Katekézis II.
Hiszek …. mindenható Atyában
A mai elmélkedésünk célja, hogy mélyebben megértsük azt a hitigazságot, hogy Isten mindenható Atya.
I. Isten mindenható
1. Mi keresztények miért hisszük, hogy Isten mindenható? – Isten saját maga nyilatkoztatta ki, a Szentírásból és a zsidó-keresztény hagyományból tudjuk meg.
Izrael népe már korán eljutott arra a meggyőződésre, hogy Isten mindenható.
A Szentírás más kifejezéssel fogalmazza meg Isten egyetemes hatalmát, nem a mindenható szót használja. Néhány példa:
Jer 32,17: Ó, Uram te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal; neked semmi sem lehetetlen.
Zsolt 115,3: Hisz a mi Istenünk az égben van, mindent megtesz, amit akar.
Lk 1,36-37: Az angyal mondja Máriának: „Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen".
Az evangéliumokban Jézus tettei tükrözik, hogy Istennek semmi sem lehetetlen (csodák, természeti események irányítása, ördögűzések).
A keresztény hagyományban a későbbiekben sem vitatják Isten mindenhatóságát. A középkor rendszerező teológiája Isten tulajdonságai közé sorolja a mindenhatóságot.
2. Isten mindenhatóságának logikai félreértése
A filozófiai gondolkodás azonban egy logikai csapda felállításával cáfolni próbálta Isten mindenhatóságát, ilyen és ehhez hasonló levezetésekkel: „Teremthet-e Isten akkora követ, amit nem bír felemelni? - Ha igen, akkor mivel nem bírja felemelni, ezért nem mindenható. Ha nem tud akkora követ teremteni, akkor pedig azért nem mindenható.”
A választ nemcsak filozófiailag, hanem teológiailag helyesen kellett megfogalmazni: „Mindenhatóként akkora követ teremteni, amit nem tud felemelni önellentmondás lenne, ezért nem lehetséges. Vagyis Isten azt hozhatja létre külsőleg, ami nem mond ellent önmagának. Önellentmondó lenne pl. egy négyszögletű kör megrajzolása, vagy egy megtörtént eseményt nem megtörténté tenni.”
II. Isten egyszerre mindenható és Atya
A hitvallás Isten mindenhatóságáról többet mond el, mint, hogy mindenre megtehet. Isten nemcsak mindenható, hanem Jézus által tudjuk, hogy Atya is. Tehát Isten atyasága az Ő egyetemes gondoskodását jelenti. Az Atya az első isteni személy, mindenható gondoskodásával veszi körbe az egész világot, nem rossz gazdája annak, nem hagyta el, hanem szeretetével igazgatja.
1. Változtat-e Isten mindenhatóságán, hogy Jézus által Őt Atyának ismertük meg?
Nem nála változik valami, hanem nálunk.
Ha csak annyit tudnánk Istenről, hogy Ő mindenható, akkor akár egy zsarnok istenről is beszélhetnénk. De a kinyilatkoztatás csúcsa, Jézus Krisztus feltárta, hogy milyen valójában a Mindenható. (Jn evangéliumban), Fülöp az utolsó vacsora alkalmával kérte Jézust, hogy mutassa meg az Atyát, akiről olyan sokat tanított. Jézus ezt válaszolta:„Aki engem látott, látta az Atyát is.” Ha látni akarjuk, hogy milyen az Atya, akkor Jézusra kell tekintenünk és a válaszokat megkapjuk. Ahogy Jézus élt (szerénység), ahogyan lehajolt az elesettekhez, meggyógyította, tanította őket (irgalom), megbocsátotta bűneiket (megbocsátó) mindebben az Atya szerető gondoskodását láthatjuk 100%-ban mindenféle hígítás nélkül, hiszen Jézus és az Atya egyek.
Izrael eddig főleg félelemmel közeledett Istenhez, mert a hatalmasságot látta benne, de Jézus megmutatja, hogy Istentől nem félnünk kell, mert ez a félelem távol tartana tőle. Addig Istent nem merték Atyának hívni, hisz ez az Apa-fiú bensőséges viszonyát jelentené Isten és ember között. Vagyis Jézus elhozta az Apa-fiú kapcsolatot az Isten és az ember kapcsolatába, megmutatta, hogy a mindenható nem más, mint gondoskodó, szerető Atya.
Ma ennek ellenére sok magát hívőnek gondoló ember valójában nem hisz úgy Istenben, mint mindenható és szerető Atyában. Mi lehet ennek az oka?
2. Ha Isten mindenható és szerető Atya, akkor miért van annyi rossz a világban?
Fájdalmas kérdés hívő és nemhívő emberek körében egyaránt.
