Aktuális

Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok ünnepe

Kép

HaromSzentTudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak. Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta. A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”. Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János révén tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13). Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal. Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet. (Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből)

Istenünk, te csodálatos bölcsességgel elrendezed az angyalok és az emberek szolgálatát. Engedd, hogy angyalaid, akik a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Évközi 26. hét, hétfő

Kép

How Jesus Christ Shows Us What Masculinity Truly Means | LDS Living† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 9,46-50)
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Évközi 26. Vasárnap

Kép

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

(Mt 21,28-32)

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: »Nincs kedvem!«, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!«, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”

Istenünk, te leginkább azzal mutatod meg mindenhatóságodat, hogy könyörületes és irgalmas vagy hozzánk. Áraszd reánk szüntelenül kegyelmedet, hogy teljes odaadással törekedjünk az örök boldogságra, amelyet megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
.

Évközi 25. hét, szombat – Szent Kozma és Damján vértanúk

Kép

A hagyomány szerint arab származású orvosok voltak. Diocletianus alatt 303-ban halálra kínozták őket. A legősibb írásos tanúbizonyság szerint sírjuk a szíriai Cirruszban (Kürrhosz) volt, ahol bazilikát is emeltek tiszteletükre. Onnan jutott el tiszteletük Rómába, és terjedt el az egész Egyházban.

A szent vértanúk dicső szenvedésének leírásaiból – amelyeket az egész Egyház mindenütt nagy becsben tart – szemmel láthatólag bebizonyosodik előttünk, hogy mennyire igaz, amit a zsoltárban énekelünk: Az Úr szemében drága miKrisztussal a keresztet: Szent Kozma és Damján vértanúknden szentjének halála (Zsolt 115, 15); ha már a mi szemünkben drága, akkor még inkább az az ő szemében, akinek a nevéért meghaltak. De e vértanúk halálának az ára: annak az egynek a halála. Az az egy meghaló mennyi halált szerzett magának? Hiszen, ha meg nem halt volna, halála, mint búzaszem, meg nem sokszorozódott volna. Hallottátok, mit mondott, amikor közeledett szenvedéséhez, azaz, amikor már közeledett a mi megváltásunk: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz (Jn 12, 24).Rászorultunk ugyanis erre a kereszten függő nagy váltságdíjra, mert itt lett kifizetve megváltásunk díja; amikor a beledöfött lándzsa megnyitotta oldalát, onnét áradt ki az egész földkerekség váltságdíja. Ebből vásárolt magának híveket és mártírokat, de a vértanúk hite igazolást is nyert: tanú erre a vér. Hiszen ami a váltságdíjuk volt, azzal fizettek vissza, és így valóra váltották, amit Szent János mond: Amint Krisztus életét adta értünk, nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (vö. 1 Jn 3, 16). Másutt meg azt olvassuk: Amikor egy előkelő asztalhoz leülsz, pontosan figyeld meg, mit tesznek eléd, mert majd neked is ugyanilyet kell nyújtanod (vö. Péld 23, 1-2). Ez az előkelő asztal az, ahol az eledel maga az asztal Ura. Vendégeit senki sem táplálja saját magával, de ezt teszi az Úr Krisztus; hiszen ő a meghívó, és ő maga az étel és az ital is. A mártírok tudták, hogy mi volt az eledelük és italuk, ők is hasonlóval viszonozták. De miből viszonozták volna ezt, ha a viszonzás lehetőségét meg nem adja nekik az, aki előbb költött rájuk? Mit adhatnék én az Úrnak mindazokért, amiket ő adott nekem? Az üdvösség kelyhét veszem (Zsolt 115, 12-13). Mi ez a kehely? A szenvedés keserű, de üdvösséges kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha ki nem itta volna előbb maga az orvos. Ez az a kehely, amelyet már Krisztus szavából ismerünk, hiszen így mondta: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26, 39). A vértanúk e kehelyről mondták: Az üdvösség kelyhét veszem, és segítségül hívom az Úr nevét (Zsolt 115, 13). Hogyan győzhetnének a vértanúk, ha nem az győzne a mártírokban, aki azt mondta: Bízzatok, mert én legyőztem a világot? (Jn 16, 33) A mennyei Király uralkodott a vértanúk gondolatán és szaván, s a földön általuk győzött a sátánon, a mennyben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldog vértanúk! Ti egészen kiittátok ezt a kelyhet. Így vége lett szenvedéseteknek, és megkaptátok dicső jutalmatokat! (Szent Ágoston püspök beszédeiből)

Urunk, Istenünk, dicsőítsen téged könyörgő szavunk, amikor Szent Kozma és Damján vértanúkra emlékezünk: gondviselő jóságoddal nekik örök dicsőséget adtál, minket pedig segíts hathatós kegyelmeddel. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Évközi 25. hét, péntek – Templomunk felszentelésének évfordulója

Kép

fotóművészetA kolostort és a templomot Pehm József zalaegerszegi apát-plébános, a későbbi Mindszenty József építette a megyés főpásztor, gróf Mikes János kérésére, Kotsis Iván tervei alapján.A templomot 1925 júniusában kezdték építeni az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly emlékére.Ünnepélyes felszentelésre 1927. szeptember 25-én került sor.A szentelést Mikes Károly, szombathelyi megyés püspök végezte. Templomunkról készült kisfilm az alábbi linkre kattintva tekinthető meg.  

