az evangélium hirdetésére. Ethelbert király támogatásával, mint Canterbury püspöke, sokakat a hitre térített, több egyházi tartományt szervezett, főként a kenti királyságban. Május 26-án halt meg 605 körül, Canterburyben.

Nagy Szent Gergely pápa levelezéséből

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14), mert a földbe esett búzaszem elhalt, nehogy egyedül uralkodjék az égben. Hiszen mi az ő halálából élünk, az ő gyengeségétől erősödünk meg, az ő szenvedése ragad ki minket a szenvedésből, és az ő szeretetének műve, hogy Britanniában olyan testvéreket keresünk, akiket nem ismertünk, és az ő ajándéka az, hogy akiket ismeretlenül is kerestünk, azokra rátaláltunk.

El nem mondható, mekkora öröm támadt a hívők szívében, amikor meghallották, hogy a mindenható Isten kegyelméből és a te munkád nyomán, testvérem, az angol népre ráragyogott a hit fénye, miután eloszlott a tévedések homálya. Most már helyesen gondolkodik, és lábbal tapossa a bálványokat, pedig azelőtt oktalan rettegéssel hódolt nekik. Most már tiszta szívvel a mindenható Isten előtt borul le, most már nem bukdácsol bűnökben, hanem követi az igehirdetésben kapott szent szabályokat. Amíg akarata aláveti magát Isten parancsainak, addig értelme a magasba tör; imában porig alázkodik, nehogy a földhöz tapadjon a szíve. Ugyan ki másnak a műve ez, mint annak, aki megmondta övéinek: Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom (Jn 5, 17).

Isten nem nagy tudású igehirdetőket küldött szét a föld határáig, hogy megmutassa: nem az emberek bölcsessége, hanem az ő ereje téríti meg a világot. Most is ez történt: gyengék által volt kegyes nagyszerű tetteket végbevinni az angol népnél. Hanem, szeretett testvérem, éppen ebben a mennyei ajándékban van valami, ami miatt – a nagy öröm mellett – igen-igen kell félni is.

Értesültem ugyanis, hogy a mindenható Isten kedvességed által nagy csodákat művel annál a népnél, amelyet kiválasztani szándékozott. Szükséges tehát, hogy e mennyei ajándéknak félve örülj, és így örömödet fékezze bizonyos aggódás. Igen, örülhetsz, hogy az angolok lelkét az érzékekkel megtapasztalt csodák a belső kegyelemre hangolják rá, de félj is, nehogy – miközben a csodák történnek – az ingatag lélek kevélyen felfuvalkodjék: így éppen a hírnév, amely felmagasztalja, romlásba döntse hiú öntetszelgése miatt.

Mindenképpen jusson tehát eszünkbe, hogy amikor a tanítványok az igehirdetésből visszatértek, és Mesterüknek dicsekedtek: Uram, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk, rögtön hallaniuk kellett az Úr intelmét: Ne ennek örüljetek, hanem annak, hogy nevetek föl van írva a mennyben (Lk 10, 17. 20).

Galileai férfiak! Mit néztek csodálkozva az égre? alleluja! Amint láttátok őt felszállni az égbe, úgy jön ismét vissza, alleluja, alleluja, alleluja!

Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből

A mi Urunk, Jézus Krisztus a mai napon felment a mennybe, szálljon fel vele a mi szívünk is.

Halljuk, mit mond az Apostol: Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre (Kol 3, 1-2). Amint ugyanis ő felment a mennybe, és mégsem távozott el tőlünk, úgy mi is már ott vagyunk vele, jóllehet testünkben még nem ment végbe az, amire ígéretet kaptunk. (Szent Ágoston püspök beszédeiből)

A Szent Ferenc atyánk tiszteletére Assisiben épített csodálatosan szép templom alapkövét IX. Gergely pápa helyezte el a szentté avatást követő napon, 1228-ban. IV. Ince pápa 1253. május 25-én ünnepélyesen felszentelte. 1230. május 25-én a Szent György-templomból nagy pompával már ebbe a templomba hozták át a Szeráfi Atya földi maradványait. XIV. Benedek pápa 1754. március 25-én a Ferences Rend fő templomát patriarkális bazilika és pápai kápolna rangjára emelte.

