Advent 3. hete – Csütörtök

19. nap Advent 3. hete – Csütörtök Izajás Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael: »Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy. Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok, és … Bővebben

19. nap

Advent 3. hete – Csütörtök

chagall

Izajás

Most pedig így szól az Úr,
a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael:
»Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, az enyém vagy.
Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok,
és ha a folyókon, azok nem borítanak el;
ha tűzben jársz, nem égsz meg,
és a láng nem perzsel meg téged.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izrael Szentje, a te szabadítód;
odaadtam érted váltságul Egyiptomot,
Etiópiát és Sábát helyetted.
Mert drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged,
azért embereket adok oda helyetted, és népeket az életedért.
Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről elhozom ivadékaidat,
és napnyugatról is összegyűjtelek.
Azt mondom északnak: ‘Add ide!’, és délnek: ‘Ne tartsd vissza,
hozd ide fiaimat a távolból, és leányaimat a föld végéről;
mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam!’

(Iz 43,1-7)

Az értünk cselekvő Isten szava hozzánk, hogy nevünkön szólít. Neki nem egy szám vagyunk a tömegből. Mellénk állása egészen személyes, csak nekünk szóló. Ez az a név, amiről a Jelenések könyvében olvasunk, amit senki nem ismer, csak Isten és akié a név. Ez a név az én egész személyes, egyszeri valóságom.

Veled, érted, helyetted – ez az értem cselekvő Isten. Ezért nem kell félnem.

Minden nap ismételgetnünk kellene Istennek ezt a szeretet-vallomását, hogy tényleg elhiggyük, tényleg a vérünkké, lényünkké váljon: „drága vagy szememben, becses vagy, és én szeretlek téged”.

 

Szó

VELED

Kérdés
Hogyan tapasztaltam meg, hogy Isten velem van?
Hallom-e a szívem mélyén, hogy Isten a nevemen szólít?

Milyen félelmek vannak bennem? (halál, veszteség, betegség, problémák) Ezek elválasztanak Istentől vagy hozzá vezetnek?

Tudtad?

Izajás ebben a részben egy olyan szót használ, ami csak egyszer fordul elő a Bibliában Istennel kapcsolatban: váltságdíjat fizetni. Isten mintegy „kiváltja” az ő népét a fogságból. Ő a történelem Ura, aki Egyiptomot, Etiópiát és Sábát adja oda Kürosznak, a perzsák királyának cserébe Izraelért.