Giuliani Szent Veronika misztikus élményeiből

Véremet és életemet ajánlom föl a lelkek megtérésére

Ma megújult a fajdalom kezemen, lábamon és szívemen, s a csapásokkal és kínokkal teljes drágalátos éjszakát átvészeltem: Hála Istennek! Reggel a bűnbánat szentségéhez járultam. Ott kaptam meg az erőt nagyobb türelemre. Majd a szentáldozásban megtapasztaltam Isten kegyelmét, aki kormányozza és uralja lelkem bensejét. Nem is tudom, mennyire új, bensőséges érzés fogott el. Ezen felül néhány nap óta szívemben valamiféle erő működését veszem észre, melynek a természetét nem tudom hova sorolni. Ezért csak azt a hatást írom le, amelyet bennem hátrahagyott. Az első: bűneim ismerete és a miattuk való fájdalom, aggódó vágy a lelkek megtérésére, s az a vágy, hogy értük véremet és életemet felajánljam, igen nagy bizalom Isten irgalmában és a Boldogságos Szűz Mária jóságában és szeretetében. A második hatás abban áll, hogy elhagyottnak érzem magam, mint aki elmerült a kísértések tengerében. S mindjárt azt a titkos érzést is tapasztalom, hogy teljesen nyugodt vagyok, igen nagy béke árad el rajtam, Isten akaratában erősen meggyökereztem. Végül a harmadik hatás ilyenforma: amikor bensőleg ördögi gyötrelmek kavarnak meg, és külsőleg másoknak rendelkezésére állok, hivatásom érdekében ide-oda szaladgálok, hol ezzel, hol azzal vagyok elfoglalva, ez a rejtett erő valósítja meg, hogy mindent elvégezzek, anélkül, hogy jómagam odafigyelnék, annyira, hogy nem is tudom hogyan, de amit teszek, tökéletes.

Mindez leginkább a fontosabb cselekedeteim közben történik velem, mint például a szentségek vételében, az imádságban és az egymás közt folytatott lelki beszélgetésben. Érzem, hogy nagyon levert vagyok, száraz, teljesen érzéketlen. És azt is, hogy így tovább lehetetlen élnem, és ebben az állapotban a gyóntatóhoz mennem elpocsékolt időnek tűnik számomra. Ennek ellenére alighogy a legkisebb mértékben is felfogom szívemben ezen erőnek a működését, máris mintha ki volnék cserélve; oly erőre kapok, hogy bármilyen nagy is a szárazság, a berzenkedés vagy érzéketlenség, bármilyen nehéz is a munka, könnyűvé válik nekem. Mindent Isten dicsőségére!