XIV. Benedek pápa „Hűséges az Úr” kezdetű konstitúciójából

Hűséges az Úr minden szavában. A Szentírásban gyakran úgy szól magáról, mint aki fölmagasztalja azokat, akik szent Fia alázatosságát utánozzák, és nemcsak az égben koronázza őket dicsőséggel és tisztelettel, hanem a halandók hitének ébresztésére és megerősítésére bölcsen úgy rendelkezik, hogy a földön is ragyogjon szép és dicsőséges emlékezetük. Szent Ferenc megdicsőülésében láthatjuk, hogy Isten nyilvánvalóan teljesítette ígéretét. Midőn még a földön élt, Szent Ferenc saját maga előtt és mások szemében is értéktelennek igyekezett feltűnni, de az Anyaszentegyház, melyen a pokol kapui sem vesznek erőt, biztos ítélete alapján ünnepi énekkel már régóta Isten barátai között tiszteli és dicséri mindenütt a földön. Testét pedig, melyben haláláig Krisztus halálát hordozta, az ég különös jegyekkel és csodákkal tüntette ki, és ezért a népek oly nagy áhítattal viseltetnek iránta, hogy sírját dicsőségesebbé akarták tenni a világ hivalkodó emlékműveinél.

Alig két évvel halála után, midőn Isten szolgájának földi maradványait el akarták helyezni és erre a célra Assisi város fala közelében alkalmas helyet és telket ajánlottak föl, elődünk, IX. Gergely azt a telket nagyon bölcsen az Apostoli Szentszék joghatóságába és tulajdonába vette és kijelentette, hogy azon a területen építendő templom egyedül a Szentszék fennhatósága alá fog tartozni. Ezért, midőn az említett IX. Gergely pápa Assisi városában a dicsőséges pátriárkát a szentek közé iktatta, saját kezével helyezte el annak a templomnak az első kövét, és ezt a templomot a Kisebb Testvérek minden temploma fejévé és anyjává tette. Más alkalmas rendeleteket is hozott, hogy Szent Ferenc testét felejthetetlen körmenet kíséretében, a legnagyobb tisztelettel körülvéve ebbe a templomba hozzák, majd 1253-ban, az Áldozócsütörtök előtti vasárnapon a bazilikát ünnepélyes szertartással fölszentelte.

Mi is tehát, annyi elődünk nyomdokaiba lépve, ugyanezen templom ragyogásának és fényének emelésére szívesen vállalkoztunk, mert különösen ösztönzött bennünket az a gondolat, hogy annál inkább remélhetjük, hogy Szent Ferenc Istennél közbenjárásával oltalmazni fogja a Római Katolikus Anyaszentegyházat, minél ünnepélyesebbek az Apostoli Szentszéknek az ő tiszteletét előmozdító döntései és határozatai. Ezért tehát jelen – örökérvényű – rendeleteinkkel Szent Ferenc fent említett templomát a patriarkális bazilika és a pápai szentély rangjára emeljük.

A Boldogságos Szűz Mária hatékony segítségét a keresztény nép gyakran megtapasztalta. Ezért a lorettói litániában a Keresztények segítsége néven kezdték segítségül hívni. A déli harangszó a nándorfehérvári győzelem (1456) kiesdését hirdeti. A lepantói győzelem (1571) napját, október 7-ét Szent V. Piusz pápa Szűz Mária ünnepévé tette. Bécs felszabadítását (1683) a Keresztények segítsége oltalmába ajánlották, és Boldog XI. Ince pápa a győzelem napját (szeptember 12.) Szűz Mária nevének tiszteletére hálaünnepül rendelte, Buda felszabadítására pedig a következő feliratú zászlót küldte: „Budát a Szent Szűz segítsége adja vissza!”. VII. Piusz pápa szintén a Keresztények segítségéhez fordult védelemért Napóleonnal szemben, és szabadulásának emlékére rendelte a mai ünnepet.

