Június 13. – Páduai Szent Antal, pap és egyháztanító az I. Rendből

Páduai Szent Antal Luzitániában (a mai Portugália), Lisszabonban született a XII. század végén (1195?). A helybeli káptalani iskolába került, majd alig tizenöt évesen, szülővárosában az ágostonrendi kanonokok közé lépett. Az összeszedettségre és tudományokra éhes fiatal szerzetest, hogy rokonai ne zavarják, … Bővebben

Saint-AnthonyPáduai Szent Antal Luzitániában (a mai Portugália), Lisszabonban született a XII. század végén (1195?). A helybeli káptalani iskolába került, majd alig tizenöt évesen, szülővárosában az ágostonrendi kanonokok közé lépett. Az összeszedettségre és tudományokra éhes fiatal szerzetest, hogy rokonai ne zavarják, (szülei úgy látszik már nem éltek) Koimbrába küldték. Páratlan odaadással és sikerrel tanulmányozta a Szentírást és a szentatyákat. Nemsokára áldozópappá szentelték. 1220 nyarán Marokkóból Koimbrába hozták át Assisi Szent Ferenc első misszionárius és vértanú fiainak, Berárd és négy társának (jan.16.) földi maradványait. A vértanúk látása lélekben megrázta a fiatal kanonokot. Minden lebeszélés és gúnyolódás ellenére még azon a nyáron elöljárói engedéllyel a koimbrai ferences kolostor novíciusa lett. Fogadalomtétele után végre teljesült a vágya: elindulhatott Marokkóba misszionáriusnak. A kikötőben súlyos betegségbe esett. A hajó pedig, amellyel haza akart térni, Szicília partjain kötött ki. Be kellett látnia: Istennek más terve van vele. így találkozhatott 1221 Pünkösdjén Assisiben a Szent Rendalapítóval az egyetemes káptalanon. Ezen a „gyékényes káptalanon” észre sem veszik a háttérben maradó testvért, végül a romagnai tartományfőnök viszi magával a Forli melletti montepaulói remeteségbe. Egy alkalommal a domonkosok előtt elöljárója parancsára beszélnie kell. Felfedezik rendkívüli tehetségét. Itáliában és Franciaországban óriási sikerrel hirdeti Isten igéjét, az eretnekek megtörője lesz. Ő tanít először teológiát Szent Ferenc Rendjében. Mély tudással és jámborsággal teli beszédeit írásai őrzik. 1231-ben Páduában halt meg.

Páduai Szent Antal beszédeiből

Akit eltölt a Szentlélek, az különféle nyelveken beszél. A különféle nyelv a Krisztusról tett különféle tanúságtétel. így az alázatosság, a szegénység, a türelem és az engedelmesség. Akkor beszélünk ezeken a nyelveken, ha magunkon keresztül megmutatjuk másoknak. Élő a beszéd, ha beszélnek a tettek. Kérlek benneteket: szűnjenek meg a szavak, és beszéljenek a tettek! Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak a tettek. Ezért megátkoz az Úr bennünket, hiszen azért átkozta meg a fügefát, mert nem talált rajta gyümölcsöt, csak levelet. „Az igehirdető azért kapta a Törvényt – mondja Gergely -, hogy amit hirdet, azt tegye meg.” Hiába dicsekszik azzal, hogy ismeri a törvényt, ha a tetteivel lerombolja, amit tanít.

Az apostolok viszont úgy beszéltek, ahogy a Lélek szólásra indította őket: Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek szólásra indítja, nem úgy, ahogy a saját lelke indítja! Vannak ugyanis olyanok, akik a saját lelkük szerint beszélnek, akik mástól lopják a szót és azt úgy adják elő, mintha sajátjuk volna, és azt a magukénak tulajdonítják. Az ilyenekről és más hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Azért én a próféták ellen fordulok — mondja az Úr —, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak — mondja az Úr —, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek — mondja az Úr{n}{r}Jer 23, 30-32{/r}{/n}.

Szóljunk hát úgy, ahogy a Szentlélek indított bennünket szólásra. Kérjük öt alázattal és áhítattal, árassza ránk kegyelmét, hogy Pünkösd napját úgy ünnepeljük, hogy mind az öt érzékünk tökéletesedjék, a tízparancsot pedig megtartsuk. A heves szélvészt őrizzük meg, teljünk el vele. Töltsön el bennünket a megrendült bűnbánat heves szele. Gyulladjon föl bennünk a bűnvallomás tüzes nyelve, hogy lángra lobbanjunk és felragyogjunk a szentek fényességében, s így a háromságos egy Istent méltók legyünk meglátni.