Amikor XVI. Benedek pápa 2010 februárjában meglátogatta a római szeminárium papnövendékeit, arról is beszélt, hogyan lehet összeegyeztetni Isten mindenhatóságát a világban tapasztalható rosszal, most tőle idézek:
„Nemrégiben írt nekem egy fizika professzor, aki elolvasva Regensburgi Egyetemen tartott beszédemet, s azt mondta, nem tud egyetérteni az én logikámmal, vagy csak részben. Levele szerint talán nem csupán egy jó alap létezne, hanem egy rossz alap is. A világ pedig megosztott volna és két ugyanolyan erős valóság létezne: és a jó Isten csak a valóság egy része volna. Még a teológiában is, beleértve a katolikus teológiát is, jelenleg terjedőben van a tézis, miszerint Isten nem is volna mindenható. Ezzel Istent próbálnák mentegetni, aki így nem volna felelős a világban található sok rosszért. Micsoda szegényes hitvédelem! Egy olyan Isten, aki nem mindenható, akinek a rossz nincs a kezében! De akkor hogyan bízhatnánk magunkat erre az Istenre? Hogyan lehetnénk biztosak a szeretetében, ha ez a szeretet véget ér ott, ahol a gonosz hatalma kezdődik?
De hiszen Isten immár nem ismeretlen: a Megfeszített Krisztus arcában látjuk Istent és látjuk az igazi mindenhatóságot – s nem a mindenhatóság mítoszát. Nekünk, embereknek a hatalom mindig egyet jelent a rombolásra, az ártásra való képességgel. A Krisztusban megjelenő igazi mindenhatóság-fogalom ennek pont az ellenkezője: Nála az igazi mindenhatóság abban áll, hogy Isten annyira szeret, hogy még szenvedni is tud. Itt mutatkozik meg az ő igazi mindenhatósága, amely képes elmenni egészen addig a pontig, hogy szeretetből szenved értünk. Ebből látjuk meg, hogy Ő az igazi Isten, és hogy az igazi Isten, aki a szeretet egyben hatalom is: a szeretet hatalma. Mi pedig rábízhatjuk magunkat az ő mindenható szeretetére és így ebben a mindenható szeretetben élhetünk.”
3. Végül ennek a kiskatekézisnek a lezárásaként az ökumenikus imahét végén szeretnék idézniegy református lelkész (Mészáros Zoltán, Bonyhád 2010) internetes blogjából, amit a napokban olvastam és a mai témánkhoz szintén érdekesen kapcsolódik:
„Úgy tetszett a mindenható Istennek…” Ezzel a mondattal kezdődik néhány gyászjelentés, amikor váratlan, rejtélyes korai vagy erőszakos halállal távozott valaki az élők sorából. Pedig igazából helyesebb lenne azt mondani, hogy Istennek egyáltalán nem tetszett. Nem tetszett neki, hogy elgázoltak egy gyermeket, nem tetszett neki, hogy valaki meghalt magányosan, úgy hogy szomszédok és az ismerősei sem vették észre, nem tetszett neki, hogy egy fiatal a kábítószer rabjává lett és a túladagolás vetett véget az életének. Amikor pedig maguk a vallásos emberek is félreértik Isten mindenhatóságát úgy értelmezik, hogy mindent, ami csak történik, közvetlenül maga Isten irányít. Egy ilyen, hatalmát korlátlanul és kizárólagosan gyakorló, abszolút mértékben mindenható Isten mellett többé senki sem valósíthatja meg saját akaratát és felmerülnek kérdések: Ha Isten mindenható, miért nézi tétlenül milliók szenvedését? Ha Isten valóban korlátlan Úr, hogyan tűrheti gyermekek éhezését, népek kiirtását, vagy a természet iszonyú pusztítását? Miért nem lép közbe?
Isten mindenhatósága magába foglalja Isten szabadságát is. De Isten szabadsága azt is jelenti, hogy Ő arra is képes, hogy saját hatalmát a maga akaratából korlátozza, és határok közé szorítsa. Istennek ez az önkorlátozása abban is megmutatkozik, hogy saját maga mellett enged egy tőle megkülönböztethető világot létezni. A Teremtő mellett, a teremtmény is igényel magának egy bizonyos szabadságot. Isten pedig kész rá, hogy önmagát korlátozza az ember kedvéért. Mi szülők is így teszünk, amikor gyermekünk kedvéért örömmel áldozzuk fel saját szabadságunknak egy darabját kötelezettségeinket és a korlátokat.
Ugyanígy tesz Isten is velünk, önként lemond korlátlan szabadságáról, hogy a mi szabadságunk is élhessen. Ezért a háborúk, éhínségek, ártatlanok halála tragédiák és bűnök nem Isten akaratából történnek, hanem főleg az ember korlátozott szabadságából, amelyet rosszra is használ. Nem Isten idézi elő a rosszat, hanem a mi szabadságunk megmaradásáért eltűri azt. Engedi átélnünk, hogy milyen az, amikor kihagyjuk Őt az életünkből és úgy hozzuk meg a döntéseinket. Isten mindenhatósága akkor éri el a célját az életünkben, amikor őt Atyának nevezzük.”