Advent 4. hete – Szerda

25. nap Advent 4. hete – Szerda Izajás Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én … Bővebben

25. nap

Advent 4. hete – Szerda

chagall

Izajás

Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm;
ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«
Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje,
ahhoz, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a nemzetek,
a kényurak szolgájához:
»Királyok látnak majd, és felállnak, fejedelmek, és leborulnak,
az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.«
Így szól az Úr: »A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot, és kioszd az elpusztított örökséget;
hogy azt mondd a foglyoknak: ‘Jöjjetek ki!’,
és azoknak, akik sötétségben vannak: ‘Lépjetek a napvilágra!’
Az utak mellett legelnek majd, és minden kopár dombon lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak, nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vizek forrásához irányítja őket.
Minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim kiemelkednek.
Íme, ezek messziről jönnek, és íme, azok északról meg nyugatról,
mások pedig Sziním földjéről.«
Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásban törjetek ki, hegyek!
Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül.

(Iz 49,5-13)

Nagy látomás ez az ország helyreállításáról, amikor a puszta is gazdagon termő vidék lesz, és mindent elönt a napfény, megszűnik a sötét, a foglyok kiszabadulnak és hazatérnek, minden és mindenki ujjongásban tör ki. Ha belépünk Isten kegyelmének világába, ez a kép a mi belső világunk képévé válik. Megszabadulunk mindattól, ami fogva tart, kilépünk a fényre, minden értelmet nyer, minden begyógyul. Mikor történik mindez? A kegyelem idején. Jézus Krisztus óta ez az idő a most, a jelen pillanat. Isten meghívása most szól: „Jöjjetek ki! Lépjetek ki a napvilágra!” Lépjünk ki, hogy világosságává váljunk egymásnak, a világnak.

 

Szó

VILÁGOSSÁGÁVÁ

Kérdés
Merek-e elindulni Isten felé, vagy megálltam valahol félúton?
Akivel kapcsolatba kerülök, világosságnak lát-e engem?
Fényt hozok-e a világba, vagy homályt, zavart, gondokat?
Tudtad?

Mikeás próféta Izajás kortársa volt. Sok hasonló gondolatot, képet, közös érintkezési pontot fedezhetünk könyveikben. Ilyen például a végidők leírása, amikor Isten uralma győzelemre jut, és a nemzetek mind az Ő hegyéhez, a Sionhoz zarándokolnak, vagy az asszír hódítás veszélye idején a hitben való hűségre figyelmeztetés. De mindketten felemelik szavukat a társadalmi igazságtalanságok ellen is.