Az Úr házának építése és felszentelése bennünk

E közösség mai ünnepének tárgya: az imádság házának felszentelése. Ez tehát a mi imádságaink háza: Isten háza pedig mi magunk vagyunk. Ha Isten háza mi vagyunk, e világban épülünk, hogy a világ végén felszenteljenek bennünket. Az épület, sőt az építkezés maga is munkát kíván, a felszentelés már ujjongást. Ami itt történt, amikor a falak emelkedtek, az történik most is, amikor a Krisztusban hívők összegyűlnek. Amikor ugyanis hisznek, mintegy fa és kő termelődik az erdőkből meg a hegyekből; amikor megtanulják hitünket és megkeresztelkednek, akkor formálódnak, mesterkezek faragják, egyengetik és helyükre illesztik őket. Mindazonáltal csak úgy alkotják az Úr házát, ha szeretetben illeszkednek össze. Ha a gerendák és a kövek nem kapcsolódnának biztos rendben egymásba, ha nem kötődnének békésen egybe, ha nem illeszkednének egymáshoz, senki sem lépne be ebbe a templomba. Végül, ha azt látod, hogy egy épületben a kövek és gerendák jól illeszkednek egymáshoz, biztonságosan beléphetsz, nem félsz, hogy összeomlik. Krisztus Urunk tehát be akar lépni és közöttünk akar lakni, ezért mondotta mintegy építő szándékkal: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Parancsot adok nektek, mondta. Amíg ugyanis régiek voltatok, még nem alkottátok az én házamat. Saját romjaitokban hevertetek. Szeressétek tehát egymást, hogy kiemelkedjetek régi romjaitokból. Gondoljátok meg tehát, szeretteim, hogy a jövendölések és ígéretek alapján még fel kell építenünk ezt a házat az egész világon. Amikor a fogság után felépült az Úr háza, a zsoltár szavaival ezt mondották: Új dalt énekeljetek az Úrnak, az Úrnak minden föld énekeljen! Amit úgy mondtak akkor, hogy új dal, arról azt mondja az új parancs. Mi volna az az új ének, ha nem az új szeretet? Aki szeret, az énekel. Ennek az énekesnek a hangja a szent szeretet tüze. Amit tehát megvalósítva látunk szemeinkkel ezekben a falakban, az legyen meg bensőleg lelkünkben; és amit tökéletesnek látunk kövekben és gerendákban, azt Isten kegyelméből valósítsátok meg testetekben. Mindenekelőtt tehát adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, akitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik, áldjuk jóságát lelkünk igazi örömével, mert meglátogatta hívei lelkét ennek az imádság házának az építésénél, érzéseiket felszította, és segítséget is nyújtott. A még nem akaróknak azt sugallta, hogy akarjanak, a jóakaratú törekvéseket pedig tettekre váltotta; az Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően, tehát mindezt ő kezdte és ő is fejezte be. (Szent Ágoston püspök beszédeiből)

Évközi 25. hét, csütörtök – Szent Gellért püspök és vértanú

Kép

Szent Gellértre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye fővédőszentjére emlékezünk liturgikus ünnepén, szeptember 24-Szent Gellért püspök és vértanú | Magyar Kurír - katolikus hírportálén. Imre herceg nevelőjeként, remeteként, püspökként és vértanúként szolgált Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.

Szent Gellért csanádi püspöknek és vértanúnak a három ifjú himnuszáról szóló elmélkedéséből:

Nagyon kevesen tudják, sőt talán senki sem tudja egészen felfogni, hogy mekkora erő van a Szentírásban. Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai, és mindig szent vágyat ébresztenek. A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez. E kimeríthetetlen bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb gyakori határozottsága. Méltán, mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre. A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. A Szentírás minden lapjáról az igazság szól, minden lapján az isteni erő tündöklik, és minden lapja a jövőt tárja fel az emberi nem előtt.

Istenünk, te a vértanúság győzelmével koronáztad és a halhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a földön, annak örök oltalma védelmezzen a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Évközi 25. hét szerda – Pietrelcinai Szent Pio atya

Kép

Pio atya mennyei születésnapja szeptember 23. 

Olaszországban, a Benevento melletti Pietrelcina faluban született 1887. május 25-én. A Kapucinusok rendjébe lépett, ahol 1910. augusztus 10-én pappá szentelték. A hívek lelki vezetésében, a bűnbánók gyóntatásában, a betegek és szegények iránti gondoskodásban buzgólkodott. Imával és alázattal szolgálta Isten népét. A keresztre feszített Krisztus sebeit hordozta, vele teljesen azonosult. 1968. szeptember 23-án fejezte be földi zarándokútját. Szent II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá, 2002. június 16-án szentté avatta.

