† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 1,21-28)
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a kafarnaumi zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek, így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.
Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 1,14-20)
Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten (országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból:

Fény hull Krisztusra, vele együtt mireánk is. Krisztus megkeresztelkedik, vele együtt vízbe ereszkedünk, hogy vele együtt mi is kiszálljunk belőle. János keresztel, Jézus eléje járul. Talán azért, hogy megszentelje azt, aki őt megkereszteli. De kétségtelenül azért, hogy a régi Ádámot mindenestül a vízbe temesse. Mielőttünk, és éppen miérettünk megszenteli a Jordánt, hogy Lélek és víz által avasson kereszténnyé, amint maga is lélek és test volt. A Keresztelő vonakodik, Jézus nem hagyja magát. „Nekem van szükségem a te keresztségedre” (Mt 3, 14), mondja akkor a mécses a Napnak, a szó az Igének, a jó barát a Vőlegénynek, asszonyok szülöttei közül a legnagyobb az egész teremtett világ Elsőszülöttének, az anyja méhében felujjongó annak, aki anyja szíve alatt imádásban részesült, az előfutár annak, aki eljött és újra el fog jönni. „Nekem van szükségem a te keresztségedre”, értsd hozzá: éppen teéretted. Biztosan tudja ugyanis, hogy majd a vértanúsága fogja őt megkeresztelni, és nem csupán a lábát mossák meg, mint Péternek. Jézus azután feljön a vízből. Magával emeli a világot és látja, hogy megnyílik és kitárul az ég, amelyet Ádám maga és utódai előtt bezárt, amint a Paradicsomot is bezárta a tüzes kard. Isten voltát tanúsítja közben a Szentlélek, amikor a hasonló a hasonlóra száll. Hang hallatszik az égből: onnan való volt ő is, akinek a tanúság szólt. És amikor testi módon láthatóvá válik a galamb, megdicsőíti a testet, mivelhogy az is Isten a megistenülés által. Századokkal előbb ugyancsak galamb jelezte a vízözön végét is. 

Üljük meg tehát ma nagy tisztességgel Krisztus keresztségének ünnepét!

Legyetek tökéletesen tiszták, és tisztuljatok meg! Mert Isten egyáltalán semminek sem örül úgy, mint az ember megtérésének és üdvének, hiszen érte van minden beszéd és minden misztérium. A világ világosságaként legyetek éltető erő a többi ember számára, hogy tökéletes világoskodókként álljatok ama nagy világosság mellett, és öltözzetek magának a mennyei fényességnek a ragyogásába. Világosítson meg tisztán és ragyogóan a Szentháromság, akinek az egy Istenségéből kiáradó egy sugarát most még nem a maga teljességében vettétek a mi Urunk, Jézus Krisztusban, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 6,45-52)
Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

Istenünk, te vagy a népek világossága. Áraszd szívünkbe azt a fényességet, amellyel beragyogtad atyáink szívét, hogy népeid szüntelen békességnek örvendjenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 6,34-44)
Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!”
Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?”
Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.”
Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. 

Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.

Istenünk, egyszülött Fiad hozzánk hasonló emberi testben jelent meg köztünk. Add, kérünk, hogy bensőleg alakítson újjá minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 4,12-17.23-25)
Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: „Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
Bejárta egész Galíleát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is –, és ő mind meggyógyította őket.
Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből:

