„Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdeknép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jn 12,12

Dicsőséges bevonulással érkezik a messiás. Bár nem ismerik egészen, és az emberek csak a csodák miatt ünneplik, mégis, mi tudjuk, ezt a tiszteletet valóban megérdemli. Virágvasárnap a szent liturgiába rejtve bevonul templomunkba Krisztus, akinek szenvedését és feltámadását a nagyhéten egészen felelevenítjük, hogy így mi is átéljük és mélyebben megértsük az Ő nagyságát és áldozatát.

 Nagycsötörtökön a szentmisében elkezdődik egy olyan liturgia, amit aznap nem zárunk le, hiszen az utolsó vacsorát hozza elénk ez az este. A mise Glóriájáramegszólal az orgona, a harangok, a csengők, hogy azután a gyász jeléül elhallgassanak egészen Húsvét éjszakájáig. Ezt az estét csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét. Az áldozás után megfosztjuk minden díszétől az oltárt, majd megmossuk, ezzel Jézus megfosztottságára, dísztelenségére emlékezünk. Az oltár, amin Krisztus áldozatát napról napra bemutatjuk, az Ő testét jelképezi. A mise nem zárul le, hanem másnap, Nagypénteken Urunk halálának emléknapján folytatódik.

Nagypénteken nincs szentmise, mert maga az örök Főpap mutat be véres áldozatot a kereszt oltárán. Enapi szertartásnak három része van: 1. igeliturgia, 2. hódolat a szent kereszt előtt, 3. szentáldozás. A kopár templomba való bevonuláskor a papok és segédkezők arcra borulnak, ez a hódolat kifejezi tehetetlenségünket és a megváltás előtti vigasztalan állapotunkat. A kereszt hódolata és az áldozás után a templom kopár marad. Ez a szertartás sem érvéget ezen az estén. Virrasztással imádkozunk tovább egészen a feltámadási miséig, ami virrasztó vigilia mise.

Éjszakai vigiliamise nagszombatról vasárnap éjszakáján, a feltámadás vasárnapjának húsvéti miséje. Az égő gyertya a virrasztás szimbóluma, amit a fényünnepségen gyújtunk meg, majd a húsvéti gyertyáról adjuk tovább a templomba érkezve. Ebben a szentmisében lehet megkeresztelni a katekumeneket, vagy a gyermekeket, ősi szokás szerint. Feltámadási körmenettel zárul a virrasztásunk, amivel tanúságot teszünk Krisztus dicsőségéről.

„Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő , s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd.” Jn 14,18