Áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének (Ascensio Domini) ünnepe, a húsvét utáni 40. nap. Elnevezései között van a Mennybemenetel, áldozócsütörtök, áldozónap, és Urunk mennybemenetelének ünnepe. A katolikus tradícióban egészen 1918-ig ez volt a határnapja a húsvéti szentáldozásnak, innen ered a különös csengésű áldozócsütörtök … Bővebben
Áldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének (Ascensio Domini) ünnepe, a húsvét utáni 40. nap. Elnevezései között van a Mennybemenetel, áldozócsütörtök, áldozónap, és Urunk mennybemenetelének ünnepe.
A katolikus tradícióban egészen 1918-ig ez volt a határnapja a húsvéti szentáldozásnak, innen ered a különös csengésű áldozócsütörtök név, amely más nyelvekben nem jelenik meg.
Az őskeresztények sokáig pünkösdkor ünnepelték a Szentlélek eljövetelével együtt. A Kr.u. 4. században került át áldozócsütörtök a Bibliából ismert húsvét utáni 40. napra.
Jézus mennybemenetele a tanítványok szeme előtt zajlott, részletesen az Apostolok cselekedetei 1,3-11. versekben olvasható:
Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”
Ugyanezen a napon Kantalicei Szent Félix, szerzetes ünnepe az I. Rendből
Kantalicei Szent Félix 1515-ben született. 1543-ban lépett be Zitta városában az éppen akkoriban alapított szigorú kapucinus kolostorba. Innen Rómába küldték, ahol negyven éven át alamizsna-gyűjtő volt. Bámulatos egyszerűséggel, ártat-lansággal és tündöklő szeretettel valóságos apostola lett Rómának. Ha kérdezték kilétét, egyszerűen így felelt: a kapucinusoknál lakom; én vagyok a szamaruk. Így nevezte magát, mert mindig hátán hordta az alamizsnás zsákot. „Deo Gratias” testvérnek nevezték, mert ezzel a szóval köszönte meg az adományokat. Mindenkinek bátran megmondta az igazat. Egy könyvtárával dicsekvő ügyvédnek a feszületre mutatva mondta: „Uram, ha ezt a könyvet nem tanulmányozod, a többi könyvedből több igaztalanságot tanulsz majd, mint igazságot.” Csodálatos karizmákkal tüntette ki Isten. 1587-ben, hetvenöt éves korában halt meg az Örök Városban.
Istenünk, te Szent Félixben az evangéliumi egyszerűség és ártatlan élet példáját adtad a ferences családnak és az egész Egyháznak; add meg nékünk, hogy nyomdokain járva egyedül Krisztust igyekezzünk szeretni és örvendezve követni. Aki veled él és uralkodik.