Az irgalmas, gondviselő Isten elhatározta, hogy az idők teljességében segítségére jön a romlásba jutott világnak. Krisztusban előre elhatározta minden nép megszabadítását. Belőlük ígért egykor Ábrahámnak, a szent pátriárkának megszámlálhatatlan ivadékot, akik tőle nem test szerint, hanem hite termékenységéből származnak. Ezért hasonlította őket az ég csillagaihoz, hogy az összes nemzet atyjától ne földi, hanem mennyei utódokat reméljenek. Lépjen, lépjen csak be a pogányság egész sokasága az ősatyák családjába, és az Ábrahám Ivadékának adott áldást – amelyet a test szerinti gyermekek elutasítottak – az ígéret fiai kapják meg! A három bölcs személyében az összes nemzet imádja a mindenség Alkotóját! Legyen ismert az Isten nemcsak Júdeában, hanem az egész földön, hogy mindenütt Izraelben nagy legyen az ő neve (Zsolt 75, 2). Mi tehát, szeretteim, akik már jártasak vagyunk az isteni kegyelem titkaiban, lelki örvendezéssel ünnepeljük zsengéink napját és a pogányok meghívásának kezdetét! Adjunk hálát az irgalmas Istennek, aki – az Apostol szerint – arra méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek fényességében. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott nekünk szeretett Fia országában (Kol 1, 12-13). Hiszen már Izajás próféta így jövendölte meg: A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad (Iz 9, 1). Ugyancsak ő mondja róluk Istenhez beszélve: A nemzetek, amelyek nem ismertek téged, segítségül hívnak, és a népek, amelyek nem tudtak rólad, hozzád menekülnek (vö. Iz 55, 5). Ezt a napot Ábrahám látta és örvendezett (vö. Jn 8, 56), mert felismerte, hogy az ő hitének gyermekei nyernek majd áldást utódában, Krisztusban. Hitével előre látta, hogy így nemzetek atyja lesz és magasztalta az Istent: meg volt győződve, hogy Isten elég hatalmas ígéretének beváltására (Róm 4, 20-21). Ezt a napot énekelte meg Dávid a zsoltárokban: Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, boruljanak le előtted, Uram, és magasztalják nevedet (Zsolt 85, 9). És másutt: Megmutatta szabadító hatalmát, és kinyilatkoztatta igazságosságát a nemzeteknek (Zsolt 97, 2). Mindezt abban látjuk megvalósulni, hogy az Úr messze vidékről meghívta a három bölcset, és csillag által vezette őket, hogy megismerjék és imádják az ég és föld Királyát. A csillag buzdít minket is, hogy töltsük be azt a szolgálatot, amelyet ő teljesített: lehetőségeink szerint szolgáljuk azt a kegyelmet, amely mindnyájunkat Krisztushoz hív. 

Szeretteim! Ebben a törekvésben segítenetek kell egymást! Tündököljetek tehát a világosság fiaiként, mert Isten országába az igaz hit és a jócselekedetek által lehet eljutni; a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az Atyaistennel és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

Istenünk, te a mai napon a betlehemi csillag fényével vezetted a nemzeteket, és kinyilatkoztattad nekik Egyszülöttedet. Add meg jóságosan, hogy szent színed látására jussunk az örök dicsőségben, miután a hitből már itt megismertünk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 1,43-51)
Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki.
Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.”
„Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!”
Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.”
Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”

Istenünk, szent Fiad emberi születésével csodálatos módon elkezdődött néped megváltása. Kérünk, add, hogy őt állhatatos hittel kövessük, és nyomában járva eljussunk dicsőséges országodba, amelyet jutalmul ígértél nekünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 1,35-42)
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?”
Azok ezt felelték; „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?”
„Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt.
A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

A Jézus neve tisztelet a középkorban bontakozott ki, a ferencesek virágoztatták föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, melyeken Jézus neve olvasható. 

Jézus neve tiszteletét Sienai Szent Bernardin és tanítványai, köztük Kapisztrán Szent János terjesztették. Szent Bernardin prédikációi végén táblát mutatott föl Jézus nevének görögbetűs rövidítésével: YHS (IHS).

A XVI. században külön liturgikus ünnepet vezetnek be Jézus neve tiszteletére. 1530-ban pedig VII. Kelemen pápa engedélyezte a ferenceseknek, hogy Jézus szent nevét zsolozsmával is ünnepeljék.

Ó, dicsőséges név, ó, legdrágább név, ó, szeretetreméltó és erőt adó név! Te oldozod fel a bűnöket, te győzöd le az ellenségeket, te szabadítod meg a gyengéket, te erősíted meg és te örvendezteted meg a nehézségek közt a türelmeseket! Te vagy a hívők tisztessége, te tanítod az igehirdetőket, te adsz erőt a fáradozó embereknek, te emeled fel az elfáradtakat! Vágyaink felizzanak és felhevülnek lángjaidtól, könyörgéseink teljesülnek; megrészegülnek, akik téged szemlélnek, és mindnyájan a mennyei dicsőségnek örvendenek, akik téged dicsérnek. Elérik a végső győzelmet. Add, édességes Jézus, hogy szentséges nevedben ővelük egyesüljünk! (Sienai Szent Bernardin Örök Evangélium c. munkájából)

Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad az emberi nem Megváltója legyen, és Jézusnak hívják. Add kérünk, hogy szent nevét tisztelve a földön, színelátásának is örvendezhessünk egykor a mennyben.