Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust mint a világ és a történelem királyát ünnepeljük. Az egyház a megtestesült második isteni személy előtt tiszteleg. Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása. . A megemlékezést XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, a gondolat maga azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Az 1625 és 1886 között vértanúságot szenvedett 117 vietnami hitvallókra emlékezik a Katolikus Egyház november 24-én. Dung-Lac Szent András és vértanútársai – papok, szerzetesek és világiak, misszionáriusok és bennszülöttek – életüket adták hitükért, így váltak a vietnami egyház magvetőivé. Vietnamban: közülük 96-an vietnami, 21-en külföldi hitvallók voltak. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt. A hittérítő vértanúk közül tizenegyen spanyolok voltak, tízen pedig franciák. Sokakat lefejeztek, másokat megfojtottak, élve megégettek vagy megcsonkítottak, néhányan börtönben halt meg az elszenvedett kínzások következtében. 1832-től minden külföldi misszionáriust kitiltottak az országból, a vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Dung-Lac András, akinek nevét a római naptár külön említi, benszülött vietnami egyházmegyés pap volt.

Istenünk, minden atyaság forrása, te Dung-Lac Szent András áldozópapnak és vértanútársainak megadtad a kegyelmet, hogy szent Fiad keresztjéhez egészen vérük ontásáig hűségesek maradjanak. Közbenjárásukra segíts, hogy szeretetedet hirdessük testvéreinknek, és így méltók legyünk arra, hogy ne csak gyermekeidnek nevezzenek minket, hanem azok is legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta:
„Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lk 19,41-44

Szent Cecília tiszteletére Rómában már az V. században bazilikát építettek. Krisztus szeretetéért vértanúságot szenvedett. A közép-kor végétől a tizennégy segítő szent egyike, az egyházi zene patrónája. Liszt Ferenc oratóriumot szerzett a tiszteletére.

Szent Cecília fekvő szobra a trasteverei Santa Cecília Bazilikában látható.  1599-ben, a bazilika renoválása alkalmával számos tanú előtt fölnyitott szarkofágban ebben a helyzetben, romlatlan állapotában találták a szent testét. Az élethű szobor  Cecília épen maradt testét ábrázolja.

Ünnepének egyik antifónája: „Zengő hangszerek kíséretében Cecília egyedül az Úrnak énekelt, mondván: legyen az én szívem szeplőtelen, hogy ne rendüljek meg.”

Urunk, Istenünk, légy irgalmas hozzád könyörgő népedhez, és Szent Cecília szűz és vértanú közbenjárására hallgasd meg jóságosan imádságunkat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Ma van a jeruzsálemi templomhoz közel épült Új Mária-templom felszentelésének (543) emléknapja. A keleti keresztényekkel együtt ünnepeljük azt a felajánlást, amelyet a gyermek Mária Istennek tett a Szentlélek indítására, akinek kegyelme eltöltötte őt szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve.

Szent Jakab apokrif evangéliuma elbeszéli, hogy a boldog házaspár, Joakim és Anna, leánygyermeküket, Máriát hároméves korában felvitte a templomba, hogy Isten szolgálatára adja. A hagyomány szerint Zakariás főpap, a Szentlélektől megvilágosítva a Szentek Szentjébe vezette be Máriát. Ez jel volt arra, hogy befejeződik az Ószövetség, és megkezdődik az Újszövetség, mivel nemsokára megjelenik a Megváltó. Ez az ünnep külső körülményeit tárja elénk. Ez azért történt, hogy Mária előkészüljön.

Mária születésével Isten a világnak adta azt a szeplőtelen testet, amelyből a világnak a Megváltó megszületik. Templomba vezetésével megkezdődött az ő lelki felkészítése az előtte álló magasztos feladatra. Ez a mai ünnep belső tartalmát tárja elénk. Az ősevangélium ezzel fejezi be: „Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.” (Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye)

Urunk, Istenünk, tisztelettel ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária dicsőséges emlékezetét. Kérünk, részesíts minket közbenjárására kegyelmed teljességéből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.