Az igaz, élő, szabadító és szent Isten

P. Ocsovai Grácián OFM

Vasárnaponként elmondott ún. hosszú hiszekegyet 325-ben a niceai, és 381-ben a konstantinápolyi zsinat fogalmazta meg az arianizmus tévtanítása ellen, mert ezek az eretnekek tagadták Jézus istenségét. Őmiattuk ünnepli a Karácsonyt az ortodox egyház január 6-án, ami nálunk Vízkereszt napja.

Ekkor ünnepeljük Urunk megjelenését (Epiphania Domini), Ő mint Isten jelent meg, megnyilvánult a pogányoknak (a három szent királynak), saját népének. Megnyilvánult megkeresztelkedésekor, amikor az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett fiam, Őt hallgassátok”; és csodáiban, először a kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta.

Ábrahám megszólítása, Mózes és a próféták üzenetei az élő, egy Istenről szólnak. Ez a választott nép első hitvallása. A teremtő, gondviselő, szerető Isten csak egy van. A sok bálvány, kézzel faragott sok isten nem tud segíteni és megszabadítani, csak az a láthatatlan Isten, aki erős kézzel kivezette népét az egyiptomi rabszolgaságból, utat mutatott és táplálta a pusztában, bevezette őket az Ígéret földjére. Mert az Úr hűséges ígéretéhez és népéhez!

Az Ószövetség történetei mind arról tesznek tanúságot, hogy a bajban, üldöztetésben csak az egy, igaz, élő Istenhez való visszatérés mentheti meg őket. Ellenkező esetben mind elpusztulnak és bekövetkezik a vég.

Ez a mai időkre és korunkra is igaz.

Sokszor kell elmondani: Hiszen az egy Istenben, aki szent, igaz, szeret bennünket, megmutatta és kinyilvánította szeretetét és ragaszkodását, közénk jött, szenvedett értünk, meghalt, de feltámadt, és ma is közöttünk van az Oltáriszentségben, a megáldott kenyér és bor színe alatt. Erőt, reményt, értelmet ad szenvedésünknek, küszködéseinknek, fáradtságos munkánknak.

Velünk van mindennap, a világ végéig.

Amikor félelemben, bajban sóhajként felkiáltunk: „Jaj Istenem!” –, vajon kihez szólunk, miért mondjuk ki ezt a nevet? Mert mi személyhez szólunk, aki bennünk is lakik, aki fogantatásunk pillanatában halhatatlan lelket adott nekünk, örök isteni életében akar részesíteni minket. Az üdvösségre hív.

Ezért járunk templomba, hogy találkozzunk vele, tanuljunk, és kérjük: Te vezess bennünket, s fogd a kezünket, akkor is, ha mi hűtlenné válunk.