Christoph Schönborn bíboros gondolatai március 19, nagyböjt 3. vasárnapjára

„Nincs férjem!” Christoph Schönborn bíboros gondolatai március 19, nagyböjt 3. vasárnapjára (Jn 4, 5-7. 9-11. 13-19. 28-30. 40-42) Asszonyokkal nem beszél az ember, legalább is egy másik vallás és kultúra női tagjaival nem! Így volt ez akkor szokásban nem csak … Bővebben

„Nincs férjem!”

Christoph Schönborn bíboros gondolatai március 19, nagyböjt 3. vasárnapjára (Jn 4, 5-7. 9-11. 13-19. 28-30. 40-42)

Asszonyokkal nem beszél az ember, legalább is egy másik vallás és kultúra női tagjaival nem! Így volt ez akkor szokásban nem csak a zsidóknál. Néhány kultúra esetében így van ez mind a mai napig. Jézus nem riad vissza attól, hogy mint zsidó, megszólítsa ezt az asszonyt, aki ebben a déli hőségben („a hatodik órában”) korsójával Jákob kútjához ment.

A Jézus és az asszony közti találkozás újból és újból megérint engem. Sokat elmond arról a módról, ahogy Jézus az emberekkel találkozik, és ahogy mi egymással találkozhatnánk, amennyiben az ő példáját követnénk.

Jézus egy kéréssel kezdi: Adj innom! Nem jámbor szöveggel jön, hanem egy kéréssel, szinte úgy, mint egy koldus. Nincs ugyanis edénye, aminek segítségével vizet szerezhetne a kút mélyéről. Mily gyakran megnyitja a másik szívét egy egyszerű, szerény kérés!

Az asszony csodálkozik, hogy egy férfi, egy zsidó, őt, mégpedig egy szamaritánus asszonyt egyszerűen és közvetlenül megszólítja, hogy tőle segítséget kérjen. Az asszony szíve megnyílik. Így tudja Jézus megnyitni az ő szívét. Jézus egy nagyobb ajándékról beszél, amit ő akar adni az asszonynak, egy olyan forrásról, ami teljes és boldog életet ajándékoz.

Hirtelen az asszony élethelyzetére tereli a beszédet: Szólj férjednek és gyere ide vele! Az asszony megpróbál kitérni: „Nincs férjem!” Erre szembesíti őt Jézus az ő szomorú életének keserű valóságával: „Öt férjed volt, de az, akivel most együtt élsz, nem a férjed. Így igazat mondtál.”

Hogy éri el Jézus bárki megsértése nélkül, hogy valaki világosan és mellébeszélés nélkül kimondja az igazságot? Jézus hanghordozásában, arckifejezésében, tekintetében lehetett valami, amiből ez a szerencsétlen asszony bizonyságot nyerhetett, hogy nem nézik le és nem ítélik el őt. Mindenki tudta, hogyan élt. Mindenki ismerte végtelen férfitörténeteit. Mindenki pletykált róla és megítélte őt. És végül az asszony sok férje valójában nem is tisztelte és nem is szerette őt. Jézusnak adott válaszából egy mély fájdalmat hallok, sok meghiúsult vágyat: „Nincs férjem”!

És most következik be a nagy fordulat az asszony életében. Elszalad a falujába és azt mondja: „Itt van egy ember, aki mindazt elmondta nekem, amit cselekedtem!” Hirtelen nyíltan mer beszélni elrontott életéről. Ő, a kitaszított bűnös asszony, most már maga vezeti ki az egész falut Jézushoz. És sokan felfedezik ebben a Jákob kútjánál lévő zsidó emberben azt, akire mindent rábízhatnak. Mert nem csak ennek a sok férjjel élt asszonynak, hanem nekünk is szükségünk van olyas valakire, aki életünkről elmondja nekünk a teljes igazságot, anélkül, hogy elítélne minket. Milyen felszabadító ez a találkozás!