Aktuális

Február 3. – Szent Balázs püspök és vértanú ünnepe

Kép

A hagyomány szerint örmény származású volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba, jóllehet tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki. Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel Balázst nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. A helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte, de ezt túlélte. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt. Végül Balázs püspököt lefejezték.

A szent püspök halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik, biztos meghallgatást remélhetnek.

A balázsáldás mindmáig élő liturgikus szokása a 16. században keletkezett, leírása a 17. században szerepel először a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében.

Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Február 2. – Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony), Megszentelt Életet Élők és Szeretetláng ünnepe

Kép

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték. Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló találkozás néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon nagy örömmel ismerte fel Jézusban az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. Simeon hálaéneke, (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat, a te igéd szerint békességben,
mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél,
világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Megszentelt Élet Napja

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek. Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Ima a hivatás felismeréséért 

Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt! Ámen.

Ferencesek

Assisi Szent Ferenc istenélménye és abból forrásozó evangéliumi élete már kortársai közül is számtalan embert követésérére buzdított. Az ő lelkiségét követő közösségek összességét nevezzük ferences családnak.

A Ferenc körül kialakuló első csoportot olyan férfiak alkották, akik mindenüket elhagyva, testvéri közösségben éltek és élnek szerzetesi életet. Ők alkotják a ferences család első rendjét. Az évszázadok folyamán ebben az ágban három nagyobb szerzetesrend alakult ki: a ferenceseké (Kisebb Testvérek Rendje – OFM), a minoritáké (OFMConv), valamint a kapucinusoké (OFMCap).

Szent Ferenc lelkisége azonban nem csak a férfiakat ragadta meg: Szent Klára, egy Assisi-béli előkelő család tagja volt az első nő, aki Krisztust a ferences életmód szerint, radikális szegénységben kívánta követni. A ferences második rend Szent Klára nyomán alakult ki. A rendnek ebbe az ágába tartoznak a különböző klarissza (Szegény Úrnők vagy Szent Klára Rendje – OSC) közösségek.

Ferenc testvéreinek életmódja, derűs, vallásosságában is vidám, szabad lelkülete a világban élőket is vonzotta. Szent Ferenc számukra alapította meg a ferences harmadik rendet.

Szeretetláng

A Szeretetláng egy Magyarországról kiindult világméretű mozgalom, mely az Eucharisztikus lelkiséget szeretné felkínálni egy sajátos Szűz Mária tiszteleten keresztül. A Szeretetláng kiáradását Jézus Szent Sebeire, szenvedésének érdemeire hivatkozva esdette ki számunkra a Szűzanya a Mennyei Atyától a lelkek megmentésére és megszentelésére. A Szeretetlángról szóló üzeneteket elsőként Kindelmann Károlyné, Szántó Erzsébet, világban élő, harmadrendi kármelita édesanya kapta 1961-től 1983-ig Jézustól és Szűz Máriától, melyeket az Úr Jézus kérésére lelki naplójában jegyzett le. Célja, hogy az Új Evangelizáció támogató eszköze legyen azáltal, hogy előmozdítja a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődés módját és eszközét, hogy a családok így „szentéllyé” váljanak. A Szeretetláng Isten túláradó kegyelme, amit Szűz Mária által ad az emberiségnek a túláradó bűnnel szemben. E kegyelmi kiáradást Szent Pál szavaival magyarázhatjuk: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” (Róm. 5, 20.). A Szeretetlángban a Szentháromság szeretete egyesül Szűz Mária anyai szeretetével, melyet Szeplőtelen Szíve által közvetít felénk.

„E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet Szívemből adtam nektek szívről szívre járva, gyújtsátok meg mindenkiét, s annak fénye megvakítja a Sátánt. Ez az összetartó szeretet tüze. Veletek összefogva mentelek meg benneteket. Egy új eszközt szeretnék a kezetekbe adni. Nagyon kérlek benneteket, fogadjátok megértéssel. (…) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a Fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.”  (A Szűzanya szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban)

Csütörtök, évközi idő, 4. hét

Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de … Bővebben

Január 31. – Bosco Szent János áldozópap – emléknap

A torinói egyházmegyében levő Castelnuovo közelében született 1815. augusztus 16-án. Ifjúkorában nehéz élet jutott osztályrészéül. Pappá szentelése után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte. Megalapította a Szalézi Szent Ferenc, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanította az ifjúságot … Bővebben

Január 30. Szent Jácinta, szűz a III. Rendből – ferences emléknap

Kép

Szent Jácinta 1585-ben Viterbó közelében született római nemesi családból. Felserdülvén a Harmadik Rend nővérei közé lépett. Eleinte a szerzetesi erényeket késlekedett elsajátítani és világias lelkületű volt, de nagy betegségből felgyógyulva a világ hiúságait megvetette; kemény bűnbánattal, vezekléssel testét sanyargatta és a szeretet cselekedeteit gyakorolta. Mint újoncmesternő, növendékeinek minden erényben eszményképe lett. Számos ellenségeskedést szüntetett meg. Áldozatosan ápolta a betegeket.

Apostoli tűz égett benne. Viterbo papságát rávette, hogy bevezessék a farsangi időben a 40 órás szentségimádást. Békeszerző tevékenységet is kifejtett a városban Szent Ferenc szellemében. Mély lelki életet élt, kora nagy misztikusaihoz hasonlóan. Isten rendkívüli adományokkal tüntette ki. Csodákat és jövendöléseket is tulajdonítanak neki. 1640. január 30-án halt meg a viterboi kolostorban. Teste épségben maradt. Hibái ellenére a tisztaságot mindig megőrizte. VI. Pius avatta szentté 1807-ben.

Istenünk, te Szent Jácinta szüzet szereteted tüzével lángra lobbantottad és az állandó önmegtagadás példájává tetted; közbenjárására add, hogy bűneinket megsiratva folytonosan a te szeretetedben éljünk.

 

Hétfő, évközi idő, 4. hét

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és … Bővebben

Évközi 4. vasárnap

Kép

Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.
Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Szent Pál apostol tanítványai és segítőtársai. Timóteus az efezusi egyház, Titusz pedig a krétai egyház feje. Pál apostol az úgynevezett lelkipásztori leveleket intézte hozzájuk. Ezekben kitűnő intelmek találhatók az elöljárók és a hívek oktatására. Istenünk, te Szent Timóteust és Szent … Bővebben

Szent Pál apostol megtérése (Pál fordulása)

Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből Pál mindent elviselt Krisztus szeretetéért Nem volt még senki, akiben úgy megmutatkozott volna, mint Pál apostol személyében, hogy mi is az ember, milyen nemes a mi természetünk, és mekkora erények hordozójává is lehet. Mindennap nagylelkűbb … Bővebben

Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító

Sales kastélyában, Annecy közelében született 1567-ben. Pappá szentelése után sokat dolgozott hazájában a katolikus újjászületésért. Mint genfi püspök igazi pásztora volt papjainak és híveinek, a hitre nevelte őket írásaival és munkásságával. Mindenkinek példaképül szolgált. Chantal Szent Franciskával 1610-ben megalapította a … Bővebben