Nagymamák
E kedves kis családias hangulatot sugárzó közösséget, közel tíz éve verbuválta össze, Pintérné Gedeon Júlia.
Abban az időben még a Szent Család óvodában dolgozott. Úgy érezte, hogy nagy szükség van arra, hogy a nagymamák többet imádkozzanak az unokákért.
Így szervezte meg a találkozót azok körében, akik minden hónap második keddjén összegyűltek a Szent Család óvódában. A Szent Anna rózsafüzér elimádkozásával a nagymamák védőszentjének, Szent Annának közbenjárását kérték az unokákért, családtagokért, ismerősökért.
Kezdetben csak egész kis csapat gyűlt össze. Az imádságokat a Bibliából vett egy-egy részlet felolvasásával folytattuk, és megbeszéltük annak mondandóját. Majd kinek-kinek a saját gondját, baját, betegségét, vagy éppen konyhai fortélyait vettük sorba. Egy kis lelki erősítést mindenki kapott, ha mással nem, akkor azzal, hogy nem csak neki nehézkesek a hétköznapok. Úgy vettük észre, hogy az épp komoly betegséggel küzdő gyermekekért való imánk egyre többször meghallgatásra talált. Meggyógyultak, és azóta szépen növekednek az unokák.
Minden hasonló közösségben kellene valamelyik atya által az Úr áldását közvetíteni egy-egy találkozóra. Mivel ez az óvódában nem minden alkalommal volt megoldható, úgymond a találkozók helyszínét áthelyeztük a Jézus Szíve Plébániára. Grácián atya örömmel adott helyet a kis csapatnak.
Már több évben is, akik tavasszal épp ráértek, és egészségük engedte, ellátogattak a Csácsbozsoki hegy aljában lévő Csöpögő Máriához. A tavaszi lelki felfrissülést, medvehagyma gyűjtéssel párosítottuk. Gondolatban sütöttünk-főztünk, aztán egy kis testi erősítőt is szereztünk belőle. Szintén már rendszeresen minden év július 26-án, az olai Szent Annáról elnevezett temetőkápolnában gyűlünk össze, az elhunyt és élő nagymamákért mondott szentmisére, s ha tehetjük, utána még kicsit elbeszélgetünk.
Nem először fordult elő, hogy egy-egy közelben lévő vidéki Szent Anna templomot meglátogattunk. Ezért határoztunk úgy, hogy novemberben, a nemrég felszentelt zalabesenyői Szent Anna templomban fogunk találkozni. A meglévő kis közösséggel megbeszélve indultunk útnak. Nagyon nagy meglepetés volt, amikor a város mindkét plébániájáról, de legfőképp a besenyői városrészből érkező nagymamákkal szinte megtelt a templom. Igen jó érzés volt ilyen imádságra buzgó közösségben megtartani a találkozót.
Mivel nagy létszámban voltak azok, akik első alkalommal jöttek el, Julcsi ismertette a közösség célját, hogy miért is vagyunk. A mi nagyszüleinknek is fontos feladat volt, hogy bennünket az Istenhez vezető útra irányítsanak. Nekünk ebben a rohanó világban, amikor a szülőknek egyre kevesebb idejük van gyermekeikkel foglalkozni, sokszorosan is kötelességünk, hogy imáinkkal, példás életünkkel unokáinkat Isten felé fordítsuk. Észrevegyék az imádság erejét, és fontosnak tartsák, hogy ők is buzgó katolikusok legyenek ezáltal.
Először kívül-belül megcsodáltuk az új templomot. Aztán a Szent Anna rózsafüzért imádkozva, énekekkel kértük közbenjárását kéréseink meghallgatásáért. Nagyon szépen bekapcsolódtak az újonnan érkezett hívek is, ami kellemes meglepetés volt számunkra.
Grácián atya a szentségi áldás után néhány mondattal is köszöntötte közösségünket.
Azt hiszem, bátran mondhatom mindannyiunk nevében, hogy a nagy létszámú közösség milyen nagy erőt és buzdítást adott, hogy egyre inkább szükség van az imádságunkra. Csak köszönetet tudunk mondani mindazoknak, akik megtiszteltek, és buzdítottak bennünk jelenlétükkel. Ilyen buzgó lelkületű közösségek méltán megérdemlik, hogy új templommal gazdagodjanak, és az évszázadokig legyen Isten háza és az imádság háza. Mindig többen legyenek, akik hitük által megtapasztalják Isten jóságát.
Nagy lelkesedéssel és lelkiekben megerősödve indultunk haza. Úgy érezzük, hogy máskor is el kell látogatnunk a közeli templomokban, hogy az ott élő hívek könnyebben bekapcsolódhassanak imádságainkba. Ezáltal megismerik közösségünket, és bízunk benne, hogy egyre több imádság hangzik el Szent Anna közbenjárását kérve.
Nem mindig könnyű vagy az egészségünk vagy az időhiány miatt elmenni a találkozókra, de egyre inkább azt látjuk, hogy szükség van rá, és nem hiábavaló időtöltés. Úgy nekünk, mint gyermekeinknek, unokáinknak testi-lelki javát szolgáljuk ezzel.
Furián Zoltánné