Kedd, évközi idő, 29. hét – Alkantarai Szent Péter, pap az I. Rendből

Alkantarai Szent Péter 1499-ben született. Miután Salmanticában befejezte tanulmányait, a Kisebb Testvérek közé lépett, és pappá szentelték. A Rendben különféle tisztségeket töltött be. 1554-ben engedélyt kapott arra, hogy a Regulát szigorúbban tartsa meg. Ettől kezdve társultak hozzá néhányan, akiket bűnbánatra, … Bővebben

St_Peter_of_Alcantara_October_19thAlkantarai Szent Péter 1499-ben született. Miután Salmanticában befejezte tanulmányait, a Kisebb Testvérek közé lépett, és pappá szentelték. A Rendben különféle tisztségeket töltött be. 1554-ben engedélyt kapott arra, hogy a Regulát szigorúbban tartsa meg. Ettől kezdve társultak hozzá néhányan, akiket bűnbánatra, önmegtartóztatásra, állandó imádságra és szigorú szegénységre nevelt. A lelkek üdvössége iránt nagy buzgóság töltötte el, ezért hirdette az igét. Rendkívüli eredményeket ért el. Avilai Szent Terézt is támogatta tanácsaival a karmeliták között végzett munkájával. írásaiban saját tapasztalatait fogalmazza meg. Életét a szenvedő Krisztus iránt tanúsított nagy áhítat és szeretet jellemezte. Meghalt 1562. október 18-án. 1622-ben boldoggá, 1629-ben szentté avatták.

Alkantarai Szent Péternek Avilai Szent Terézhez írt leveléből:

Ha követni akarja Krisztus tanácsát a nagyobb tökéletességre, csak kövesse, akár férfi, akár nő. Krisztus fogja megadni azt, hogy boldoguljon, amint sok más embernek is megadta, akik követésére vállalkoztak. Ha pedig minden áron a lélektelen írástudók tanácsaihoz akar ragaszkodni, győződjék meg róla, különbek-e ezek – összehasonlítva a kettőt – az Úr tanácsolta szűkölködésnél. Ha pedig látunk is bizonyos hiányt a szegény nővérek monostoraiban, jobban szemügyre véve a dolgot, az inkább onnan ered, hogy kényszerből tűrik el a szegénységet, nem isteni tanácsra. Én magam sem a puszta szegénységért lelkesedem, hanem azért, amit Megfeszített Üdvözítőnk iránti szerelemből tűrünk el. Sokkal kívánatosabb az, melyet az Ő szerelméért önként vállalunk: mert ha másképp éreznék, vagy csak bizonyos megkötéssel hinnék benne, hitemben nyugodt nem lennék. Ámde mindezt illetően Krisztusba helyezem bizalmamat és erősen hiszek abban, hogy tanácsai a legjobbak, hiszen isteniek. Bár bűn terhe alatt nem köteleznek, mégis: a tökéletességre való törekvés kötelező, Krisztus követése kötelező. Állítom, hogy olyan értelemben a tanácsok köteleznek, amennyiben a tökéletességre vezetnek, arra ihletnek és így szentté tesznek bennünket, Isten színe előtt pedig kedvessé. Úgy gondolom, éppen ezért boldogok a lelki szegények, mint maga az Úr mondja. Mégpedig az önkéntes szegények, ahogy magam is tapasztalatból tudom. Bár jobban hiszek Istennek, mint saját tapasztalatomnak. Adjon az Úr nagyságodnak oly nagy világosságot, hogy képes legyen megérteni ezt az igazságot, s e szerint cselekedni. Ne higgyen azoknak, akik ellenkezőt állítanak, mivel híján vannak a világosságnak, vagy éppen hitetlenek. Meg aztán ők sohasem ízlelték meg, mily édes az Úr azokhoz, akik neki szolgálnak, akik szeretik őt és szerelméért lemondanak e világ minden javáról, mindarról, amit nélkülözni tudnak. Hiszen, akik mást állítanak, ellenségei Krisztus keresztjének, nem is hisznek abban a dicsőségben, ami majd bekövetkezik. Adja még meg azt is nagyságodnak, hogy ne bizonytalankodjék annyit a nyilvánvaló igazságban, s ne fogadjon el tanácsot olyanoktól, akik nem tették magukévá igazán az evangéliumi tanácsokat. Igaz ugyan, hogy a többiek, akik a rájuk kötelező parancsokat megtartják, üdvözülnek, általában azonban nagyobb világosságot nem kapnak, csak annyit, ami életmódjukhoz szükséges. Bár jó az illetők tanácsa, de sokkal jobb Krisztus Urunk tanácsa, aki segítséget ad ennek az ajándéknak a végrehajtására és végül megjutalmazza azokat, akik egészen őbelé, nem pedig a földi dolgokba helyezik bizalmukat.