Mindenható és irgalmas Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária anyai pártfogásában hathatós segítséget rendeltél a keresztény nép védelmére. Engedd jóságosan, hogy a Szent Szűz oltalma alatt megerősödve küzdjünk az életben, és lelkünk gonosz ellensége felett győzelmet arathassunk a halálban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

1945 nagypéntekén, amikor a püspökségre menekült lányokat és asszonyokat védelmezte, egy szovjet katona golyója halálosan megsebesítette. A kórházban megoperálták. Életét felajánlotta áldozatul Egyházunkért, hazánkért és megbocsátott gyilkosainak, 1945. április 2-án, húsvéthétfőn halt meg.

A jó Pásztor életét adja juhaiért.

Abban az időben Jézus így szólt:
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. Jn 10,11-15

Istenünk, te Boldog Apor Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét feláldozza juhaiért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy szent akaratodhoz mindig hűségesek legyünk, és testvéreink üdvösségén fáradhatatlanul munkálkodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.
Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.
Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.” Jn 14,23-29

„Ártatlan vagyok és ártatlanul halok meg; szívemből megbocsátok halálom szerzőinek, és
kérem Istent, hogy vérem békét hozzon a megosztott mexikóiak számára. „

Magallán Szent Kristóf Mexikóban, San Rafael Totatiche faluban született 1869-ben. A Katolikus Egyház üldözésének idején huszonegy más áldozópappal, valamint Mexikó különböző vidékeiről hozzájuk csatlakozott három világi hívővel, Krisztus Királyt megvallva, 1927-ben szenvedett vértanúságot.

Aki az igazság mellett tanúskodik, az Krisztus Király vértanúja lesz

Ahányszor a vértanúk ünnepét üljük, kedves testvérek, el kell gondolkodnunk arról, hogy mi is azon Krisztus Király alatt vitézkedünk, aki alatt ők is méltók voltak harcolni és győzni. Meg kell gondolnunk, hogy mi is ugyanazon keresztséggel nyertük el az üdvösséget; ugyanazon szentségek éltettek és erősítettek minket is, amelyeket ők méltók voltak elnyerni; mi is annak a nagy Királynak a jelét hordozzuk homlokunkon, akinek nevét ők boldogan viselték.

Ezért ahányszor csak e szent vértanúk égi születésnapját kívánjuk megünnepelni, kell, hogy ezek a boldog vértanúk valamit felismerjenek bennünk a saját erényeinkből, hogy aztán kedvük legyen érettünk Isten irgalmáért könyörögni. Minden ember szereti ugyanis a hozzá hasonlót. Ha tehát a hasonló csatlakozik, akkor a vele ellentétes gondolkodásút messze elkerüli. Íme, a mi jeles Szentünk, akinek ünnepét örömmel kívánjuk megülni, józan volt; hogyan csatlakozhatnék hozzá én, aki ittas vagyok? Hogyan vállalhatna közösséget az alázatos a gőgössel, a barátságos a gyűlölködővel, a nagylelkű az önzővel, a szelíd a haragossal? Ez a szent vértanú kétségkívül tiszta lelkű volt; hogyan társulhatna hozzá a házasságtörő? És mivel a dicsőséges vértanúk – kedves testvéreim – a szegényeknek a saját vagyonukat is kiosztották, hogyan lehetnének barátai olyannak, aki másokat megrabol? A szent vértanúk arra törekedtek, hogy ellenségeiket is szeressék; hogyan lehetnének társai olyanoknak, akik még barátaikat sem akarják viszontszeretni. Ne restelljük tehát, szeretett testvérek, amennyire csak tudjuk, a szent vértanúkat utánozni, hogy érdemeik és imáik folytán minden bűnöktől feloldozást érdemeljünk.

De mondhatná valaki: ugyan, ki képes utánozni a vértanúkat? Ha nem is mindenben, azért sok mindenben ez lehetséges. És Isten segítségével ezt meg is tudjuk tenni, sőt meg is kell tennünk. (Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből)