HÚSVÉT NYOLCADA – HÚSVÉTHÉTFŐ

ApCsel 2,14.22-33; Mt 28,8-15 „Összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak.”A Húsvét előtti utolsó tanácsülés témája Jézus pere volt. Húsvét után ismét csak Jézus miatt kénytelen összegyűlni a főtanács. A Húsvét előtti tanácskozás Jézus … Bővebben

ApCsel 2,14.22-33; Mt 28,8-15

„Összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak.”
A Húsvét előtti utolsó tanácsülés témája Jézus pere volt. Húsvét után ismét csak Jézus miatt kénytelen összegyűlni a főtanács. A Húsvét előtti tanácskozás Jézus elítélésével ért véget, most pedig feltámadásának hírét akarják elfojtani. Mindkét akcióhoz pénzre volt szükség: Jézus kézre kerítéséért Júdásnak fizettek, most a katonákat vesztegetik meg.

Mi változott akkor Jézus halálával? A Húsvét utáni első napon minden ott folytatódik, ahol Nagypénteken abbamaradt. Mindkét esemény mögött a gyilkos sátánnal találkozunk, aki a Mammon képét ölti. S miközben a jóság és gonoszság közti hasadék nemhogy megszűnt volna, de még tovább mélyül, körös-körül az alvó város szellemi-lelki közönye terpeszkedik.
Látszólag semmi sem változott, a történelem vakon és céltalanul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent és mindenkit, aki gőgösen azt képzeli, meg tudja változtatni a változtathatatlant.

De vajon valóban ez a helyzet? Látjuk a sírtól sietve távozó asszonyokat, akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küld, azzal az üzenettel, hogy menjenek Galileába. Majd ott látjuk Pétert a tizenegy kíséretében, lélekkel és erővel eltelve, amint hangos szóval tanúskodik Jézus feltámadásáról.

Valami mégis megváltozott! Gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik álmaik csúfos kudarca után megszégyenülve kullogtak haza. Jézus ismét összehívja őket, és küldetést bíz rájuk, mely az egész világhoz szól. A történelem mégsem vak és céltalan többé – Jézus adott neki új irányt és célt, a Feltámadott. És összefoghatnak a gonoszság erői, hogy mindezt megpróbálják bagatellizálni, elleplezni, hitelteleníteni, erőfeszítéseik sorra kudarcot vallanak.

Milyen az én életem? A feltámadott Úrral való találkozás adott-e neki új irányt, célt, lendületet? Kiléptem-e az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető kiszolgálóinak sorából? Átérzem-e, hogy Krisztus kiragadott mindabból, ami körülvesz, s ugyanakkor visszaküld éppen oda, ahonnan kiemelt, hogy az élet jóhírét közvetítsem az embereknek?

(Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Magasság és mélység – Szent idők)