Szent Pio atya leveleiből:

Szeretett nővéreim! Örökkévaló épületéhez az isteni Építőmester köveket keres, és azokat üdvöt hozó vésőjének állandó használatával, valamint szorgos csiszolással készíti elő, ahogyan ezt jóságos anyánk, a Katolikus Egyház, a templomszentelés zsolozsmájában megénekli, és ez valóban így is van. A lélek ugyanis olyan, mint a kő, és az a rendeltetése, hogy dicsősége örök legyen, vagyis hogy örökkévaló épület épüljön belőle. Az építőmesternek, aki a ház építéséhez köveket keres, először is meg kell tisztítania a köveket. Ezt a kalapács és a véső használatával éri el. Hasonlóképpen jár el a mennyei Atya is a kiválasztottakkal, akiket kezdettől fogva nagy-nagy bölcsességgel és gondoskodó szeretettel arra rendelt, hogy örök hajlékká épüljenek. A lelkeket is, akiket a mennyei Atya arra rendelt, hogy az örök dicsőségben Krisztussal uralkodjanak, kalapáccsal és vésővel meg kell tisztítani. Ezeket az eszközöket használja fel az isteni Mester, hogy előkészítse a köveket, vagyis az ő választottait. Mi a kalapács és a véső az ember életében? A lélek számára a sötétség, a félelmek, a kísértések, a beteges aggályosság, valamint a test számára a betegségek. Adjatok tehát hálát az örök Atya végtelen jóságáért, aki az üdvösségre szánt lelketekkel így törődik. Miért ne dicsekednénk mennyei Atyánknak ezzel a gondoskodásával, aki minden atya közül a legjobb? Nyissátok meg szíveteket a lelkek ezen égi orvosának, és nagy bizalommal eltelve vessétek magatokat az ő szent karjaiba; ő úgy törődik veletek, az ő választottaival, hogy egyre inkább kövessétek Jézust a Kálvária hegyére. Örömmel és meghatódott lélekkel látom, hogy mit művelt bennetek a kegyelem. Amikor Jézus megmutatja magát előttetek, adjatok hálát neki. Ha elrejtőzik előletek, azért is adjatok hálát. Mindezt szeretetből teszi veletek. Buzdítalak benneteket arra, hogy feszítsétek magatokat Jézussal keresztre és vele mondjátok majd: Beteljesedett! (Jn 19, 30)

Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

 

Évközi 25. hét, kedd

Kép

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 8,19-21)
Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá.

Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” 

Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”

Mennyei Atyánk, te az isten- és emberszeretet parancsában foglaltad össze szent törvényedet.

Add, hogy parancsaidat megtartva eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Évközi 25. hét, hétfő – Szent Máté apostol és evangélista

Kép

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 9,9-13)
Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt.

Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot várok és nem áldozatot!« Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

Tiszteletméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből

Jézus látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: Kövess engem! (Mt 9, 9) Látta, de nem annyira a testi látás, hanem inkább a belső könyörület tekintetével. Látta a vámost, és mivel ebben a látásban ott volt könyörülete és kiválasztása is, azt mondta neki: Kövess engem! Kövess, ez azt jelenti, hogy lépj a nyomomba. Kövess – mondta –, de ne lábad lépteivel, hanem életed megjobbításával. Aki ugyanis azt állítja, hogy Krisztusban akar maradni, annak úgy kell élnie, ahogy Krisztus élt.

Az felállt – mondja a Szentírás –, és nyomába szegődött (Mt 9, 9). Semmi csodálatos nincs abban, hogy a vámos az Úr első parancsszavára otthagyja a földi hasznot, amit hajszolt, és hátat fordítva a gazdagságnak, csatlakozik annak a kíséretéhez, akiről tudta, hogy semmi vagyona sincs. Mert maga az Úr, aki őt külsőleg hallható szavával meghívta, belül ellenállhatatlan ösztönzéssel rávette, hogy kövesse őt, szívébe öntve a kegyelem fényét. Ennek világánál Máté megértette, hogy aki itt a földön elszólította őt az ideigvalóktól, az az égben romolhatatlan kincseket tud neki adni.

Ha meghalljuk szavát, akkor nyitunk ajtót az ő fogadására, amikor akár rejtett, akár nyílt intéseinek szívesen szót fogadunk, és gondos munkával megtesszük azt, aminek elvégzésére felszólítást kaptunk. Betér hozzánk, hogy ő velünk, mi pedig vele étkezzünk. A választottak szívében ugyanis szeretetének kegyelmével vesz lakást, és szüntelen jelenlétének fényével üdíti fel őket, hogy a mennyei vágyak egyre jobban megerősödjenek bennük, és az ég felé törő tetteikkel mint nagyon kedves eledellel táplálják Jézust.

Zillich Mihály testvér örökfogadalma templomunkban

Kép

Zillich Mihály

2020. szeptember 19-én szombaton, a délelőtt 11 órakor kezdődött szentmise keretében

Zillich Mihály testvér örökfogadalmat tett

a Kisebb Testvérek rendjében.

Imádságos szeretettel ajánljuk a Kedves Testvérek figyelmébe az ünnepi szentmiséről készült közvetítés felvételét, ami az alábbi link megnyitásával tekinthető meg.