Az Erősség Lelke (4.rész)

Mindnyájan erősek és állóképesek akarunk lenni gyermekkorban, kamaszkorban, felnőtt és időskorban egyaránt. Ez természetes és alapvető emberi vágy. Sokat meg is teszünk ezért, ki sporttal, ki egészséges életmóddal, megfeszítő fizikai munkával vagy másképp, egy azonban közös bennük: erőre vágynak. Miért vágyunk ösztönösen arra, hogy erősek legyünk testben és lélekben? Egyik oka talán az lehet, hogy valamennyien megtapasztaljuk a kimerültséget, az elesettséget, az elbátortalanodást, a fájdalmat, a betegséget. Csak az vágyhat erőre, aki átélte már a gyengeség pillanatait és ennek szenvedését, és ettől mindenki szabadulni szeretne.

 

Erő vagy gyengeség? Vajon ki választaná az utóbbit? Érthető, hogy a gyönge erőre vágyik, de akkor mire vágyhat az, aki igazán erős? Isten a gyöngeséget, vagyis az emberi természetet választotta és nem könnyen érthető, hogy mi késztette erre. Olyan emberré lett Jézusban, mint egy közülünk (a bűnt leszámítva). Átélte a mindennapok gyengeségeit, szenvedéseit, tragédiáit, nem valami hercegként élt gazdagon és vattával kipárnázva, hanem egy szegény ács fiaként, dolgos és nélkülöző életformában. Sokszor a gyengeségig kimerülve élte azt, amit a hite és meggyőződése indította, amire az Atya hívta. Nemcsak tanította, hogy Istenből merítsük a lelkierőt az életünkhöz, hanem ő is így élt. Senki nem mondhatja, hogy Jézus azért volt olyan kitartó a küldetésében, mert Isten Fia volt. Ez így túl könnyű lett volna számára, és nem tükrözné az emberek iránti mindent beáldozó szeretetét. Jézus lemondva az istenség előnyeiről (Vö. Fil 2,7) szinte csak azokból az erőforrásokból élt, ami számunkra is elérhető a megváltás és Szentlélek kiáradása miatt. Jézust abból az erőből merített, amit a Szentlélektől kért, és ezt bátran nevezhetünk az erősség ajándékának. De nemcsak ő, hanem később tanítványai és minden követője is erre az erőre hagyatkozott, számunkra is készen áll arra, hogy feltöltsön bennünket.

 

Elgondolkodtató Szt. Pál egy gondolata: „amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Ellentmondás, de mégis igaz. Pál is rengetegszer átélte a gyengeség pillanataiban azt, hogy amikor ráhagyatkozik Istenre, akkor valamiképpen megerősítést kap. A Szentlélek ezt az ajándékot bennünk is bőkezűen akarja működtetni nemegyszer pont akkor, amikor nagyon gyengének érezzük magunkat. Kérjük az Erősség Lelkét és Ő nem fog késlelkedni! Olyan mértékben élhetjük át ezt a csodát a mindennapokban, amennyire ráhagyatkozunk. Ázért kapjuk ezt a lehetőséget, hogy kitartsunk a szeretetben, kitartsunk a nehézségek és a fájdalmak idején a jó mellett, ami Istentől származik. A Szentlélek ebben az ajándékban még közelebb lép hozzánk, nem hagy magunkra, amikor akaratunk ellenére a hullámok összecsapnak a fejünk felett.

 

Az emberi kapcsolatokban gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy ha valami bajunk lesz (elkeseredés, kétségek, betegség stb.), akkor eltávolodnak tőlünk azok, akikre azelőtt - amíg jobban mentek a dolgok – számíthattunk. Milyen igazságtalan ez! Amíg jól mennek a dolgok, addig kellünk, utána már nem. Érezzük mindnyájan a szívünk mélyén ennek a fájdalmas igazságtalanságát. Ha igazságosak akarnánk lenni, akkor nem hagynánk el azt, aki bajba került, hanem még közelebb lépnénk hozzá, mint előtte. Jézus pontosan ilyen hozzánk. Nem azon a karácsonyon született a világra, amikor mindent olyan jól csináltunk, hanem akkor, amikor a rossz eluralkodott a családokon és a nemzeteken (elnyomás, háborúk, igazságtalanságok …). Jézus egyszer így fogalmazta ezt meg: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. (Mt 9,12) Ez Isten igazságossága. Saját magában mutatta meg, hogy milyen az igazi igazságosság, Jézusban láthatóvá vált mindnyájunknak.

 

Amikor belénk hasít annak a fájdalma, hogyan hagyják magukra azt, aki bajba jut, akkor ébred fel bennünk az Isten szerinti igazságosság utáni szomjúság, amiről Jézus ezt mondja: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. (Mt 5,6)  Így vezet bennünket a Szentlélek erősség ajándéka az igazság szomjazásának boldogságába. Akkor vagyunk többek között a boldogság állapotában, ha erre az igazságra vágyunk és e szerint cselekszünk. Az igazságosságnak ezt az új oldalát fedezhetjük fel, amikor olyanokkal találkozunk, akik saját bajaik ellenére is felkarolják a gyengéket és a bizonytalanokat. Az erő ajándéka tesz bennünket a hétköznapok szentjeivé, korunk lovagjaivá. Mindamellett ez az ajándék erőt ad a nehézségek, a keresztek hordozásának idején is, és azokban a pillanatokban, amikor kedvünk vagy erőnk híján mégis a hitet és az evangéliumi értékeket választjuk a saját érdekeink helyett.